Szupergrup két okból szokott alakulni. Vagy egyszerűen a pénzért, vagy a közönség kedvéért. Illetve legyünk jóindulatúak: egyszerre a kettőért. Akadt azonban egy kivétel: a Boom Boom.
Az zenekar maga 1998 végén alakult, Szappanos György basszusgitárosból és barátaiból (Mohai Tamás – gitár, vokál, Hirlemann Bertalan – dob, Jamie Winchester – ének, gitár, Tátrai Tibor - gitár), egy estére. A koncert olyan jól sikerült, hogy úgy határoztak, hogy más alkalmakkor is játszanak, ebből az lett, hogy minden szerdán az Oldman’s-ben voltak láthatóak, hallhatóak.
A zenekar a fennállása alatt két hangzóanyagot adott ki, amik tökéletes lenyomatai, hogy miket és hogyan játszottak. Az első, a nemes egyszerűséggel Live-nak keresztelt anyag, egy koncertre repít el minket az Oldman’s-be, valamikor ’99 közepére. Ezek olyan slágerek hallgatóak, mint a The Beatlestől a Come Together, Jimi Hendrixtől a Little Wing vagy Stevie Wondertől a Superstition. Sajnos azt az energiát nem lehet lemezre venni, ami élőben érte az embert, és amitől még órákkal később is zúgott a feje, de a lemez ettől még páratlan, hallatszik, hogy ezek a fiúk tudják, hogy mitől döglik a légy.
A második lemez az elsővel ellentétben egy saját számokat tartalmazó album, az Intergalactic Megahelo. Ez 2001-ben jelent meg, a dalok angol nyelvűek, és elképesztően jók.
Nehéz megmondani, hogy melyik album a jobb, inkább azt mondanám, hogy mindkettő fergeteges, érdemes meghallgatni őket. Újra és újra.
A zenekar intenzitását és erejét az garantálja, hogy tagjai mind aktív és a hazai szakma legelismertebb zenészei közé tartoznak, akik együtt elképesztő energiát szabadítanak fel a színpadon. Jamie Winchester dalszerzői, produceri, énekes szólókarrierje és saját produkciói mellett aktív számos zenekarban, Mohai Tamás az egyik leguniverzálisabb és legeredetibb gitáros, Szappanos György az egyik legtechnikásabb magyar basszusgitáros, a már nemzetközileg is elismert Borlai Gergő elképesztő energiáját már sok hazai zenekarban megmutatta, Tátrai Tibor pedig több mint 30 éve Magyarország egyik legismertebb gitárosa.
Itt minden tökéletesen a helyén van, mintha valaki ilyennek tervezte volna meg, annak ellenére, hogy a számok jelentős része improvizáció, a daloknak csak a szerkezete állandó. Borlainál kevesebb pontosabb és változatosabb dobos van Magyarországon, és talán a világon sincs sok, élményszámba megy a játéka, az egész zenekart nagyon megfogja, tökéletes alapot ad, amire felfeküdhet a többi zenész. És akkor még mindig csak 21 éves volt.
Erő, lendület, sok gitár, kemény dob, jó számok, semmi nagymegmondás, okoskodás, csak zene. Az viszont a legmagasabb színvonalon.