Bob Dylan (eredeti nevén: Robert Allan Zimmermann), amerikai énekes, gitáros, szerző. Született 1941 május 24.-én Duluth, Minnesota.
New York egyik zenei szempontból is híres negyede a Greenwich Village. Főleg a blues és a folkzene nagyjai kerültek ki innen. Amerika legnagyobb folk-protest zenésze, Bob Dylan is innen indult a világhír felé. 12 éves korától gitározott, és mire 18 éves lett, már több együttesben is megfordult. 1959-től egyetemre járt, majd két évvel később, mint profi zenész Greenwich Village-ben dolgozott. Mély benyomást tett rá ekkoriban Woody Guthrie "Bound For Glory"-ja. A híres folkelőadó hatására művésznevet vett fel, - így lett Bob Dylan. A névválasztás érdekessége, hogy az amerikai énekes, gitáros szerző egy angol költőtől, Thomas Dylantől kölcsönzött nevet. A zenei véna mellett jó költői képességekkel rendelkező művész gyakran zenésítette meg saját verseit. 1961-től előadásmódjára a "Talking Blues" beszélő blues a jellemző, és a műfaj nagy mesterévé vált. Első lemeze 1962-ben jelent meg a CBS-nél. Az elkövetkező 4 év bizonyára élete legjobb és legsikeresebb szakasza volt. 1963-65 között gyakran lépett fel Joan Baezzel közösen. Ebben az időben 11 lemeze jelent meg, híven tükrözve tehetségét, termékenységét. Nagy sikerei: A Hard Rain's Gonna Fall, Masters Of War, Like A Rolling Stone, Blowin' in The Wind.
Az akusztikus zenét játszó Dylan a 65-ös Newport Folk Fesztiválon három számot elektromos gitáron adott elő. Az újdonság váratlanul érte a rajongókat, kifütyülték - így a további dalokat ismét akusztikus gitárkísérettel kellett előadnia. Ekkortájt fedezett fel egy együttest a Band-et, amelyet kísérőzenekarának szerződtetett.
1966-ban a Like A Rolling Stone lett óriási siker, amit egy évvel korábban Newportban még kifütyültek. 1966 júliusában Dylant motorbaleset érte, és emiatt másfél évre visszavonult a zenéléstől.
1968-tól gyengébb időszak következett; zenéjében és érzelmileg a mélypontra jutott. Ennek egyik oka az volt, hogy elvált feleségétől, másrészt filmes próbálkozásai is csődöt mondtak. A Renaldo és Clara című filmje megbukott és a kapcsolata is megszűnt a Banddel. Dylan a hetvenes évek elején lassan összeszedte magát. Jó néhány saját lemezt készített.
Az 1969-es Nashville Skyline című lemeze heves vihart kavart. A country muzsika fellegvárára utaló címválasztás is jelzi azt a változást melyen Dylan keresztülment. A politikus tartalmú, közérdekű mondanivalót hordozó dalszövegek helyett egy problémamentesebb világot kínált fel a hallgatóknak. Bár dalai kevésbé voltak politikusak, a haladó elvű ifjúság mellett ezután is kiállt. A közönség továbbra is szívesen vásárolta lemezeit, közülük a Desire eladási példányszáma volt a legnagyobb, kétszeres platinalemez lett.
1971 végén ismét együtt koncertezett a Banddel. Az 1976-os évtől fogva zenéje javult, ismét nagy időszaka következett, de szövegeiben nem mindig tudta elérni a régi színvonalat. 1979-ben fellépett a Band búcsúkoncertjén és szerepelt az erről készült "Last waltz" című filmben. Ezután két évre visszavonult a nyilvános szerepléstől.
1981 augusztus 1-jén lépett újra színpadra a Bangladesh megsegítésére szervezett koncert 10 éves jubileumán. Nem sokkal ezután Izraelbe látogatott vallási tanulmányútra. Érdeklődése ekkoriban nagymértékben a vallás felé fordult. 85-ben sok híresség mellett ő is részt vett a Live Aiden 1989 óta évenként elzarándokol Angliába, ahol telt házas koncerteket ad.
1996-ban a torontói filmfesztiválon mutatták be Pennebaker Bob Dylanről készült dokumentumfilmjét ( Don't Look Back ). 1997-ben mellkasi fájdalmakkal szállították kórházba. Ugyanezen évben 23 éves Jakob nevű fia megalakította a Wallflowers nevű együttest. Hét évnyi szünet után megjelent stúdióalbuma a Time Out Of Mind, amely rögtön bezsebelt három Grammy díjat. Zeneszerzői nagyságát leginkább talán az bizonyítja, hogy szerzeményeiből az elmúlt két évtized alatt seregnyi nagyszerű feldolgozás készült.
