A The Ventures (korábbi nevén: The Versatones, The New Ventures) egy amerikai instrumentális gitárzenekar, amelyet Don Wilson és Bob Bogle alapítottak 1958-ban a washingtoni Tacomában. Az évek során számos daluk került fel mind az amerikai, mind pedig a különféle európai slágerlistákra. Az egyik legismertebb ezek közül - mellyel egyébiránt 1960-ban az amerikai slágerlista (Billboard) második helyéig jutottak - egy eredetileg Johnny Smith dal, a Walk Don't Run feldolgozása volt.

Ugyanezen dal újrafeldolgozásával 1964-ben a 8. helyet tudhatták a magukénak. Legnagyobb sikereiket az 1960-as években érték el, különösen népszerűnek számítottak - és számítanak mind a mai napig - Japánban, ahol a lemezeladási statisztikák adatai szerint 2:1 arányban megelőzték a Beatles-t is. Népszerűségüket mi sem támasztja alá jobban mint, hogy számos emlékzenekar (pl: amilyen a magyar The Shades is) alakult a hatásukra, továbbá mind a mai napig aktívan turnéznak, lemezeladásaik pedig világszerte meghaladják a 110milliós példányszámot. 2008. március 10-én a zenekart beválasztották a Rock and Roll Hall of Fame-be.

(1958-tól az első sikerekig)

A zenekart alapító Bob Bogle és Don Wilson egy használtautó-kereskedésben találkoztak először, amelyet Wilson édesapja üzemeltetett és ahol Bogle éppen gépkocsit készült vásárolni. Mindez 1958-ban történt. A két fiatalember gyorsan felfedezte, hogy mindkettőjük egyik kedvenc időtöltése a gitározás. Kezdetben The Versatones néven léptek fel különböző helyi bárokban, sörözőkben valamint privát rendezvényeken és night clubokban duóként. Wilson ritmusgitározott, míg Bogle játszotta a szólókat. Az éjszakai zenélések mellett a két alapító tag nappal kőművesként dolgozott.

Egy éjszakai szórakozóhelyen azután találkoztak Nokie Edwards-val, aki mint basszusgitáros csatlakozott hozzájuk. Bogle-nak volt egy Chat Atkins lemeze, amelyről ismerte a Walk Don't Run című dalt. Az eredetileg dzsesszes hangzású felvételt leegyszerűsítve, mégis újszerű kísérettel átdolgozták, majd a zenekar ezt követően stúdióba vonult és immáron a dobos Skip Moore-val kiegészülve új értelmezésben játszották fel a dalt, majd az így elkészült felvételt számos kiadónak elküldték.

A kiadókat azonban nem érdekelte a felvétel. Megoldásként Wilson édesanyja saját kiadót alapított, hogy promotálja a hanganyagot. Egy lemezlovas, bizonyos Pat O' Day is megkapta a lemezt, melynek meghallgatása után úgy döntött, hogy az órás hírek előtt lejátssza a dalt. Nem sokkal ezután számtalan hallgatói kérés érkezett hozzá az új számmal kapcsolatban. A rádióadást hallgatta Bob Reisdorf is, aki akkoriban a Dolton hanglemezkiadó tulajdonosa volt és úgy döntött, hogy szerződteti a Venturest. Néhány hónapon belül a kislemez a Billboard hot 100 listáján már a második helyen volt. 1960 szeptemberére pedig a "Walk Don't Run" már országos siker.

A lemez sikerei ellenére azonban ekkor még nem volt állandó dobosuk, így szerződtették Howie Johnsont, aki 1960-tól 1962-ig töltötte be ezt a posztot. Az immáron négytagú csapat igyekezett meglovagolni az első lemez sikereit, három további lemezt készítve.

1962-ben Nokie Edwards javaslatot tett, hogy szólógitáros poszton cseréljenek szerepet Bogle-val. Bogle belement és nagyon gyorsan megtanulta repertoárjuk összes dalának basszus szólamait, míg Edwards ugyanezt tette szólógitáron.

A klasszikus felállás ('60-as évek)

Ugyanebben az évben (1962) a dobos Johnson egy autóbalesetben olyan súlyosan megsérült, hogy orvosai tanácsára elhagyta a zenekart. Az új dobos néhány sessiont követően - az agresszív játékáról ismert - Mel Taylor lett akit a két alapító tag már korábbról ismert. Az így kialakult "négyes" számos rajongó véleménye szerint ekkor érte el legnagyobb sikereit.

Későbbi évek (1968-tól 2008-ig)

A klasszikus felállás egészen 1968-ig tartott, amikor Edwards kilépett a zenekarból. Helyére Gerry McGee érkezett és 1973-ig - Edwards visszatéréséig - velük is maradt. 1984-ben azután Nokie Edwards ismét elhagyta a zenekart (és ismét McGee érkezett helyette a szólógitáros posztra). 1988-ban elhunyt a zenekar eredeti (valójában második) dobosa Howie Johnson, majd 1996-ban Mel Taylor is követte őt az Égi Zenekarba. Helyét a dobok mögött fia - Leon Taylor - vette át.