Robben Ford 1951. december 16-án született Woodlake-ben (California), majd szüleivel Ukiah-ba, (Ca) költöztek, mely 120 mérföldre van San Franciscótól. Apjának volt egy country bandája Wyomingban, Rocky Ford and the Tennesseeans néven. Három testvére közül kettő szintén muzsikus lett: Patrick dobos és Mark, aki harmónikás. Gyerekkorukban gyakran muzsikáltak együtt édesapjukkal, mely természetesen a Ford-testvérek számára meghatározó volt.

Robben egy lemezboltban akadt össze először igazán a blues-zal, nevezetesen Paul Butterfield Blues Band egyik lemezét sikerült – szinte tévedésből - meghallania ’65 körül. Robben Ford eredetileg szaxofonozni tanult, 10 éves korában került kapcsolatba ezzel a remek hangszerrel, melyet a mai napig - néha még koncerteken is – kézbe vesz. Tizenhárom éves korában, autodidakta módon elkezdett gitározni Mike Bloomfield, Otis Reading, Clapton, B.B. King és Aretha Franklin dalainak hatására.

1968-ban Pat és Robben megalakította a Ford Blues Band triót, melyhez hamarosan Mark is csatlakozott. A banda Robben érettségiéig működött, nem kis sikert aratva Ukiah környéken.

Tizennyolc évesen Pat és Robben San Francisco-ba költözött, és megalakította a Charles Ford Bandet, melyet gitáros édesapjáról nevezett el. A banda további tagjai Gary Smith, majd Mark Ford harmónikás és Stan Poplin basszer volt. Ez a felállás egy évig működött, közvetlenül ez után Patet Charlie Musselwhite meghívta a zenekarába játszani, majd hamarosan Robben is megjelent ebben a bandában.

A Charles Ford Band feloszlása után 4 hónappal, 1972-ben Chris Strachwitz nógatására rögzítették a zenekar nevét viselő lemezt – mindössze két nap alatt. Nem elfelejtendő, hogy Patrick 21, Mark a herflis 16, Robben pedig 20 éves volt a felvétel időpontjában. Erről az időszakról 1997-ben megjelent egy kiváló, Discovering The Blues című lemezt is, melyen addig kiadatlan koncertfelvételek szerepelnek. A Ford testvérek – Robben nélkül vagy vele együtt - Ford Blues Band néven ’90 és 2002 között további 7 lemezt jelentettek meg.

Ford 1972-´73-ban Jimmy Witherspoonnal muzsikált, 1974-ben a Tom Scott zenekarában, az L.A. Expressben tűnik fel. Dolgozott George Harrisonnal és Joni Mitchell-lel is. 1977-ben alapítója a legendás fúziós dzsessz formációnak, a Yellowjacketsnek, mely vele 1983-ig készített lemezeket.

A YellowJackets-story az In The Beginning nevű ’77-es lemezzel kezdődött, ahol Robben a már akkor is ős-öreg stúdiózenészekkel készített egy lemezt, nevezetesen a billentyűs Russell Ferrantével, a basszer Jimmy Haslippal és a dobos Ricky Lawsonnal. Ez a banda még Robben Ford Group néven működött és instrumentális muzsikát játszott, de a Warner Brothers valami populárisabbat szeretett volna, a zenészek azonban szerették volna folytatni azt, amit elkezdtek, így a zenekaron belül még egy zenekar alakult, ugyanazzal a felállással, ez lett a YellowJackets. Végül is a Warner Bros is beadta a derekát, az Ő és a mi nem kis szerencsénkre, hiszen a YellowJackets nem egy Grammy díjat nyert el, muzsikájukat rengeteg lemezen élvezhetjük. Robben Ford-ot az első két lemezen, illetve az 1994-es Run For Your Life című albumon hallhatjuk, de a kapcsolat azóta is kiváló közöttük. Ez a zenekar egyébiránt ’77-es megalakulása óta kiválóan működik, 2005-ös lemezük címe: Altered State.

Robben Ford ezzel párhuzamosan számos lemez elkészítésében segédkezett session gitárosként. A nyolcvanas évek közepén két évig Miles Davisszel turnézott, de játszott Sadao Watanabe-val is. Ekkoriban Robben-t egyértelműen jazz gitárosként tartották számon. 1979 jelenik meg az első szólólemeze, Inside Story címen.

1982-ben megtörtént a Charles Ford Band újraegyesülése. Az eseménynek szomorú alkalma volt, ekkor hunyt el a Ford testvérek édesapja. Ezt az eseményt a Reunion és a As Real As It Gets című lemez örökíti meg. Zongorán kisér – minő meglepetés: Russel Ferrante.

1988-ban jelenik meg Robben Talk To Your Daughter című szólólemeze, melyen ismét feltűnik Mark Ford, de e lemezen előkerül pl. Jeff Porcaro is. Zenésztársai e lemezen még Roscoe Beck basszuson, Vinnie Colaiuta dobokon és Russel Ferrante billentyűs hangszeren. E lemez két Grammy jelölést is kapott, nagyszerű blues, rhythm and blues lemez.
Talán Roscoe Beck nevét érdemes kiemelni. Roscoe texasi származású basszer, jelenleg is minden hétfőn az austin-i Anton’s nevű autentikus blues szórakozóhelyen muzsikál, most éppen egy Blue Monday nevű bandával. Azon kívül hogy közel húsz éve együtt dolgozik Robben Forddal, számos Eric Johnson lemezen tűnt fel, de Leonard Cohennel is készített közös lemezt.

1992-ben Robben megalakítja a Blue Line nevű zenekart és ezzel ismét karakteresen visszatér a blues muzsikához a sok jazz session után. E korszak dalait a ’92 Robben Ford and The Blue Line című lemez örökíti meg. 1993 a Blue Line-al kijön a Mystic Mile című lemez, melyen egy igazi érdekesség található, ez a Politician, mely egy ’68-as Cream átirat.

1995-ben adják ki a Handful of Blues című albumot, mely trió felállással készült, a dobos Tom Brechtlein, a basszer továbbra is Roscoe Beck. E lemezről egy 3 számos maxi is megjelenik, melyen két verzióban is megtalálhatjuk a híres Don’t Let Me Be Misunderstood című dalocskát, a Chevrolet társaságában. Minő meglepetés: Robben Ford-ot egy 1982-es Kiss albumon is hallhatjuk két szám erejéig, de egy 1995-ös Hendrix-tribute albumon is feltűnik, mely In From The Storm címmel jelent meg. A Rainy Day, Dream Away című dalt játsza Taj Mahallal.

1996-ban ismét összeáll a régi jó Charles Ford Band. Szintén 1996-ban megjelenik még egy lemez, Blues Connotation címmel, mely címe ellenére egy valódi fúziós jazz lemez. A lemezen 1988-as és 1992-es jazz felvételek hallhatóak. A közreműködő zenészek: Charlie Haden, Anthony Cox, J. Anthony Granelli basszusgitár, Ralph Towner, Julian Priester trombone, Bill Frisell gitár, Jerry Granelli dob, szintetizátor, Kenny Garrett altszaxofon.

1997-ben a Tiger Walk című lemezt adják ki, majd a Supernatural következik ’99-ben, mely lemezek bizonyos visszatérés mutatnak a jazz és a fúziós muzsika avagy a funky irányában. A Tiger Walk producere például Chick Corea, a zenésztársak Steve Jordon dobokon, Charlie Drayton basszusgitáron, Bernie Worrell billentyűs hangszereken, akit a Talking Heads környékéről ismerhetünk. A ritmusszekció tagjai e lemez előtt Keith Richards szólólemezein tűntek fel.

Ez utóbbi lemezen Robben zenész kollégái a következőek: Vinnie Colaiuta - dob, Ricky Peterson - Hammond B3, Jimmy Earl - basszus, Russel Ferrante – billentyűs hangszerek, Greg Kurstin - moog, Luis Conte - ütősök, Lee Thornburg - tombita, David Woodford - szaxofon. A Tiger Walk és a Supernatural között 1998-ban azért megjelent egy blueslemez is, nem is akármilyen. Ez volt a – többé kevésbé - akusztikus Authorized Bootleg című felvétel, mely egy a KFOG nevű rádióállomás által rögzített felvétel. A koncert a Yoshi’s klubban készült, Oaklandban. A lemezen közreműködik Roscoe Beck gitáron, Tom Brechtlein dobokon és Bill Boublitz zongorán, azaz a Blue Line.

Aztán 2001-ben napvilágot lát egy zseniális blueslemez a Ford testvérektől: ez a Tribute To Paul Butterfield, melyen a nagy előd herflis és énekes első hét lemezéből válogatnak. Ezen az albumon a testvérek igyekeznek megőrizni az eredeti Butterfield-sound-ot, nem kis sikerrel, a lemez úgy húz, mint egy Porsche.

A sorban következő lemez a 2002-es Blue Moon címet viseli, melyen a csapat felállása közel hasonló, mint az előző lemezen, azaz: Vinnie Colaiuta - dob, Tom Brechtlein - dob, Roscoe Beck - Basszus, Jimmy Earl - bassz, dobprogram, Niel Larson – zongora, orgona, Lee Thornburg - trombita, David Woodford - szaxofon. Ez az album egy igazi R&B lemeznek sikeredett, jobbnál jobb dalokkal.

Robben Ford 2003-ban a Keep On Running címet viselte. A lemezen közreműködő zenészek ismét nem kis nevek: Jimmy Earl basszus, Toss Panos dobokon, de előkerül szaxofonon Edgar Winter és John Mayall herflin is. A lemez címe ismerős lehet, a Keep on Running című számot Steve Winwood énekelte 17 éves korában lemezre. E dal eredetije meghatározó jelentőségű volt Robben fiatal korában, így ezt az evergreen-t 2003-ban Robben feldolgozta.

A Cream muzsikája szintén erőteljesen hatott Robben Fordra, szintúgy Clapton hatása is jól hallható e dalban. A Keep On Running egy nosztalgikus, de rendkívül energikus lemezre sikeredett. „Ezen a zenén nőttem fel, amikor még a muzsikálás gondtalan dolog volt. Remélem, hogy van haszna ma visszahozni ezt feelinget.” nyilatkozta a lemezről Ford.

Robben további érdekes zenei kísérlete a Jing Chi. Vinnie Colaiuta dobos és Jimmy Haslip basszer alkotta triót a Cream-hez hasonlítják, ha jelentőségében talán nem is, de a zenei korlátok feszegetése mindenképpen célja e projektnek. Feltűnik a lemezeken például Robert Cray vagy Brian Auger is. E felállás eddig három lemezt, köztük egy remek koncertfelvételt ért meg eddig. A 2001 után 2005 május 16-i koncerten Robben Ford zenésztársai Volker Stifler gitáros és Pete Dewayne basszer, no és persze a többi testvér, Mark és Pat.

Volker Stifler Németországban született, de az Egyesült Államokban dolgozó authentikus blues gitáros, aki T. Bone Walker és Stevie Ray Vaughan nyomdokaiban jár. Robben Ford így nyilatkozott róla: „Volker Strifler klassz gitáros és erőteljes énekes. Nagyon jó blues dalszerző is egyben, ami létfontosságú a blues élet számára. Biztos vagyok benne, hogy aki Volker felvételeit meghallgatja, az rajongó lesz. Én csak tudom, én is Strifler-fan vagyok.”

Saját bevallása szerint Robben-re hatással voltak a nagy jazz szaxofonosok, például Coltrane, Wayne Shorter, Archie Shepp, Ornette Coleman. Nem szertett volna mást, mint hasonló dolgokat elkövetni gitáron, mint a fent említettek saját hangszerükön.

Robben Ford kreatív és nyitott egyénisége tükröződik egyedi gitározásában. Stílusa könnyen azonosítható, a kedvelők és a szakértők számára azonnal felismerhető technikája maradandó élményt nyújt, bármely korszakát is vizsgáljuk. Teszi mindezt a nagy elődök maximális tiszteletével, érkezzenek akár a jazzből, a bluesból vagy bármely más zenei műfajból. Robben Fordból mára már szintén „nagy előd” lett, sok ma kezdő gitáros tekinti példaképének – nem véletlenül. Megfelelő szelídséggel és alázattal közelít ahhoz a tényhez, hogy jelenleg a világ egyik leghíresebb gitárosa. Valószínűleg pontosan tudja, hogy e tulajdonság nélkül sosem válhatott volna azzá, akit most éppen Robben Fordnak ismer a világ zeneszerető közönsége. E cikk szerzője számára további igen szimpatikus jelenség az, hogy Robben Ford jelenleg is futtat egy Robben Ford Klinika nevű oktatási formát, ahol kezdő és középhaladó gitárosokkal osztja meg tapasztalatait a dalszerzésről, zeneelméletről és több, hasonló témáról. A hallgatók visszajelzése alapján azonban elsősorban inspirációt nyújt a hallgatóknak, új dimenziókat nyit meg őszinte és nyitott személyisége.

A legendás együttes a mai napig a west coast blues egyik alapvetése, hatásuk szinte felbecsülhetetlen, bár igencsak sűrű saját elfoglaltságaik miatt a testvérek így közösen viszonylag ritkán lépnek fel. A dobos Patrick Ford továbbra is vezeti a Ford Blues Band-et, akiknek lemezein gyakran fel-fel tűnik a másik két testvér is és ez természetesen fordítva is igaz. Robben Ford rengeteg session munkája mellett úgy két évente jelenik meg új albummal, az utóbbi években a Verve, majd a Concord Jazz labelek égisze alatt.