Idén ötödik alkalommal bulizhattak együtt a motorosok és a rockerek az AB/CD táborban. A helyszín ezúttal is a roppant impozáns Malom klub és annak udvara volt. A korábbi évekhez képest ezúttal 2 naposra redukálódott az esemény, megtartva a színvonalat, a megszokott vetélkedők és motoros felvonulás mellett, idén is a zenéé volt a főszerep. Az eddigi táborokban is olyan népszerű zenekarok játszottak itt, mint a Rómeó vérzik, Deák Bill Gyula, Lord, Bikini, Road. Az idei tábor két húzóneve (zenekara) az Ossian, és a Kalapács akusztik volt, de rajtuk kívül természetesen ott volt a házigazda AB/CD, a thrasher körökben méltán népszerű ózdi Remorse, A blues-rockot kiválóan prezentáló Zakó Band, a poén-rockban utazó Kisbót és a Thunder Jack, klasszikus rock slágerekkel.

A pénteki napot a Remorse zenekar nyitotta. Az ózdi thrasherek rendesen odadörrentettek így kezdésnek. Bár az „ózdi” jelző mára már nem teljesen állja meg a helyét, mivel az énekes Parola karcagi, Pecer és Igor pedig barcikaiak.  Mindenesetre a 27 éves zenekar bőséges repertoárral rendelkezik, amit itt ki is tudtak használni, hiszen a szervezők teljes koncertnyi játékidőt hagytak minden fellépőnek. Ez konkrétan azt jelenti, hogy beállással együtt két óra állt rendelkezésükre.  A Remorse ezt maximálisan ki is használta, nem hagyva maga után űrt a közönségben. Így egy blokk erejéig előkerülhettek az olyan régi Remorse slágerek, mint a Vak vagy ember, In versio vagy a Félek, amit Zsola énekelt. A szokásos Exodus és Testament nóták is belefértek a programba anélkül, hogy a saját számok rovására mentek volna. Bár zenéjük nem igazán motoros közönségnek való, az Ossianra érkező rockereknél azért célba talált, így kellőképpen be is melegítették a közönséget Paksi Endréék előtt.

Bevallom őszintén, én is azok közé tartozom, akik az Ossian eredeti felállását kedvelték - kedvelik. Bár az új felállású Ossian több lemezt adott már ki, mint a klasszikus csapat, valahogy mégis nehezen tudok azonosulni a Paksi Endre köré verbuválódott új legénységgel, pedig hát egytől-egyig kiváló muzsikusok, amiről tanúbizonyságot adtak ezen az estén is. Szerencsére azért nem mindenki van vele így mint én, és az Ossian máig az egyik legnépszerűbb heavy metal csapat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy itt is lelkes rajongótábor fogadta őket. Mivel legutóbbi albumuk a Tűz jegyében egy éve jelent meg, és azzal már körbe járták az országot, így ide Best of jellegű fesztiválprogrammal érkeztek. Ennek, és a bőséges műsoridőnek köszönhetően mindenki megtalálhatta a maga kedvencét. Még én is jókat nosztalgiáztam az olyan szerzeményekre, mint az Acélszív, Ítélet nap, Rocker vagyok, Magányos angyal.

A pénteki napot a Zako Band zárta. Ők fix zenekarnak számítanak itt, ezen a napon, minden AB/CD Táborban. Úgy is mondhatnánk, hogy ennek a napnak ők a házigazdái. A Rockbook olvasói számára már talán nem ismeretlenek, hiszen jónéhány koncertbeszámolót olvashattatok róluk. Velük nem nagyon lehet hibázni motoros találkozókon, hiszen ez az a közeg ahová Ők igazán sorolhatók mind a saját számok mind az általuk játszott feldolgozások tekintetében. Nem véletlen, hogy előszeretettel hívják őket motoros találkozókra. Ahogy ők mondják a zenéjük „Asszonyszomorító mámoros hard rock”. Az őszinte, piáról, az élet apró örömeiről: ivászatról, alkoholról, kocsmázásról szóló szövegek könnyen fogyasztásra ösztönöznek bárkit. Nem mellesleg, hamar képesek jó hangulatot varázsolni, a könnyed rock-blues nótákkal. Bármikor lenyomnak egy 1,5-2 órás programot, úgy hogy az emberfia észre sem veszi, hogy elrepült az idő.

A szombati nap első fellépőjéről a Thunder Jack-ről sajnos, -egyéb elfoglaltság miatt- lemaradtunk, így róluk csak az előzetesen beszerzett információkat tudom mondani. Miskolci zenekar. Hazai és külföldi rock feldolgozásokkal szórakoztatják a közönséget. A csapat motorja, vagy azt is mondhatnám „rotorja” Szentesi János a Rotor zenekarból. Rajta kívül akadnak még ismert zenészek a csapatban. Fortuna „Tüsi” László és Róna György például az EDDA-ban zenélt.  A zenekar tagjai még Csécsy Levente – gitár és Faitli „Elwood” József-gitár.

Épp a Kalapács akusztik kezdésére értünk a helyszínre. Kicsit furán mutatott a nagy színpadon a két muzsikus: Kalapács Józsit Závoti Zoltán kísérte gitáron. Józsi meg is jegyezte, hogy ők is kisseb klubszínpadokhoz vannak szokva. Őszintén szólva, ez a produkció oda is való. Ez a „csendesülős” műsor nagyon vegyes gondolatokat ébresztett bennem. Tisztelem, becsülöm Kalapács Józsi munkásságát, de sok helyen azt éreztem, hogy ezt talán nem kellene. Főleg a Gép-induló swingesített verziója kapcsán. A Jel ikonikus sora, miszerint:  „Más zenét én nem játszhatok” nagyon furcsán hangzott ebben a verzióban, mert úgy tűnik, hogy DE. Más zenét is játszhat. A Mindhalálig R n’ R sem tűnt túl hitelesnek ilyen lágy verzióban. Ezeknél a daloknál az jutott eszembe, milyen jókat pogóztunk rá anno. Kalapácsnak ugyanolyan jó hangja van, és ugyanolyan erős kisugárzása, mint a 80-as évek közepén, mikor az első Pokolgép koncertünkön csápoltunk az első sorban, de ez az akusztikus dolog nem igazán jött be nekem. Másrészt pedig egyes daloknak, Ítélet helyett, Itt és most, Háború gyermeke, Megátkozott nemzedék jól állt az akusztikus verzió. A bő 1,5 órás programban a Pokolgép nóták mellett, helyet kaptak még Hard és Kard dalok is, amik szintén Kalapács nevéhez fűződnek. Ám a koncert vége felé elhangzott Honfoglalás-nál megint azt éreztem, hogy nem kellett volna, mert ettől olyan hakni jellege lett az egésznek. Lehet, hogy most sokan megforgatnák bennem a kést, de akkor is ez a véleményem. Jellegénél fogva, egy két ringatózáson és együtténeklésen kívül, a közönséget sem igazán tudta megmozgatni a produkció.

Kalapács után az est házigazdája, az AB/CD zenekar következett. A legutóbbi tábor óta változások történtek a zenekarban. Klaus Barbie gitáros helyét Szemenyei Ádám vette át, míg basszusgitár poszton a korábban csak kisegítő Demjén András lépett Molnár Tibi helyére. Egész nap gyülekeztek az esőfelhők a tábor körül. Rövid intró után a Thunderstruck-al kezdtek, már csak azért is, hogy az esőfelhőket elriasszák. Talán ennek is köszönhetően, az időjárás kegyes maradt a rendezvényhez. Az AB/CD nemcsak az AC/DC dalok prezentálásában, de látványban is igyekszik vissza adni az AC/DC show-k hangulatát. Persze amennyire a zenekar anyagi keretei és a színpad megengedi. Feltűnt a megszokott ágyú a színpad szélén,  és Bodor Tibi dobos mellé két nagydob is felkerült a dobfelszerelés két oldalára, ahogy azt a Thunderstruck klipben láthattuk. De persze nem csak látvány miatt voltak ott, Tibi ki is használta őket. Az első három számban a korábbi basszusgitáros és a csapat egyik alapítója Molnár Tibi kezelte a mély hangszert. Pillanatok alatt jó hangulat kerekedett, és hát jöttek sorban a közismert AC/DC slágerek, Dirty Deeds, Big Gun, Hard As A Rock, Whole Lotta Rosie, T.N.T., Heatseeker, -a teljesség igénye nélkül. Nem maradhatott ki Fángli Erik szólós és vetkőzős magánszáma sem, Kristó Laci is lehozta őt egy körre a közönség közé a nyakában. Majd Erik végigtáncolt a sörpadokon szikrát szóró gitárral. Több mint két órásra kerekedett a program, ami miatt kisseb késéssel kezdett a Kisbót zenekar.

Annak idején, még Fángli Erik is a Kisbót-ban nyúzta a húrokat. Nevükből adódóan a Kisbóték nem veszik túl komolyan, vagy inkább úgy fogalmaznék, poénra veszik a zenélést. Pláne ha még hozzátesszük a nevük mellé használt V.Ü.H.E (vállaltan űbergygyi hangulat együttes) rövidítést, teljesen nyilvánvaló, hogy a polgárpukkasztással próbálják jobb kedvre deríteni a közönséget. Koncertjeiken ennek fokozására, még be is szoktak öltözni pl. női ruhákba. Élőben eddig még nem találkoztam velük (holtan sem), csak olvastam róluk, így hát kíváncsian vártam a produkciójukat. Többnyire azt kaptam, amit vártam. A zene és a szövegek egy másik polgárpukkasztó zenekarra a Nefogazz-ra emlékeztettek, bár itt kevésbé voltak trágárak a szövegek. Nálam sajnos nem talált célba a zenekar, de azért jó páran kitartottak mellettük. Köztük az időjárás is, csak a koncert végén kezdett el cseperegni az eső.

Az időjárás tehát kegyes volt hozzánk mindkét nap, jó koncerteket láthattunk, jókat sörözhettünk, piálhattunk, Összeverbuválódhattak baráti társaságok, megcsodálhattuk a gyönyörű gépeket, szóval minden együtt volt a kellemes kikapcsolódáshoz. Mindezt baráti árakon. Ha jók az információim, a szervezőkben már érlelődik a VI. tábor szervezése. Úgy legyen.

Bodzilla/Bej