Bejelentkezés

x
Search & Filters

Genesis

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1967 - 2007

További képek

Biográfia: 

A Genesis története az 1960-as évek második felében kezdődött, amikor Peter Gabriel és Tony Banks a godalmingi Charterhouse School diákja volt. A The Garden Wall és a The Anon nevű zenekarokból létrejött új együttesben Gabriel énekelt, Banks billentyűs hangszereken játszott, Anthony Phillips gitározott, Mike Rutherford basszusgitározott és gitározott, Chris Stewart pedig dobolt.

Az együttes első albuma 1969-ben jelent meg From Genesis to Revelation címmel. Producere Jonathan King, a Charterhouse egy korábbi diákja volt, aki már kiadott egy kislemezt, Everyone's Gone to the Moon címmel. Az együttest Genesisnek nevezte el, mert velük kezdte produceri karrierjét. Később ezt mondta: „azért hívtam így őket, mert jó névnek tartottam… egy új hangzás és egy új érzés kezdetét jelentette.

Az együttes ekkoriban olyan dalokat vett fel, melyek stílusukban a Bee Geest (King egyik kedvencét) és a Beatlest idézték. King úgy válogatta össze a dalokat, hogy egy koncept albumot kapjon belőlük, majd vonósokkal egészítette ki a hangzást.

Az album rosszul fogyott, de King tanácsára a tagok folytatták zenei pályafutásukat. King a mai napig úgy gondolja, hogy a zenekar sikere az ő érdeme. Ő mutatta be őket Tony Stratton-Smithnek, a Charisma Records későbbi alapítójának. A From Genesis to Revelation jogait ma is King birtokolja, az évek során több címmel is újra kiadta az albumot.

Második albumuk, az 1970-ben megjelent Trespass, a hosszú, gyakran többtételes és a rövid, humoros dalok a King Crimson, a Yes és a Gentle Giant stílusát idézik. A Trespass a progresszív rock több „hagyományos” kellékét tartalmazza: az összetett hangszerelés és a gyakori tempóváltások a következő albumok fontos elemeivé váltak. További különlegesség volt, hogy a legtöbb zenekarral ellentétben nem a pentaton (ötfokú) skálát használták. Ezt a módszert a későbbiekben is alkalmazták.

Egészségi problémái és lámpaláza miatt Anthony Phillips 1970-ben otthagyta az együttest. Phil Collins 1970. augusztus 4-én csatlakozott a Genesishez, miután a Gabriel szülei házában tartott meghallgatáson lenyűgözte a zenekart. Ezután kvartettként folytatták, később pedig Mick Barnard gitárossal adtak néhány koncertet. Azonban úgy gondolták, hogy Barnard nem elég képzett ahhoz a fajta zenéhez, amit játszottak, ezért tovább keresték Phillips utódját. 1970 végén Steve Hackett, a Quiet World korábbi gitárosa hirdetést adott fel a Melody Makerben. Hackett elment a Genesis egyik koncertjére, ahol műsoruk elnyerte tetszését. Az együttesnek tetszett a hirdetés hangvétele, a szülei lakásán tartott találkozó után pedig Hackettet a zenekar tagjává fogadták.

Collins és Hackett először az 1971-es Nursery Cryme című albumon szerepelt. Ezen hallható az epikus The Musical Box és az első Collins által énekelt dal, a For Absent Friends. Következő albumuk, a Foxtrot 1972 októberében jelent meg; ezen szerepel „az együttes egyik legjobb munkája”, a 23 perces Supper's Ready. Az olyan dalok, mint az Arthur C. Clarke inspirálta Watcher of the Skies tovább növelték dalszerzői és előadói tehetségüket. Gabriel feltűnő, teátrális színpadi előadásmódja az 1970-es évek legnépszerűbb rockzenekarai közé emelte az együttest.

1973 novemberében jelent meg a Selling England by the Pound, amit a rajongók és a kritikusok is kedvezően fogadtak. Egy elemző szerint Gabriel tisztában volt azzal, hogy a dalszövegek és hivatkozások egy része az amerikai közönséggel szembeni elfogultságot sejtetett. Ezt azonban szerette volna elkerülni, ezért azt javasolta, hogy az album címe legyen Selling England by the Pound, ami a Munkáspárt akkori szlogenjére utalt. A Firth of Fifth és az I Know What I Like (In Your Wardrobe) a Genesis koncertjeinek állandó darabjaivá vált.

1974-ben az együttes egy még igényesebb projektbe kezdett, melynek eredménye a The Lamb Lies Down on Broadway című dupla koncept album lett. A korábbi albumokkal ellentétben ezen több rövid dal hallható, melyek átvezetésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A történet Rael, egy New Yorkban élő puerto ricói fiatal spirituális útjáról szól, mely során a szabadságot és saját identitását keresi.

A The Lamb Lies Down on Broadway nyomán a tagok kapcsolata megromlott, különösen Gabriel és Banks között. A turné után, 1975 augusztusában Peter Gabriel bejelentette, hogy kilép a Genesisből. Úgy érezte, hogy eltávolodott a többi tagtól, valamint házassága és első gyermekének születése is növelte a rá nehezedő nyomást.Az együttes leendő új énekesek meghallgatásába kezdett, viszont nem volt ötletük, hogy pontosan milyet is keresnek. Csak abban értettek egyet, hogy nem akartak Gabrielétől túlzottan eltérő hangú énekest. Mivel Collins korábban már vokálozott és énekelt is az albumokon, ő kapta a jelentkezők elbírálásának feladatát. Az együttes vonakodva bár, de adott egy esélyt Collinsnak, így az 1976-os A Trick of the Tail című albumon Phil lett a Genesis énekese.

Az új albumot a kritikusok kedvezően fogadták és többet adtak el belőle, mint az együttes korábbi munkáiból együttvéve. Az új producernek, David Hentschelnek köszönhetően a hangzás sokkal tisztább és egyszerűbb, mint a régebbi felvételeken. Az album sikerének másik kulcsa maga Collins volt, akinek a hangja „sokkal jobban hasonlított Gabrielére, mint Gabrielé.

Ugyanebben az évben készült el az 1977-ben megjelent Wind & Wuthering című album (ezt és következő albumukat a hollandiai Hilvarenbeekben található Relight Studiosban készítették). Az album címét Emily Brontë Üvöltő szelek (Wuthering Heights) című regénye adta, melynek utolsó sora a hetedik és nyolcadik dal címét is ihlette. Ezen hallható a Blood on the Rooftops és az Afterglow, valamint a komplex, többtételes One for the Vine című dal.

Az 1977-es turnén Chester Thompson dobolt, aki korábban már dolgozott a Weather Reporttal és Frank Zappával is. Collins előadásmódja alapvetően különbözött Gabrielétől, a régi dalokat pedig sokkal könnyedebben adta elő. Az 1982-ben, Milton Keynesben tartott újraegyesülési koncerten Gabriel azt mondta, hogy Collins jobban énekelte a dalokat, de sosem úgy, ahogy ő tette azelőtt.

1979-ben a Genesis hajszál híján elvesztette Collinst, amikor Vancouverbe utazott, hogy helyrehozza házasságát. Ám két hónappal és egy válással később visszatért az Egyesült Királyságba, és belevetette magát a Duke felvételébe. Később úgy fogalmazott, hogy házasságának felbomlása nagyban növelte dalszerzői tehetségét.

Az 1980-ban megjelent Duke volt a Genesis első albuma, melyen Collins ugyanakkora métékben vette ki részét a dalok írásából, mint Banks és Rutherford. Míg az …And Then There Were Three… csak próbálkozás volt, a Duke már valódi átmenetet képezett az 1970-es évek progresszív stílusa és az 1980-as évek popslágerei között. A későbbi Genesis-albumokon és Collins albumain is általánossá vált a dobgép alkalmazása. Az első dal, melyben dobgépet használtak, a Duchess volt. Az album kedvező fogadtatásban részesült, az Egyesült Királyságban ez lett a Genesis első listavezető albuma, a Misunderstanding és a Turn It on Again pedig a koncertek elmaradhatatlan darabjaivá váltak.

1981-ben jelent meg a minimalista Abacab, melyen a No Reply at All című dalban az Earth, Wind & Fire fúvósszekciója működött közre. Az album jellegzetessége a korábbinál erőteljesebb dobhang volt. Ezt az úgynevezett gated reverb effekttel hozták létre, melynek során a hangot egy kompresszoron küldik át, ami a hangot csak egy előre meghatározott hangerőküszöb alatt engedi át. Ennek eredménye egy erőteljes, „élő”, mégis kontrollált hangzás. A zene modernizálása érdekesen hatott, meg lehetett szokni, hogy ettől kezdve dob-computer szólt a Genesisben. A modern Genesis megmutatta, hogy így is képes olyat alkotni, ami minden szempontból értékes.

Az 1983-as album, egyszerűen csak a zenekar nevét viselte, címe "Genesis". A korongról a Mama és a Home By The Sea a rocklexikonok fényes lapjaira valók.

1986-ban ismét kiadtak egy albumot, a szintén sikeres Invisible Touch-ot. A következő koncertsorozaton olyan hangulatot és látványt produkáltak, amelyet csak a rock legnagyobbjai tesznek. A turné során felléptek Budapesten is.

Ezután öt év csend következett, majd 1991-ben Phil Collins és két társa kiadta legújabb lemezét, a We Can't Dance-t, amelyet egy turnésorozat követett. A turné egyik állomása, 1992. július 15-én Budapest lett volna, de sajnos több hónappal előbb lemondták a fellépést. A hazai rajongókat csak itthon megjelent We Can't Dance című dupla lemez vigasztalta, amiről kiderült, hogyha táncolni esetleg nem is tudnak, azért a zenéhez még mindig nagyon értenek a Genesis tagjai.

A progresszív rockzene rajongói egy emberként kiáltottak fel boldogságukban, amikor 2006. novemberében bejelentették a Genesis, Phil Collins érájának reunion turnéját. A koncertnaptárba 2007. június 20.-i dátummal bekerült a budapesti Puskás Ferenc stadion is. Örömünk nem tarthatott sokáig, mivel hamarosan kiderült, hogy a zenekar fővárosunk helyett inkább Prágát választotta a fent jelzett nap helyszínéül.

Az olasz fővárosban 2007. július 14.-én kb. 500.000 ember volt kíváncsi a Genesis játékára. Valószínűleg ez a –főként a buli ingyenessége révén- előre tervezhető, igazi kuriózumnak számító nézőszám volt az oka, hogy a menedzsment és a csapat úgy döntött, hogy a túra legvégén állnak a kamerák elé. A tripla DVD „When In Rome” címen látott napvilágot, óriási sikert aratva a rajongók, és kritikusok körében.

Utolsó felállás: 

NévHangszer
Phil Collins
ének
dob
ütőhangszerek
Mike Rutherford
gitár
basszusgitár
vokál
Tony Banks
billentyűsök
vokál
Daryl Stuermer
szólógitár
basszusgitár
Chester Thompson
dob
ütőhangszerek