A Foo Fighters egy amerikai rockbanda, amit Dave Grohl énekes-gitáros alapított 1995-ben. A név a 2. világháborús 'foo fighter' kifejezésből származik, amit a titokzatos légi jelenségekre használtak.

A zenekar szinte az egész világon ismertségre tett szert számos slágerükkel, ilyenek például: "This Is a Call", "Everlong", "Learn to Fly", "All My Life", "Times Like These", "Best of You", "DOA", és a "The Pretender". Három albumuk (There Is Nothing Left To Lose; One by One; Echoes, Silence, Patience & Grace) a Legjobb Rock Album kategóriában Grammy-díjat nyert. A hat stúdióalbumon kívül számos filmzenében is közreműködtek.

A gyökerek

Dave Grohl négy évig volt a Nirvana dobosa. A legtöbb Nirvana-rajongó számára viszont nem ismeretes, hogy ezalatt Grohl számos saját szerzeményt írt. Ezeket stúdiókban felvette, majd kiadta Late! álnéven (Pocketwatch-kazetta).

Foo Fighters

Kurt Cobain halála után hat hónappal Dave Grohl stúdióba vonult Seattle-ben barátjával és producerével, Barret Jones-szal. Minden hangszeren Grohl játszott, kivéve az egyik szám gitárját (az X-Static-et Greg Dulli az Afghan Wings-ből játszotta). A zenészt ezután elcsábították a Capitol Records-hoz, majd a demókon megcsinálták a keverést, aminek az eredménye a Foo Fighters első albuma lett, ami a majdan létrejövő együttes nevén jelent meg.

Grohl nem szerette volna, hogy a Foo Fighters egy szóló projekt legyen, ezért zenésztársakat keresett. Krist Novoselic (Nirvana, Sweet 75, Eyes Adrift) esélyes volt a bandába való bekerülésre, de egyikük sem szerette volna, ha az új zenekar a Nirvana újjászületése lett volna. Grohl ezért Nate Mendel-t, a Sunny Day Real Estate basszusgitárosát szerződtette le. A dobok mögé William Goldsmith ült be. Belépett Pat Smear (Germs, Nirvana) másodgitáros is, aki a Nirvana In Utero c. lemeze óta nem hivatalos tagja volt a Nirvana-nak. Az újonnan megalakult Foo Fighters turnézni indult 1995 tavaszán.

Az együttes első kislemezét 1995 júniusában jelentették meg This Is A Call néven, a névadó albumot pedig a következő hónapban. Az ezt követő időket turnézással töltötték, augusztusban először léptek fel a Reading Festivalon Angliában.

The Colour and the Shape

Az 1996-os tavaszi turné után a zenekar Gil Norton producerrel Seattle-ben stúdióba vonult, hogy felvegyék második albumukat. A felvétel alatt konfliktus tört ki Grohl és Goldsmith között, aminek az eredménye az lett, hogy a dobosnak mennie kellett. A banda átköltözött Los Angeles-be, és az egész albumot újra felvették, de már Grohl ült a dobok mögött. A The Colour and the Shape c. album 1997. május 20-án jelent meg.

Mivel a turnéra muszáj volt egy dobost szerezniük, Grohl kapcsolatba lépett Taylor Hawkins-szal (Alanis Morissette). Grohl meglepődött, amikor Hawkins önként jelntkezett a posztra. Az 1997-es MTV Video Music Awards-szal egyidőben Pat Smear bejelentette, hogy távozik a csapatból, és behozta a megüresedett helyére Franz Stahl-t, aki a Scream-ben együtt zenélt Grohl-lal. Stahl még a Foo Fighters harmadik albuma előtt kilépett. Az együttes meghallgatott néhány gitárost, és Chris Shiflett mellett döntöttek, aki korábban a No Use for a Name és a Me First and the Gimme Gimmes tagja is volt. Shiflett egyelőre csak a turnékon szerepelt, teljes mértékben csak a negyedik album felvétele előtt lett "foo fighter".

There Is Nothing Left to Lose

Az album megjelenése előtt Gary Gersh-t, a Capitol Records elnökét elbocsátották, ezért a Foo Fighters átszerződődött az RCA Records-hoz. (Gersh a korábbi Nirvana-menedzserhez, John Silvához csatlakozott, hogy megalapítsák a GAS Entertainment-et.)

2000 februárjában David Letterman meghívta az együttest a műsorába, ahol így konferálta fel őket: "A kedvenc bandám a kedvenc számomat játssza." (Az "Everlong" c. számot játszották el ekkor.)

Ugyanebben az évben a Foo Fighters megalapozta a Queen-nel való kapcsolatát. A Queen gitárosa, Brian May játszotta a Pink Floyd-fedolgozás "Have A Cigar" c. számot, ami a Mission Impossible 2 filmzenéjeként jelent meg. Amikor a Queen-t meghívták a Rock and Roll hírességek csarnokába 2001 márciusában, Grohl-t és Hawkins-t is meghívták, és az így összeállt csapat egy számot adott elő (Tie Your Mother Down). 2002 májusában May közreműködött a Foo Fighters-szel két számban ("Tired Of You", "Knucklehead"). Ezt követően a két zenekar többször lépett fel együtt, például a VH1 Rock Honors c. adásban, és a Foo Fighters Hyde Park-beli koncertjén is.

One by One

2001 vége felé az együttes felvette a negyedik albumát. Miután négy hónapot töltöttek az album befejezésével egy Los Angeles-i stúdióban, Grohl besegített a Queens of the Stone Age-nek elkészíteni a 2002-es "Songs for the Deaf" c. albumukat. A lemez befejezése inspirálta Grohl-t, hogy a Foo Fighters néhány számot vegyen újra az albumon. Ehelyett majdnem az összes számot újra felvették a banda virginia-i stúdiójában. A végső album 2002 októberében jelent meg One by One címmel. (Hawkins az első verziót tréfásan úgy említi, mint: "Milló Dolláros Demo")

A banda a története nagy részében távol tartotta magát a politikától, azonban 2004-ben George Bush a "Times Like These" c. számot használta a kampányában, ezért Grohl úgy döntött, hogy támogatni fogja John Kerry-t a körútján. Grohl fellépett ezeken a rendezvényeken és néha még elő is adott néhány akusztikus számot. Ez a kampánykörút ihlette Grohl-t a következő album címének adásakor.

In Your Honor

Az In Your Honor 2005-ben jelent meg. Ez egy duplalemezes kiadás volt, CD-n ként 10 számmal. Az első lemezen az 'elektromos' dalok, a másodikon szelídebb akusztikus dalok kaptak helyet.

Bár Grammy-díj-at ezzel a duplalemezzel nem nyertek, azért a banda sok slágere ide köthető: "No Way Back", Best Of You", "DOA". A második lemez akusztikus dalait színháztermekben adták elő. A legnagyobb ilyen típusú előadás Hollywoodban volt.

Skin and Bones

A Skin And Bones egy élőfelvételes kiadás, 2006-ból. Az "In Your Honor" második lemezén lévő akusztikus dalokat adták elő színháztermekben, a "Skin And Bones" a hollywood-i koncert felvétele.

Érdekessége, hogy az együttes legkedvesebb számait (Times Like These, Everlong, My Hero, stb.) átírta akusztikus hangszerelésre, egy lágyabb formára. A DVD és a hanglemez névadó dala (Skin And Bones) stúdióalbumon nem szerepelt azelőtt. A "Skin And Bones"-t, és a Foo dalok akusztikusra átírt verzióját azóta nagykoncerteken is előadják.

Echoes, Silence, Patience & Grace

Az "In Your Honor" című albumot követően a zenekar úgy döntött, hogy a "The Colour and the Shape"-nél is producerkedő Gil Norton-t hívják készülő albumukhoz. Egy XFM-mel készült interjú során Grohl megjegyezte, hogy már alig várja, hogy kiteljesedjen az együttes jellegzetes hangja: "Az album amit készítünk tipikus Foo Fighters album lesz, de határozottan felfedezhetők benne az új irányvonalak is. Király lesz, imádom." Az új album az Echoes, Silence, Patience & Grace 2007. szeptember 25-én jelent meg a boltokban. Az album első dala a "The Pretender" augusztusban debütált a rádiókban. Az egész albumot lejátszották reklámokkal 2007. szeptember 23-án számos rock rádióállomáson.

Nem sokkal a felvételek után, az együttes részt vett a Live Earth-ön a Wembley Stadion-ban (London, Anglia) utolsó előtti fellépőként. Az eseményen egyértelműen ők kapták a legtöbb biztatást a rajongóktól. Később nyáron, a banda élvonalbeli szereplője volt a V Festival-nak (2007), ahol egy meglepetés akusztikus koncertet is adtak a Channel 4 színpadon 606 név alatt. (Grohl úgy határozta meg a 606-os számot, mint kedvenc számát, és az együttes mindkét studióját is így hívják (Studio 606).