Bejelentkezés

x
Search & Filters

Wackor - "A Slayer minden fesztiválon ott volt, ahol én is – meg a lányok is" (interjú)

A Wackor hazánk egyik legprofibb modern metal bandája, akik súlyos, riffközpontú zenéjüket egyéni ízekkel tálalják! A srácok  december közepén adták ki harmadik nagylemezüket Dramatically Different címmel, ami szerintünk az eddigi legérettebb, és legjobb munkájuk. Beszélgettünk a lemezről, a magyar valóságról, meg az életről egy kicsit!

Rockbook: ­ Hali Srácok! Szeretnék gratulálni az új lemezhez! Hatalmas lett!


Miki: 'ello!Köszönjük szépen. Szerintünk sem kicsi majdnem 310 megabyte­ot összehozni.  Egy átlagos ember például óránként kb 8 kilobyte méretű nyers szöveget tud begépelni nyugodt tempóban magától. 1 megabyte (1000 kilobyte) begépelése így kb 125 óra. Ezt akkor szorozd fel majdnem 310­zel. Szerencsétlen számítógéped mit dolgozhat mire letépi a netről a 4500 megabyte nagyságú pornó DVD­t, mi?

Csabi + Küki: Egyetértünk.

Rockbook:  ­ Az előző lemezetek 2008-­ban jött ki Uncommon Ground címmel! Hogyhogy nem jött ki hamarabb az új album?

Miki: Ez egy 2011­es lemez ami állt 2 évig. Amikor kihoztuk album teasernek a TIME c. videót már minden fel volt véve, keverés előtt állt az anyag, kivéve az ének. Ott akadt el az egész. Volt néhány, évek óta húzódó egészségügyi problémám ami közvetve eléggé keservessé tette az éneklést. Ez 2011 végére eldurvult, hogy foglalkoztam a gondolattal, hogy a mikrofont szögre akasztom. Idő közben sikerült javítani ezen de nagyon lassan ment. Borzasztóan lassan mentek a felvételek, van olyan dal ahol pl. a verze és refrén között több mint fél év különbség van. Az a szerencse, hogy volt rá lehetőségem, hogy az éneken otthon dolgozzak és akkor álljak neki amikor jobban éreztem magam, külön köszönet ezért Varga Zolinak aki a felvétel idejére rendelkezésünkre bocsájtott egy mikrofont. 2013 augusztus végén került fel az utolsó éneksáv. Mostanra sikerült annyira kontrollálni az egészet hogy ott tudjuk folytatni ahol abbahagytuk 2011­ben.

Küki: Ez egy tudatos koncepció volt, a közönség szándékos kiéheztetésére épített szenzációhajhászás. Mint mikor valamelyik South Park epizódban Cartman kitalálja a negatív marketinget. Mi is hasonló elképzeléssel dolgoztunk, és majd most derül ki, működik­e. J A legutóbbi koncerten valaki azt mondta, hogy reméli, nincs fordított arányosság a lemezek hossza és a köztük eltelt idő között. Még az is lehet, hogy ezzel adott egy ötletet. ;­)

Csabi: Sőt, hogy fokozzuk a hatást, az eredetileg tervezett 12 számból 5-­öt kihúztunk plusz beraktunk egy régit.

Rockbook: Mennyi ideig tartott a dalírási periódus?

Miki: 2009­2011 között az utolsó darab is a helyére került ami a mostani anyagon hallható. Volt még +2 dal amit felvettünk de aztán a végén mégsem állt össze.

Küki: Hát, ha jól számolom 2 től 4 évig, felfüggesztve.

Rockbook: ­ Hogy írtok dalokat? Jammelés útján, vagy valaki kompletten megírja az adott nótát?

Miki: Ha be tudod vizualizálni hogy milyen lenne egy farfekvéses orron át szülés elefántéknál akkor kb közel jársz az igazsághoz hogy mennyire egyszerű ez mifelénk. Jammelés nincs, talán ha 1 dalt írtnunk így az évek alatt. Személy szerint egyáltalán nem is hiszek benne csak a tervezett vérengzésben. Demokat, ötleteket rakosgattunk addig egymáshoz számítógépen ameddig össze nem áll az ami akar lenni belőle. Legoland.

Csabi: Én hiszek a jammelésben, hiányzik is rendesen , mert egy rock­metal zenekar természetes közege szerintem a dohos próbaterem, ahol mindenki izzad és törnek a dobverők, szakadnak a húrok. Egy hálószoba egy számítógéppel nem pont ilyen… Ettől függetlenül megvannak az előnyei. Ennél a lemeznél ez volt a koncepció, csak a legvégén mentünk le a terembe, mikor már teljesen összeállt minden. Így azok  a dolgok, spontán váltások, kiállások, stb.., amik nem előre szerkeszthetők, megírhatók, azok kicsit nekem hiányoznak.
A Methanolid lemezünk jelentős része született jammelésből, az uncommon – on már kevesebb, az új lemezen meg szinte semmi. Szerintem a legjobb a két munkamódszer ötvözete: ha már összeálltak a főtémák, irány a próbaterem, oszt mészárlás….

Rockbook: ­ Mennyiben érzitek másnak az új lemezt, mint az előzőeket?

Miki: Van rengeteg olyan nüansznyi dolog amit eddig nem csináltunk de remélhetőleg ez csak annyiban fog lejönni annak aki szereti, hogy picit változatosabban hörög ugyanaz a 3 hengeres Wartburg motor.

Küki: Olyan sok mindenben nem különbözik, talán csak annyiban, hogy  hosszabb idő telt el, mire ez kijött. :)

Csabi: Igen, ennyiben a következő is különbözni fog. :)

 

Wackor - Dramatically Different (a teljes album)

 

 

Rockbook:  ­ Hol és kivel vettétek fel a lemezt, és miért épp ott és vele?

Miki: Varga Zoli / Supersize Recording. A Methanolid lemezt, a 'Fejfa helyett' című Moby Dick tribute dalt és a 2006-­os online 'Bakery files' háromszámost is vele csináltuk. 2004­ben amikor a Methanolid készült döntő szerepe volt abban, hogy át tudjuk helyezni stúdió keretek közé azt az erőt ahogyan élőben megszólalunk. Hogy miért pont Supersize? Azért mert kb. olyan a hely, mint egy Forma­1 versenyistálló, csak hangtechnikában. Hogy miért pont Zoli? Mert jó döntéseket hoz a produkciók érdekében és kompromisszummentes világszínvonalat képvisel minden ami a kezei között átmegy. A keveréskor fontos szerepe volt Nóniusz Gábornak is aki összedolgozta a dalokat, rengeteg jó ötlete / meglátása volt.

Rockbook:  ­ A dalszövegek miről szólnak?

Miki: Mindig másról.

Rockbook:  ­ De mégis? :)

Miki: Emlékszel arra amikor irodalom órán azzal a mondattal nyitottak a kettesért rettegő felelők hogy „a költő itt arra gondolt hogy…”? Volt szerencsém anno egy olyan angol irodalom profhoz fősulin (gitáros egyébként, príma arc) akiről keringett egy anekdota miszerint egyszer sírva fakadt a röhögéstől amikor valaki bevetett vizsgán egy cirkalmas magas röptű elemzést ezzel a mondattal megspékelve valami egyszerű frappáns kis szabadvers elemzés közben. Amikor a prof letörölte a könnyeket azt mondta, hogy a költő életrajzából valószínűsíthető, hogy éppen a dugásra gondolt, mert évekig nem volt nője éppen, de értékeli, hogy a tanuló szépen megtanulta az angol értelmező kéziszótár hosszabb szavait is, még ha értelmezni nem is sikerült a legtöbbet. Szóval akkor „a költő arra gondolt, hogy”: a Face2Face egy általános hangulatjelentés némi gamer beütéssel. A Mechapig egy olyan mókás helyzetet sakkoz le, hogy mekkora futkosás lenne ha az utolsót fúrnánk Földanyánk habtestén azt gondolva, hogy a múltkor sem lett baj és ez még biztos belefér ­ de közben mégsem férne már bele. A Favourite Excuses a közömbösségről és a lelkiismeretről szól. Az X­O az első és utolsó magyar történelmi témájú dalunk, arról szól, hogy az emberek errefelé most is pont olyan kibaszott idióták, mint 1914/20/39/45/48/56/89­ben csak mindent máshogy hívnak. A Borxx egy amolyan 'térj már észre bas*dmeg' típusú üzenet csak persze nagyon szép szavakkal, mert ilyesmi nem jelenhet meg a sajtóban hogy „bas*za meg”, „lófas*” és „azt a hetven ton*ás pik*elyes pic**jú pin*cérosz any**”. A Sand­Dance egy közel 15 éves macho haiku, a ’sikeres business angol 50 szóval’ című könyv teljes szókészletével. A Ripper egy vámpír sztori. A Time arról szól, hogy akkor amikor lejárt az időd akkor van­e merszed a végzeted pofájába röhögni. Itt részben az egyik kedvencem, a Mass Effect című szerepjáték trilógia volt az inspiráció.

Rockbook:  ­ Vannak vendégek az új lemezen? Mit mondanátok róluk?

Miki: Van három is. Kettő régi énekes cimboránk, Gergő az Angertea­ból és BZ. Mit is mondhatnék róluk, ősi időkből való egyetemes hombrék mindketten. BZ-­t a legutóbbi X­Faktorból ismerik a legtöbben, de ha elkönyvelnéd ez alapján egy tipikus Xereplőnek ­ óriásit tévedésben lennél, hiszen egy, zeneileg a maga lábán álló emberről és nem egy megcsinált arcról van szó, akinek olyan bandák vannak a múltjában többe között mint a Stonehenge, Wendigo vagy After Crying. Gergő barátunk pedig kis országunk egyik legbetegebb zenekarának énekese / frontembere, imádjuk a formát és azt is, amit csinálnak az Angertea­val. Amolyan kettős hasadt személyiség, nagyon kedves arc a színpadon kívül, és full elmebeteg amint rázendítenek, szívmelengetően szörnyeteg képi ­ szövegvilággal. Van egy harmadik szereplő is a Time c. dalban, ő Korcsmár Sári, aki a Septicmen énekes/frontember Gyuszi kislánya. Annyit lehet tudni róla hogy nem lámpalázas, imádja a kakaót és hogy egymás után 10x felénekelt mindent tökéletesen elsőre tehát ha szerencsénk van, akkor zenélni fog és hallasz még róla a jövőben.

Küki: Csak annyit fűznék hozzá, hogy bárcsak több ilyen srác járna/dolgozna közöttünk, sokkal szebb hely lenne ez a világ.

Csabi: Ja, meg sokkal perverzebb is. :) (Igaz Geri?)

Rockbook: ­ Klipet terveztek­e az új dalokhoz?

Miki: Elengedhetetlen. Eddig nem nagyon foglalkoztunk vele mert amikor aktívak voltunk más idők voltak de most Facebook­Youtube világ van tehát muszáj. A megvalósítást kell kitalálnunk.

Küki: Egyet biztosan, a többit meglátjuk. Részemről inkább az új számokkal foglalkoznék, de hát ez egy ilyen internet alapú világ, a dolgok pörgetéséhez megkerülhetetlennek tűnik valami mozgókép­anyag létrehozása.

 

Wackor - Time

 


Rockbook:  ­ A lemezt ingyenesen letölthetővé tettétek. Nem próbálkoztatok kiadóknál? Esetleg külföldön? Egyáltalán szükségesnek érzitek a lemezkiadókat a mai világban?

Miki: Legtöbben, felülről lefelé látják ezt a kérdést vagyis ha van kiadó akkor jó lesz a helyzet ­ pedig igazából lentről felfelé irányul az egész, vagyis ha már jó a helyzet, akkor lesz kiadó is. Egy lemezszerződéstől a legtöbb banda azt várja, hogy na akkor most attól jön el a siker. Valójában viszont attól indul a gyalu ha a produkció sokat mozog a világban, turnézó zenekar pedig akkor keletkezik ha elkezd mozogni a produkcióban a pénz. Amint elért a banda egy olyan népszerűségi szintet, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni akkor adódnak lehetőségek további népszerűsítésre. Ha egyszer lesz akkora nyüzsgés egy produkció körül hogy megérje kereskedelmileg működővé tenni akkor előbb­utóbb olyan kiadó is meg fogja találni aminek van ütőképes kapcsolati tőkéje. Egy nagy kiadó a mai napig olyan erőforrással rendelkezik, amivel el lehet adni egy bandát nagyobb tömegeknek. Külföldi kiadónak akkor érkezik el az ideje, ha akkora nemzetközi nyüzsgés van a produkció körül hogy kereskedelmileg érdekes legyen a nagyvilágban. A magyarok vs világ problémával is nyilván meg kell küzdeni bárkinek aki ilyesmit tervez hungarisztánból, sajnos amint a döntéshozó külföldi arcok többsége meglátja azt hogy 'hungary' azonnal megszakad minden kommunikáció akkor is ha első körben tetszett neki a zene. Nekünk ez a tapasztalat. Hozzá kell tegyem meg tudom érteni, ha lenne TV­m és véletlenül bekapcsolva maradna és egy szép magyar közéleti műsorra vagy valami kora esti műbráner hányó sorozatra toppannék be az ajtón, ami a társadalom tudatosan feltérképezett keresztmetszetének és tetszésének szánt csemege, hát nem biztos, hogy nem csapnám képcsövön a készüléket valami baljós, nehéz, sötét és fájdalmas tárggyal reflexből. De azt is hozzá kell tegyem a világ seggluka = hungarisztán nemzetközi megítélés témához, hogy az elmúlt néhány évben rengeteg olyan jó emberrel hozott össze a sors a nagyvilágból akik szarnak a prekoncepciókra és kis beszélgetés után mindig csak kiderül, hogy mindenhol ugyanaz a szar van csak legfeljebb máshogy hívják és más az árnyalat, és ugyanúgy igazából 2 fajta ember van mindenhol: az egyiket a jó szándék hajtja a másikat nem. Ez egy elég biztató dolog azért. A kérdés legelejére visszatérve, nincs terv. Részemről 1 nappal előre tudok csak látni: album megjelenés online, néhány koncert, videók. A többit meglátjuk de nem stresszelek semmin.

Küki: Mivel manapság a kiadók nem sok fantáziát látnak új, kevésbé bejáratott produkciókban, én sem látok túl sok fantáziát a kiadókban. Semmi neheztelés, vagy ilyesmi, egyszerűen nevetséges, hogy valaki pénzt kér azért, hogy ugyanúgy ne történjen semmi előrelépés a zenekar ismertségét illetően. Akkor már sokkal hasznosabban is el lehet költeni ugyanazt a mennyiségű pénzt, mondjuk sörre. J

Rockbook: Nincs túl sok koncertetek mostanában, főleg ahhoz képest, hogy régen mennyit játszottatok. Ez miért van?

Miki: Az egészségügyi problémáim nem tették volna lehetővé. A legutolsó több állomásos túra nekem akkora kínlódás volt, hogy hiába mindenem a zene, egy ponton túl negatív hatással volt a koncertek minőségére is ami megengedhetetlen. Ideje volt akkor leállni és rendezni a sorokat, kitalálni, hogy akkor legyen­e tovább és ha igen akkor hogyan tovább. Nemcsak zenében. Mostanra sikerült annyira javítani a helyzeten, hogy nyugodtan neki tudjak futni egy koncertnek.

Küki: Egyrészt, másrészt kezdett kissé egyhangúvá válni – nekünk is, és a közönségnek is – hogy évek óta nagyjából ugyanazzal a repertoárral álljunk ki a színpadra. Szükség volt az új dalokra. Arról nem is beszélve, hogy meg kellett számolni a milliókat, amiket eddig kerestünk a zenekarral, és gondolhatod, nem kis időt vitt el. Egyébként ez utóbbi magyarázat arra is, hogy miért ilyen sokára jött a lemez.

Rockbook:  ­ Milyennek látjátok a hazai koncertezési lehetőségeket?

Miki: Nem tudom mivel nincs sok koncertünk mostanában.

Küki: Nem túl fényesen. Le az internettel! :D

Rockbook: Mi a véleményetek a fesztiválokról, és azok belterjességéről? Arra gondolok, hogy van 10­15 banda, akik csókosok a szervezőkkel, és mindenhol ugyanazok játszanak... Egészséges dolog ez?

Miki: Ez egy egyszerű túlélési automata, ami kereskedelmi alapokon nyugszik: az lesz amire kíváncsiak az emberek akik megveszik a jegyeket, ha 50x ugyanarra kíváncsiak akkor 50x ugyanaz lesz mindenhol. Ha az adott koncertszervező nem profitorientált szemszögből szervez akár 1 nívósabb fesztivált is, a következő szervezése egy segélykoncert lesz, saját részre. Zenekari oldalról, mindennek az az alapja, hogy mennyire nem vagy figyelmen kívül hagyható. Ha felépül egy masszív rajongótábor az adott banda mögé akkor lesznek nyílt ajtók is. Csak kellenek jó dalok, promóció, jó arculat, promóció, sok jó klubkoncert, promóció, mozgolódás a világban, promóció, ismerkedés és jó kapcsolat kialakítása döntéshozó arcokkal, promóció, ezen kívül promóció és promóció. A promóciót mondtam már? A koncerteken kívül az összes lényeges dolog a neten zajlik mostanában. Sok bandának rí a szája, hogy lehetetlen a sok szeméten át eljuttatni a közönséghez a produkciót, viszont a másik oldalról maga a zene sohasem virágzott ennyire, mint most. Mivel minden stílus, irányzat, korszak azonnal elérhető, kialakult egyfajta termékeny trendetlenség. Bárkiből és bármiből lehet tömegkedvenc.

Küki: Mivel fesztiválon mostanság általában azért jelenek meg, hogy megnézzem a Slayert ­ meg a lányokat­, így nem nagyon tűnt fel, hogy ugyanazok a fellépők mindenhol. De most, hogy említed, villámcsapásként ért a felismerés, hogy létezik a jelenség, hiszen pl. a Slayer minden fesztiválon ott volt, ahol én is – meg a lányok is. Mondjuk ezzel speciel nekem semmi problémám. :)

Csabi: Érdekes, hogy Kükivel mennyire hasonló dolgok motiválnak minket ezen a téren. Amúgy csak az amatőrök járnak fesztiválokra több száz embernek zenélni. Az igazi profik kis klubok­ ba tolják egy szűk, 30­40 fős elitnek ;)

Rockbook: Mik a terveitek a jövőre nézve?

Miki: Csaknem két évig nem volt semmi, mert úgy tűnt, hogy nem fogom tudni befejezni őket. Most van rengeteg terv, aminek a megvalósításán rengeteget dolgozom. A legfőbb tervem az a jövőre, hogy ez így is maradjon ezután.

Küki: Jövőre én szeretnék lenni az ügyeletes megmondóember. :)

Csabi: Ezt elbasztad, mert az én leszek!

 

Wackor feat. Ágnes Vanilla - Judgement In My Illusions

 



 
Címkék: 
Wackor