A zenekar 1990-ben alakult Mark Morton, Chris Adler és John Campbell által, még Burn The Priest néven.
Morton szerzett még egy arcot a megüresedett helyre Abe Spera személyében, így a kvartett már elkezdhetett próbálni. Majd bevették a másik Adler tesót is, így a buli családban marad... A zenekar egyből berobbant a richmondi metalszférába, és az olyan komplex matekmetal bandákkal, mint a Breadwinner vagy a Slanghouse, így hármasban járták a környéket, és mindenhol porbadöngöltek minden cowboyt. A banda zenéje ötvözte a Slayer tempóját és morcos hangulatát az Agnostic Front és társaik által kitaposott HC ösvénnyel, valamint egy csepp improvizációval. A felállás leszerződött a Legion Recordshoz, miután fél Amerikát egyenlővé tették a föld színével. Itt ki is hozták első lemezüket (amit 2005-ben az Epic újra megjelentetett: címszavakban az album hozta azt, amiről már fentebb téptem a számat). Azonban Adleréknek is leesett, hogy ezzel a névvel nem lehet nagy rajongóbázist szerezni, kénytelenek voltak módosítani: ezáltal a zenekart már mindenki Lamb Of God néven ismerte meg. És még abban az évben (2000) el is szerződtek a Prosthetichez, ahol kihozták a második (első) lemezt, a "New American Gospel"-t. Az album egyértelműen a Burn The Priest árnyékában fogant: tehát egy überkomplex, visszataszítóan agresszív és zseniális, 30 perces bombát kaphatott mindeki. A lemez hazai pályán tarolt, a banda több klippel is avanzsálhatta jelenlétét: valamint a fesztiválbulikon be is bizonyíthatta a publikumnak, hogy Isten Báránya hogyan értelmezi a Gospelt...
Két év masszív turné után a zenekar az Epic Records zászlaja alatt kiadhatta (a nálam mai napig favorit) "As the Palaces Burn" albumot. A lemez sajnos a metalcore hullám közepén jelent meg, így a skatulyázást ők sem úszhatták meg, ugyanakkor a kiadvány egy kiforrott, érett felállást mutatott: a zene egyszerűsödött, de pont csak annyira hogy az emészthetőség felső határán legyenek, megjelentek a gitárdallamok, hatalmas groove-ok, eltűntek a grind tempók, helyette bejöttek a Göteborgból megismert tukatukák. Az album mindenképp zseniális. Az album sikere mindenhová elért, Amerikában pl. a Vans cipőgyár egyik reklámjában LOG zenéje szól...2003-ban a Headbanger's Ball turnén is ott lehettek headlinerként. Valamint még ebben az évben kiadtak egy DVD-t "Terror and Hubris" címen, ami tartalmazta a klipeket, és backstage jeleneteket, stb. A banda két év múlva kiadta az "Ashes of the Wake" lemezt, amin egyértelmű volt az, hogy a letisztulás (sajnos) folyatódik: az album erőssége a középtempó, és már nincs benne annyi tűz és érzelem, mint elődjében. Ugyanakkor hazai pályán szintén tarolak vele.
Újabb turnék, klipek, Ozzfest, a "Killadelphia" DVD, amin 3 órányi anyag van (végre egy tisztességes videofelvételt is kiadtak a Terror 40 percéhez képest!).
A LOG 2007-ben kiadta a Sacrament albumát, amivel visszatért a régebbi keményebb vonalra.