Zenekart tervezel? Esetleg már van, de megragadtál egy szinten és nem tudod, hogyan is juss előrébb? A Rockbook segít neked. Az ’Útikalauz zenekaroknak’ című rovatunkban mélyre ásunk és bemutatjuk a zenekari menedzselés legapróbb fortélyait kitérve többek között gazdasági, kommunikációs és különböző kreatív témákra is. Lesz itt minden, szóval most egy picit tegyétek félre a gitárt, és sasoljátok az ’Útikalauz zenekaroknak’ rovatunk első részét.

Kezdjük azzal, hogy akár belátjuk, akár nem, a zenekarozás egy vállalkozás. Kockáztatod a pénzed, amit vagy vissza vársz vagy nem, azaz vagy profitálni akarsz belőle vagy csak hobbiból csinálod. A profitorientáltság sajátossága, hogy versenypiacba csatlakozol be és farkastörvények uralkodnak, a hobbi sajátossága, hogy nem termel profitot. Tisztelet azon szerencséseknek, akiknek megadatott, hogy felfigyeltek a tehetségére/hobbijára és támogatni kezdték.

Közgazdasági alapon nézve, ha megfelelsz a sikeres termék szabályainak, IGEN, lehetsz nagyzenekar. Hogy könnyebben elképzelhető legyen, gondoljunk a 20. század, amerikai nagykiadós, zsugori menedzsereire. Akik megmondják milyen legyen a  zenéd, ide tegyél be fúvósokat, ott cseréljük le a frontembert, mert nem mutat jól a színpadon. A zenekarozás szolgáltatás, kiszolgálod a közönséged, aki szórakozni akar. Vagy azzal, hogy bálványozza a frontembert vagy azzal, hogy élvezi a zenét vagy mindkettő. A zenekarozás és a közönség kapcsolata generálja egymást. Minél nagyobb a zenekar, annál többen ismerik meg, annál nagyobb „divat” lesz szeretni, de nagy zenekar csak úgy lehet egy banda, ha már van egy bizonyos „vevői köre”, ami manapság a sikeresség fokmérője (YouTube-nézettség pl.), megtetszik egy „menedzsernek”, avagy esélyt lát arra egy hozzáértő személy, hogy profitálhasson belőle, de az is lehet, hogy egy producer hoz létre mesterségesen egy bandát, mert piaci rést lát valahol és ő akarja learatni a babérokat. Ezt hívják beruházásnak, ami kockázattal jár. Végül is minden vállalkozás kockázattal jár, benne is van a nevében, „vállalkozol valamire”.

Szaknyelven úgy mondják, hogy vannak a „piacon” alacsony és magas belépési küszöbű vállalkozások. Ha Gucci táskát akarsz árulni, persze nem a bóvli fajtából, akkor magas a belépési küszöböd (drágán kell megvásárolni az eladni való terméked, puccos kirakat kell egy magas bérleti díjú környéken), viszont kevesebb is a versenytársad, kisebb, de fizetőbb rétegnek adhatsz el. A zenélés egy alacsony belépési küszöbű piac, hiszen már pár ezrekért tudsz hangszereket venni, a youtube-ról elérhetőek a különböző szintű zenei oktatóvideók, stb., viszont egy versenytársakkal bővelkedő piacon kell kiemelkedned, ami vagy szerencsével, vagy nagy áldozatokkal jár.

A legtöbb esetben nem nehéz vállalni az áldozatokat, hiszen csak „bulizni” kell, azt csinálni amit szeretsz. A bajok akkor kezdődnek, amikor szintet lépne a zenekar, jobb cuccok kellenek, fejládák, drágább stúdió, drágább próbaterem, több utazáshoz Barkas helyett Hiace. A „többet szeretnék lenni a barátnőmmel”, „nincs pénzem a benzinre”, „otthon kell lennem a gyerekkel” problémákról ne is beszéljünk. Akkor felmerül az igény, hogy jó lenne valami kompenzáció a - már - befektetésért, hiszen jobban szól a banda, új és nagyobb autóval komplett cuccot tud vinni bárhova, de a felléptető fél ezt nem így látja. Azért nem így látja, mert ő a koncert miatt nem adott el sokkal több sört, nem lát kiugró bevétel növekedést a krimójában, a szórakozóhelyek a fogyasztás és a pult alapján nem kerestek meg az aznapi kinyitás az aznapi kinyitás költségeit (rezsi, pultos, technikus, italrendelés, stb.).

A nagyzenekarokat az jellemzi, hogy a helyek harcolnak értük, mert tudják, hogy ha egy nagyzenekart hívnak, akkor jó nagyot kaszálnak akár a belépőn, akár a pulton (hogy pestiesen fogalmazzak). Ha harcolnak érted, akkor már (szinte) bármit megtehetsz, de addig csak küzdés lesz. És amiről most beszéltünk, az a régi elmélet, hogy hogy legyünk nagyzenekarok.

Igazából kapcsolatokat kell szerezned (de igazából ha nagyobb producereknek, szervezőknek belengetsz egy kis Schillinget, már meg is szerezted átmeneti időre azt a kapcsolatot), és/vagy nagyon minőségi promo anyagokat kell készítened, mint zene, klipp, arculat, stb., ami az esetek legnagyobb százalékában csak profikkal érhető el, tehát őket is meg kell fizetni. Hiszen ahogy az előbb említettük a belépési küszöböket, ez a közönségnél is folyamatosan emelkedik, ahogyan az újabb zenekarok és/vagy trendek diktálják.

És ez igazából nem rossz, ugyanis ha te egy bizonyos stílusban zenélsz és tényleg éled, akkor várható, hogy egyszer az széles körben divat lesz és téged meg fognak találni vagy jó esélyed van más zenekaroknak tippeket adni, segíteni (pl. nem kell neked óriási stúdiót birtokolni ahhoz, hogy főisten füled legyen, hogy hogyan is kell igazán jó New York Hardcore-t keverni).

De ha mégsem felelsz meg a piaci igényeknek, még mindig tanulhatsz, hogy milyen apróságokkal fűszerezd a zenédet vagy egyszerűen a zenekar arculatát, hogy jobb pozícióba kerülj a piacon. Megfigyelés, tanulás, önfejlesztés.

Igen, ezek ilyen szakszavas cikkek, ha mégis rákattannál a témára, már könnyebben értsd meg a szakirodalmat, amúgy Google. ;)

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.