Thomas William "Tom" Hamilton (Colorado Springs, Colorado, 1951. december 31. –) amerikai basszusgitáros, aki az Aerosmith hard rock együttes tagjaként vált ismertté. Hamilton az együttes 1970-es megalakulása óta tagja a zenekarnak. Több dalban is szerepel társszerzőként, többek között a Sweet Emotion és a Janie's Got a Gun című slágerekben is. Időnként gitározni (például: Uncle Salty) és vokálozni is szokott egyes dalokban (Love in an Elevator).

Korai évek

Anyja háztartásbeli, míg apja pilóta volt a második világháborúban, aki osztagparancsnokként szolgált Burmában. Ennek hatására Hamilton megkedvelte a repülőket, elmondása szerint elalvás előtt mindig arról álmodozott, hogy egy bombázótiszt a B17-es repülő erődben. Az apjától megörökölte aggodalmaskodó és konzervatív természetét. Amikor az apja a Pentagonban kapott munkát Virginiába költöztek, de Hamilton gyermekkora alatt megfordult még a család Waylandben (Boston egyik nyugati külvárosa), és Westonban is. 12 éves korában skarlátos lett, mely révén rémálmok gyötörték és gyakran került önkívületi állpotba. A betegség miatt majdnem az életét vesztette, és a bokáján a mai napig látszik egy műtét következtében keletkezett sebhely. Tinédzserkorában a II. világháború mellett, főként a The Beatles és a Three Stooges nevű komikustrió érdekelte.

A bátyja Scott Hamilton Ventures lemezeket hallgatott, és gitározott is melléjük, így Tom Hamilton is gitározni kezdett el először 12 évesen. Visszaemlékezése szerint, amikor a bátyám nem volt otthon, belopóztam a szobájába, alaposan feltekertem a hangerőt, és nekiálltam pengetni. A Beatles mellett a Rolling Stones, és a Yardbirds, majd a Cream és Jeff Beck lettek a kedvenc előadói. Mire középiskolába került a családjával együtt Új-Angliába költöztek. Eleinte élvezte a gimnáziumban töltött időket, ezért részt vett az iskola teniszcsapatába és drámaszakköre járt. Ezt követően azonban LSD fogyasztás miatt megbüntették 300 dollárra, és dealerkedéssel vádolták meg. Az eset miatt megromlott a viszonya a szüleivel, és a városban is közellenségként tekintettek rá. A rászabott bírságot fűnyírással sikerült ledolgoznia. 14 éves korában váltott át a basszusgitárra, így elsőként egy Fender Precision típusú hangszeren kezdett el játszani. Főként az olyan Rolling Stones számokra szeretett gyakorolni, mint az Under My Thumb és az It's All Over Now. Ezt követően csatlakozott egy helyi együtteshez, akik a Sam Citrus and the Merciless Tangerine nevet vették fel. Az együttes tagjai mindannyian mandarinnak öltöztek be, és narancsszínű szerelésben léptek fel.

Miután feloszlott a zenekar, Hamilton egy David Scott nevű dobossal kezdett el játszani, aki megismertette vele Joe Perry gitárost. 1967 nyarán megalakították a Pipe Dream zenekart, amelyben Scott dobolt, Hamilton basszusozott, Joe Perry gitározott és Kathy Lowe énekelt. Az együttes nem működött sokáig, ezért Hamilton 1967 telén beszállt a Plastic Glass nevű zenekarba. 1968 nyarán azonban újra összeállt a Pipe Dream, de ezúttal már ők használták a Plastic Glass nevet. Az együttes énekese ekkor már John McGuire lett. A koncertprogramot főként Fleetwood Mac, Yardbirds és Jimi Hendrix dalok alkották. A nyár végén feloszlott a zenekar, majd egy év múlva 1969 nyarán Jam Band néven újjáalakult. Az együttes sok koncertet adott, ezért hamarosan a környék egyik ismert zenekara lettek. Hamilton hosszú haját nem bírta elviselni az apja, ezért el kellett költöznie otthonról. A zenekar mellett egy olcsó motelben dolgozott, ahol szobákat takarított kétdolláros órabérért. 1969 nyarának végén a Sunapee-ben lévő Barn klubban lépett fel a Jam Band, és a koncertet Steven Tyler is figyelte a közönség soraiból. A Jam Band zenészei, és az akkori zenekarai révén már helyi sztárnak számító Tylerrel megegyeztek, hogy közösen fognak zenekart alapítani. Erre azonban csak egy év múlva 1970 nyarán került sor. Addigra Scott elhagyta a formálódó zenekart, így egy ideig Tyler lett a dobos és az énekes is. A Perry, Hamilton, Tyler felállás mellé csatlakozott Ray Tabano ritmusgitáros (akit hamarosan felváltott Brad Whitford), valamint Joey Kramer dobos, és megalakult az Aerosmith.

Aerosmith

Az együttes indulásakor Tyler le akarta cserélni Hamiltont egy Don Solomon nevű basszusgitárosra, aki korábban a William Proudban zenélt az énekessel. Tyler indoka az volt, hogy Hamilton stílusát és hallását nem tartotta elég kifinomultnak. Hamilton később így emlékezett vissza ezekre az időkre: Elég kiforratlan zenész voltam, amikor elkezdtük a zenekart, hiányzott a tapasztalat, viszont Stevent hozzám képest kész Sztravinszkijnak mondanám. Kivételesen jó hallása volt, azonnal kiszúrta, ha mellényúltam. Mi tagadás gyakran megesett. Ráadásul mindig durván és megalázóan kritizált. Úgy éreztük magunkat, mintha egy rock and roll kiképzőtáborban lettünk volna, egy szadista tamburmajor irányítása alatt. Joe Perry azonban ragaszkodott társához, csakúgy mint Tyler Ray Tabanohóz, akit másodgitárosnak akart bevenni. Végül abban egyeztek meg, hogy Hamilton maradhatott, cserébe pedig csatlakozott Tabano mint másodgitáros. Ebben az időszakban Hamiltont felvették több főiskolára is, ő azonban nem hallgatott a szüleire, és abbahagyta a tanulmányait, hogy teljes idejét a zenekarra szentelhesse. Az együttes azonban még nem jövedelmezett eleget, ezért műszaki rajzolóként kapott állást. Elmondása szerint a Toys in the Attic felvételeinek az idején, 1975-ben szűnt meg a többiekkel szembeni kisebbrendűségi érzése. Ennek érdekében komoly csuklógyakorlatokat végzett, és napi több órát gyakorolt a hangszerén, miközben kokain segítségével kapott energiát a kitartáshoz.

1981-ben az Aerosmith inaktív időszakában részt vett Joey Kramer tervezett projektjében, amely a Renegade nevet használta volna, és kettejükön kívül még Jimmy Crespo, Bobby Majo, Raymond Marge lett volna benne. A formáció felvett hét számot, de azok nem kerültek kiadásra. 1981-ben anyagi gondjai támadtak, ezért eladta a házát, és bérelt lakásba kellett költöznie Newtonban. 1985-ben az együttes elhatározta, hogy drogfüggőségüktől megszabadulva, újult erővel fogják folytatni az együttes pályafutását. Hamilton a Permanent Vacation album felvételei közben, a zenekarból utolsóként szokott le a drogokról. Az albuma kiadása és a Pump megjelenése között gitárórákat vett, és ínhüvelygyulladást kapott a sok gyakorlástól. Visszaemlékezése szerint ekkortájt újra felfedezte James Jamerson és John Paul Jones játékának a nagyszerűségét.

2006 augusztusában nyelőcsőrákot diagnosztizáltak nála, ezért nem tudott részt venni a Route of All Evil Touron. Helyettese az a David Hull lett, aki korábban megfordult a Joe Perry Projectben. Kemoterápiás kezelését követően először 2006. szeptemberében csatlakozott a zenekarhoz, amikor a bostoni koncerten a Sweet Emotion alatt lépett fel. 2006. december 3-án pedig már a teljes koncerten lépett fel az együttessel a New York-i Beacon Theatre-ben. 2006. december 20-án az Aero Force One fan club számára közölte, hogy Pozitronemissziós tomográfia kezeléseken kell részt vennie. A 2009-es Aerosmith/ZZ Top Tour egyes állomásain ezért újra David Hull lépett a helyére. Még szintén 2009-ben egy alkalommal az egyik lába sérült meg, ami miatt megintcsak Hull kezelte a basszusgitárt. 2011-ben visszatért a rákbetegsége, és az azóta eltelt kezelések alapján jól gyógyul. Jövőbeli tervei között szerepel egy önéletrajzi könyv megjelentetése is, amelyről kihangsúlyozta, hogy nem olyan könyv lesz, ami arról szól, hogy ki és mennyi kokót szippantott fel. Ez a könyv inspiráló lesz, tele izgalommal és jókedvvel, ugyanakkor hazugságokkal, megcsalásokkal, de drogokkal is, tehát mindennel, amiről az emberek olvasni akarnak. A könyv megírását követően turnéra indult a zenekar új lemezét (Music from Another Dimension!) bemutató körútra. 2013 áprilisában azonban kénytelen volt visszavonulni az ausztrál koncertek kellős közepén, mivel ismét egészségügyi panaszai támadtak. A zenésznek a mellkasában észleltek fertőzést, ezért visszatért az Egyesült Államokba. Helyettese az a David Hull lett, aki korábban már többször is kisegítette Hamiltont.

Magánélete

1975-ben házasodott össze feleségével Terry Hamiltonnal. Terry 1969-ben egy Jam Band koncerten ismerkedett meg a zenésszel. Az esküvőjüket Terry Hamilton szüleinek a házában tartották meg, ahova csak a szűk családi kört hívták meg. A lakodalmat pedig egy hónappal később tartották meg. Három gyermekük van Julian, Sage és Dakota. Kedvenc sportautója a Ferrari 275 GTB, kedvenc Aerosmith száma a The Farm, míg a leginkább kedvelt előadói a U2, az Oasis, a The Shadows, a The Beatles, a The Rolling Stones, a The Who és a Soundgarden.

Hangszerei

Tom Hamilton az Aerosmith karrierje alatt számtalan basszusgitár típust használt már. Több interjúban is kijelentette, hogy elsőként egy Fender Precision márkájú hangszert kölcsönzött egy barátjától, majd vett is egyet. Az együttes kezdeti éveiben általában Music Man bass, Fender Precision Bass, Fender Jazz Bass, és Gibson Thunderbird márkájú hangszereket használt. A Wayne világa 2. című filmben pedig egy Gibson Les Paul hangszerrel látható. A Honkin' on Bobo album egyes felvételeinél, és az azt követő turnék alkalmával is használt egy '51 Fender Precision Bass márkájú gitárt. A 2000-es évek elejétől sűrűn használ Parker típusú basszusgitárokat is, 2009 júniusában pedig Sadowsky hangszereken is játszott.

Tovább az Aerosmith oldalára.

Forás: wikipédia

 

Joseph Michael "Joey" Kramer (Bronx, New York City, Amerikai Egyesült Államok 1950. június 20.) amerikai dobos, aki az Aerosmith rockegyüttes tagjaként vált ismertté. Az energikus játékáról ismert dobos közismert pillanatai közé tartozik, amikor a szólói alatt a könyökét és a homlokát is használni szokta. A Celebrity Networth portál megállapítása szerint vagyona 100 millió dollár, mely révén a világ 9. leggazdagabb dobosának számít

Korai évek

Apja Mickey Kramer ügynök volt, de sorkatonaként részt vett a Normandiai partraszállásban is, míg anyja Doris Schwartz nővérként dolgozott a hadseregben. Négyéves korában három húgával és a szüleivel egyetemben Yonkersbe költöztek. Az általános iskolát a yonkersi Walt Whitmanben járta ki, ahol ideje nagy részét fiatalkorú bűnözőkkel töltötte. 14 éves koráig az autók érdekelték, majd a Beatles felbukkanásával a zenélés iránt kezdett el érdeklődni. Elmondása szerint azért választotta a dobokat, mert az apja sok esetben megverte, és így levezethette a rettegésből eredő feszültségeit: „Teljesen érthetőnek tűnik miért a dobokat választottam. A rettegésből eredő feszültséget valahogy le kellett vezetnem. A dobolás lehetőséget adott rá, hogy valamely kézenfekvő formában kiadjam a dühömet. Apámat nem üthettem meg, a dobokat viszont annál inkább, és nekem átkozottul nagy szükségem volt valami ilyesmire.” Az első dobcucca egy Ludwig márkájú, 85 dolláros felszerelés volt, mely pergődobból, lábdobból, és tamból állt. A szülei támogatták zenei törekvéseit, bár az anyja többször is megtiltotta számára a gyakorlást, amikor ő is otthon tartózkodott. Eleinte a Beatles, a Dave Clark Five és a The Kinks lemezeire kezdett el gyakorolni, majd belépett első zenekarába a Dynamicsbe. Az együttműködés nem tartott sokáig, így hamar átigazolt a Medallions zenekarba, ahol The Ventures, Jan and Dean, Beach Boys, és The Surfaris dalokat adtak elő. Gimis korában a King Bees együttesben dobolt, ahol Animals és Kinks számok is a koncertprogram részét képezték. A King Bees feloszlása után a Strawberry Ripple nevű trióban folytatta a zenélést, majd tizedik osztályos korában Eastchesterbe költözött a családjával. Az iskolai hiányzásai miatt évet kellett ismételnie, melyet már a New Rochelle magániskolában kezdett meg. Kramer 1969. júniusában érettségizett le, a New Rochelle-i Thornton Donovan gimnáziumban.

Ezt követően olyan előadok koncertjeit látta, mint a The Who, a The Allman Brothers Band, vagy Johnny Winter, melyek még inkább arra ösztönözték, hogy profi muzsikus legyen. A Woodstock-i és a Newporti Jazz Fesztiválon, nagy hatást gyakorolt rá a Led Zeppelin, a Jethro Tull és Jeff Beck előadása, dobosként pedig Clive Bunker (Jethro Tull) és Mitch Michell (Jimi Hendrix) játékstílusa nyűgözte le. 1969 őszén beiratkozott a Bostonban található Chamberlain College főiskolára, de mivel több diáktársával egyetemben sztrájkolni kezdtek, kirúgták az intézményből. Ezt követően drogkereskedéssel foglalkozott, majd egy felhőkarcolóban kapott állást, ahol heti 56 dollárért egy másológépnél dolgozott. Itt ismerkedett meg egy Unique Four nevű énekes kvartettel, melyet egy hattagú zenekar a Turnpikes kísért a koncerteken. Kramer csatlakozott a formációhoz, amelynek a James Brown, Kool and the Gang, Persuasions hatású, vad ritmusú fekete zenéje egy új szemlélettel és játékstílussal ismertette meg a dobost. 1970 nyarán hepatitis fertőzése miatt 13 hétig betegeskedett, majd beiratkozott a bostoni Berklee zeneművészeti főiskolára. Itt napi hat órát gyakorolt egy gitáros és egy szaxofonos társaságában, de három hét után elhagyta az iskolát. Döntése hátterében az állt, hogy vibrafonon is szeretett volna tanulni, de nem volt rá mód. Ezenkívül, autodidakta lévén úgy tartotta a dobverőt, mint a rockzenészek, az iskolában viszont a klasszikus fogást próbálták ráerőltetni.

Aerosmith

1970 őszén értesült róla, hogy egy korábbi ismerőse Ray Tabano visszatért Bostonba. Tabano beajánlotta egy akkor formálódó zenekarba, melyet a későbbi Aerosmith két tagja Joe Perry és Tom Hamilton alkotott. Egy billentyűssel kiegészülve próbálni kezdett velük, de végül nem tartotta túl ígéretesnek az együttműködést. Pár nap múlva Perry felhívta, hogy már egy énekest is találtak Steven Tyler személyében. Kramer egy iskolába járt Tylerrel, és mindig is az volt a vágya, hogy egy zenekarban játsszon vele, mivel az énekes akkori zenekarai révén helyi sztárnak számított. Kramer így már elfogadta az ajánlatot és Ray Tabano csatlakozásával megalakult az Aerosmith. Az első próbák nem mentek zökkenőmentesen Kramer számára, mivel gyakran kiesett a ritmusból. Hajlamos volt a felgyorsulásra különösen a szólók után. Mivel Steven Tyler is dobolt korábban, sok mindent ő mutatott meg Kramernek, például hogy hogyan kell a nyitott és a zárt lábcint variálni. Tyler gyakorlott dobosként gyakran megsértette Kramert, melyről később így nyilatkozott a dobos:„Steven Tyler pokollá tette az életem. Egyfolytában csesztetett. Nem voltam ugyan híján a tehetségnek, de ő más játékstílusban gondolkodott, mint én. Nekem Mitch Mitchell volt a példaképem, neki John Bonham. Látta ugyan, hogy imádok dobolni, de úgy gondolta, hogy hiányzik belőlem a szorgalom ahhoz, hogy olyan jó dobossá váljak, mint amilyen ő volt. Számtalanszor előfordult, hogy koncertre menet a kocsi hátuljában ülve végig kellett hallgatnom tőle, mennyire szar vagyok, és mennyire össze kéne kapnom magam. Nagyon értett hozzá, hogyan kell a másikat szavakkal megbántani, de hát sajnos ilyen volt a személyisége. Steven egy személyben volt a tanárom, barátom, ellenségem, haverom, segítőm, és gyötrelmeim okozója.”

Az együttes korai szakaszában Kramer intézte a pénzügyeket, így ő beszélt a szervezőkkel, vette fel a pénzt a koncertek után, kifizette a járulékos költségeket, majd a maradékot kiosztotta a zenekar öt tagja között. Dalszerzőként először a Get Your Wings album záródalában a Pandora's Boxban szerepelt, de a későbbiekben is hozzájárult egy-egy dal megírásához. 1977-ben 220 km/h-ás sebességgel Ferrarijaval nekicsapódott egy korlátnak, miután elaludt a jármű felett. A feje nekivágódott a szélvédőnek, melyre hét öltést kapott, az ablak üvege pedig felsebzett egy artériát. Az autójában 19 ezer dolláros kár keletkezett. 1979-ben az együttesen belüli feszültségek következtében Joe Perry, majd Brad Whitford is elhagyta a zenekart, Kramer viszont sosem lépett ki az együttesből. Perry a Joe Perry Project nevű zenekarát, eredetileg Kramerrel képzelte el, de a dobos kikötötte, hogy csak akkor csatlakozik ha megszerzi basszusgitárosnak Dave Hulltt. Később azonban meggondolta magát és visszautasította Perry ajánlatát. Az Aerosmith inaktív időszakában tervbe vette egy Renegade nevű együttes létrehozását, melyet Tom Hamilton, és Jimmy Crespo Aerosmith tagok mellett, Bobby Mayo és Raymond Marge alkotott. A New Yorkban található SIR stúdióban felvettek hét számot, ezek azonban nem kerültek kiadásra, és a projekt ötlete is hamar megsemmisült.

1983. februárjában és az év utolsó napján, rövid betegsége miatt Bobby Rondinelli (Quiet Riot, Rainbow, Black Sabbath, Blue Öyster Cult) helyettesítette a koncerteken. 1983 végén anyagi gondjai miatt kénytelen volt elkölteni az élet és nyugdíjbiztosításait, majd eladta a házait, sportautóit, és kölcsönökből élt. 1986. novemberében leégett a háza, majd az együttes többi tagjához hasonlóan kezeltetni kezdte drog és alkoholfüggőségét. A zenekar és a menedzser Tim Collins közölte vele, hogy csak akkor mehet a következő turnéra, ha addig sikerül leszoknia. Kramer egyéni majd csoportterápiára járt, így sikerült leszoknia bő másfél évtizedes alkohol és drogfüggőségéről. Az 1987-ben megjelent Permanent Vacation album révén az Aerosmith visszaszerezte '70-es évekbeli pozícióját, mely révén Kramer anyagi helyzete és magánélete is rendeződött. 1996. augusztusában és szeptemberében a Nine Lives album kezdeti felvételeinél, Steve Ferrone helyettesítette, aki Chaka Kan és Eric Clapton mellett is megfordult már pályája során. Kramer ekkoriban betegsége, és az elhunyt édesapja miatti gyász miatt nem tudott együtt dolgozni az együttessel. 1998. júliusában a Nine Lives turnét félbe kellett szakítania az együttesnek, Kramer harmadfokú égési sérülései miatt. Kramernek az egyik Ferrarija robbant fel tankolás közben. 2002-ben és 2005-ben is vállsérülése miatt helyettesítette a fia Jesse (Jessey) Sky Kramer. 2009. június 30-án megjelent egy Hit Hard: A Story of Hitting Rock Bottom at the Top című önéletrajzi könyve, melyben a zenei karrierje mellett a depresszió elleni küzdelmeiről is részletesen ír. Kramer szerepelt a The Simpsons The Ned-Liest Catch című epizódjában, ahol Mrs. Krabappel tanár partnerét alakította.

Magánélete

1978-ban ismerkedett meg későbbi feleségével April Kramerrel. 1979-ben New Rochelle-ben házasodtak össze és 1981-ben született egy gyerekük is akit Jesse Kramernek neveztek el. 2009-ben újra megházasodott, miután elvette Linda nevű barátnőjét. Jelenleg a Texas államban található Austinban laknak. A dobolás mellett a sportautók gyűjtése a másik szenvedélye, gyakran látható kedvenc autójában egy Lamborghini Murcielago 640LP-ben is. Ezenkívül partnerként csatlakozott a Corvette Mike New England elnevezésű speciális autó márkakereskedéshez is.

Stílus, felszerelés

Kramer stílusára többek között olyan dobosok hatottak, mint Mitch Mitchell, Clive Bunker, John Bonham vagy Keith Moon. Kezdetben Steven Tyler az Aerosmith énekesétől tanult meg sok mindent, majd rendszeres gyakorlása révén rengeteget fejlődött, és ma már az egyik legnagyobb rock dobosként szokás emlegetni. Stílusában a visszafogott és érzelmi játékot keveri a technikás és virtuóz megoldásokkal. Aprólékosan kidolgozott témái és szilárd groovejai ugyanúgy hozzájárultak az Aerosmith hangzás kialakításához, mint Steven Tyler hangja vagy Joe Perry gitárjátéka.

Joey Kramer Zildjian cintányérokat, Ludwig dobokat, és Remo fejeket használ.

Tovább az Aerosmith oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Anthony Joseph "Joe" Perry (1950. szeptember 10. – ) amerikai zenész, aki az Aerosmith szólógitárosaként és dalszerzőjeként vált ismertté. 2003-ban a Rolling Stones magazin minden idők 100 legjobb gitárosának a listáján a 48. helyre választotta. A lista 2011-es újabb változatán a 84. helyre került.

Joe apai ágon portugál származású. Nagyapja Madeira szigetéről származott, ő változtatta családnevét Pereiráról Perryre, amikor megérkezett az Egyesült Államokba. Anyai ágon olasz származású. Perry a Massachusettsi Lawrence-ben született és egy kisvárosban, Hopedale-ben nőtt fel. Apja könyvelő volt, míg édesanyja középiskolai testnevelő tanár, majd aerobikoktató (Édesapja 1975-ben hunyt el). Joe a Vermont Akadémiára járt középiskolába.

Aerosmith

Joe az első zenekarát Tom Hamiltonnal alapította meg. Ez volt a The Jam Band. Miután találkozott Steven Tylerrel, elkezdtek hármasban zenélni. Hozzájuk csatlakozott még Brad Whitford ritmusgitáros és Joey Kramer dobos. Ezzel megszületett az Aerosmith. Kezdetben Rolling Stonest játszottak. Első koncertjük egy gimnáziumban volt. Nem sokkal később kiadták az első lemezüket az Aerosmitht(1973), olyan híres számokkal mint a Dream On és a Mama Kin. Egy év múlva kiadták a Get Your Wingst (1974), majd az igazi áttörést jelentő Toys In The Atticot (1975). Ezen olyan híres dalok szerepeltek, mint például a Joe és Steven által írt Walk This Way (amit később a Run D.M.C.-vel együtt feldolgoztak), Toys In The Attic, valamint a Sweet Emotion. Ezidőtájt amerika egyik legsikeresebb zenekara voltak, és ahogy az lenni szokott a rocksztároknál, ilyenkor jönnek a drog és alkoholproblémák. Stevent egyszer a határőrök kapták el kábítószer birtoklása miatt. Ezután kiadták a Rocks (1976)című albumot, ami a slágerlista 3. helyét érte el. 1977-ben megjelent a Draw the Line. Ezen a Bright Light Fright című számot Joe énekli. '79-ben még kiadták a Night in the Ruts. Ekkoriban már nagyon rossz volt a tagok kapcsolata egymással. Egyszer Clevelandben Joe akkori felesége hozávágott egy öveget Tom Hamilton feleségéhez. Nem sokkal később Joe kilépett az Aerosmithből és egy saját zenekart alapított.

The Joe Perry Project

A 70-es évek végére Joe megalapította a saját zenekarát The Joe Perry Project néven. Debütáló albumuk, a Let the Music Do the Talking a Billboard listáján a #47 helyre jutott, és 250.000 példányt adtak el belőle. Az album producere Jack Douglas volt aki a '74-es Get Your Wings, '75-ös Toys in the Attic, '76-os Rocks és a '77-es Draw the Line című Aerosmith lemezek producere is volt. Turnéra indultak a lemezzel, de néhány koncert után Ralph Morman énekest kirúgták. A helyére Joey Mala érkezett, aki csak a turné végéig volt a zenekar tagja, mert őt is kirugták. Helyére felvették Charlie Farren énekes-ritmusgitárost. Ebben a felállásban rögzítették a következő albumukat, az I've Got the Rock'n'Rolls Againt, ami a Columbia Records gondozásában jelent meg, 1981-ben. Az album kevesebb figyelmet kapott az előzőnél. Ebben az is közrejátszott, hogy a kiadó nem akarta promatálni az albumot. Ezidőtajt Joe-nak továbbra is drog problémái voltak, ami nagy hatással volt a zenekarra.

A következő album az MCA Records gondozásában jelent meg, 1983-ban, Once a Rocker, Always a Rocker címmel. A felállás a következő volt: Joe Perry- gitár, ének; Cowboy Mach Bell - ének; Danny Hargrove - basszusgitár; Joe Pet - Dob; Harry King - billentyűk. Az albumnak ugyanaz lett a sorsa, mint az előzőnek. Összesen 40.000 példányt adtak el belőle, és ezzel csúnyán megbukott. A banda egy elindult egy utolsó turnéra ahová Brad Whitford ex-Aerosmith gitáros is elkísérte.

1984-ben Joe vissztatért az Aerosmithbe, ezzel feloszlott a The Joe Perry Project.

1999-ben megjelent egy válogatás album The Music Still Does the Talking: The Best of the Joe Perry Project cimmel.

Visszatérés a reflektorfénybe

1986-ben a Run D.M.C.-vel közösen feldolgozták a nagy sikerű Walk This Way-t, és ezzel újra a rockzene középpontjába kerültek.

1987-ben kiadták a Permanent Vacation című lemezt, ami fordulópont volt az Aerosmith életében. Több mint 5.000.000 millió példányt adtak el belőle. Ezt követően 1989-ben kiadták a Pump-ot (tripla-platina lemez) és 1993-ben a Get A Grip-et (7x platina-lemez). Ezidőtájt Joe és Steven újra a legjobb barátok lettek.

Szóló

Joe 2005-ben kiadta első szólóalbumát Joe Perry címmel. A lemezt otthoni stúdiójában vette fel, ami Boston külvárosában található. A lemez jó kritikákat kapott. A Rolling Stones zenei szaklap 3 és fél csillaggal (az ötből)jutalmazta a lemezt.

Tovább az Aerosmith oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Steven Tyler, Steven Victor Tallarico (New York, 1948. március 26. –) amerikai zenész és dalszerző. Az Aerosmith énekeseként vált ismertté. Minden idők egyik legismertebb és legkarizmatikusabb rockénekese. Nemcsak színpadi előadása, hanem külseje miatt nagy hasonlóságot mutat Mick Jaggerrel.

A 70-es évek végén és a 80-as évek elején nagy nyilvánosságot kapott súlyos alkohol és drogproblémája, de 1986-tól sikeresen kigyógyult betegségéből, egészen 2009-ig, mikor is a fájdalomcsillapítók használata miatt újra visszaesett. Élete során több mint 20 millió dollárt költött drogokra.

Energikus színpadi teljesítmény jellemzi, valamint védjegyének számítanak színes fellépő ruhái, és a mikrofonállványra csavart sálai.

A Rolling Stone magazin a 100 legjobb énekes listáján a 99. helyre sorolta. A Hit Parader pedig minden idők 100 legjobb Metal énekesének listáján a 3. helyre sorolta.

Ősök

Nagyapja Giovanni Tallarico három testvérével az olaszországi Calabriából költöztek New Yorkba az 1800-as évek végén. Hivatásos zenészként kezdtek dolgozni, Giovanni 1900-ban már tanár volt a Connecticut állambeli Waterbury zeneiskolában. A Tallarico fivérek főként klasszikus darabokat játszottak: Wolfgang Amadeus Mozart, Franz Schubert műveket. Giovanni 1912-ben feleségül vette Constance Neidhart zongoristát. Neidhart oktatással is foglalkozott, többek között Cy Coleman is hozzá járt tanulni, aki később a Broadway híres zeneszerzője lett. Az 1950-es években két fiatal is járt hozzá Ferrante és Teicher akik később az Exodus és más híres filmek zenéjét komponálták meg. 1922-ben a Sunapee-tónál jutottak házhoz, és a Sunapee-tavi zenei közösség elismert tagjaivá váltak. Építettek néhány kisebb faházat ahol 1935 és 1940 között minden nyáron zenei táborokat szerveztek.

Édesapja Victor Tallarico már kisfiúként zongorázni tanult. Szalonzenekarokban játszott, és középiskolai zenetanárként dolgozott. Victor a hadseregben ismerkedett meg Susan Blanchával, aki titkárnőként dolgozott. A háború után összeházasodtak és a harlemi Apollo Theatre-től nem messze telepedtek le. 1948-ban született meg Steven Tallarico nevű fiúk.

Gyerekkor

Apja zongorája alatt nőtt fel, mindig a hatalmas Steinway alatt kucorgott, míg apja Debussy, Chopin és Liszt Ferenc műveket játszott. Innen eredeztethetőek első zenei hatásai. Ahogy megtanult járni, igazi hegyi gyerek lett belőle. Horgászott, madarakra vadászott állandóan az erdőben kószált. Később már csapdákat állított, és eladta a zsákmányolt állatok szőrméit. Hétvégénként a család rendszeresen zenés, táncos műsorokkal szórakoztatta az egybegyűlteket. Steven először 3 évesen állt színpadra és a "Robbanócukorka" volt az első dal amit előadott. Hiperaktív gyereknek minősült, valamiért mindig rá kellett szólni. Négyéves korában a család egy Bronx-i lakásba költözött, Stevent pedig beíratták iskolába. Rövidesen ismét elköltöztek, ezennel Yonkersben, a Bronxtól északra fekvő megyében vettek házat. Steven a Walt Whitman majd a Roosevelt iskolákba járt. Iskolatársai állandóan zaklatták, gyakran el is verték, és "niggerszájúnak" csúfolták. Rövidesen még a Beatles felbukkanása előtt megnövesztette a haját, és elkezdett lógni az iskolából. Egy ilyen lógás alkalmával ismerkedett meg Ray Tabanoval, aki később segítette zenei karrierjében.

Korai évek

Steven 1960-ban egy kis dobgépre tett szert, melyen mnidenféle stílusokat és rítmusokat lehetett kikeverni. Később mgkapta Sandy Nelson két lemezét, majd elkezdett érdeklődni a dobolás iránt. Első cuccára újságkihordóként kereste meg a pénzt, majd apja zenekarában kezdett játszani. Slágereket, bécsi keringőket, cha-cha-cha-t, játszottak. Steven szörnyűen érezte magát, ezért hamarosan továbbbállt. 1963-ban lett a Stangers nevű helyi együttes dobosa és énekese, de játszott a Dantes nevű formációban is. Míg a Stangers a Beatlest, addig a Dantes a Rolling Stonest utánozta.

A Stangers végül Strangeurs néven folytatta tovább. Hétvégenként egyre sikeresebb koncerteket adtak, és olyan zenekarokat néztek meg, mint az Animals, vagy a Rolling Stones, akiket 1965 májusában csíptek el New Yorkban. A zenekar a környék legsikeresebb zenekara lett, főleg miután Henry Smith lett a szervezőjük. Rolling Stones, Beach Boys, Kinks, Byrds, Yardbirds számokat játszottak.

1965-ben a Rolling Stones még egyszer visszatért New Yorkba, ahol egy kisebb tömeg a Strangeurs tagjait hitte a Rolling Stonesnak, főleg Tyler erősen Mick Jaggerre hasonlító megjelenítése miatt. A tömeg megrohamozta a Strangeurs tagjait, még a híradóban is szerepeltek. Steven hosszú haja egyre több problémát okozott az iskolában, a fellépéseken is le kellett simítania a haját és be kellett igazítania a gallérja alá. 1966-ban a Byrds előtt játszhattak, ahol nagyobb sikert arattak mint a főzenekar. Ekkot már Peter Agosta volt a menedzserük. Ezután már 150-200 dollárt kerestek egy-egy fellépésen. Steven drogozása is egyre inkább beszédtéma lett a környéken, így a rendőrség beépített egy nyomózót abba a gimibe amibe Steven is járt. Végül sikerült lefülelnie, de Tyler végül megúszta egy év próbaidővel, valamint kirúgták a gimnáziumból.

1966 nyarán a Strangeurs teltház előtt játszott a Georges Millsben épült Barnban. A közönség soraiban ott állt Joe Perry és Tom Hamilton is. 1966. július 24-én a Beach Boys előtt léptek fel, ahol Steven előadása annyira meggyőző volt, hogy a Beach Boys tagjai hívták meg bulizni. Ekkor Steve már egy jó ideje csak énekes volt, a zenekar állandó dobost talált. Ajánlatot kaptak a Date Records-tól, de nevűket Chain Reaction-re kellett változtatni. 1966-ban The Sun néven egy kislemez is megjelent, de végül eltűnt az ismeretlenség homályában.

Steven ez időtájt egy New York-i magániskolában tanult. A Chain Reaction végül 1967. június 18-án feloszlott. 1967 szeptemberében megalakult a Chain Steven újabb formációja. 1968 szeptemberében a zenekar Bostonba tette át székhelyét. Henry Smith átment egy újonnan alakult zenekarba, a Led Zeppelinbe mint John Bonham dobtechnikusa. 1969 januárjában a Led Zeppelin Bostonba jött. A koncert további erőt adott Steven számára, hogy folytassa a zenélést.

1969 nyarán kilátogatott a Woodstock fesztiválra, majd nem sokkal később Elyssa barátnőjével elment megnézni egy kezdő zenekart a Jam Band-et. A zenekar soraiban játszott Tom Hamilton és Joe Perry is. Steven számára annyira megtetszett az előadás, hogy elhatározta mindenképpen velük fog zenélni a jövőben. 1970-ben Steven egy William Proud nevű bandában énekelt, de a tagok amatőr hozzáállása miatt ez a történet sem tartott sokáig. Ekkor határozta el, hogy megkeresi a Jam Band tagjait. Így alakult meg az Aerosmith 1970-ben.

A 70-es évektől napjainkig

Steven az első fizetését amit már az Aerosmith tagjaként kapott egy csomag LSD-re, egy üveg Boone Farm's italra és egy nagy csomag Zaloom pisztáciára költötte. 1971-ben a Humble Pie előtt játszhatott az Aerosmith. A kirobbanó erejű klubkoncertek hatására Clive Davis szerződtette őket, a zenekar pedig elkészíthette első lemezét. Mérsékelt sikereket arattak, a sajtó pedig Mick Jagger klónként emlegette Stevent

A Toys in the Attic és a Rocks lemezek révén az Aerosmith világhírűvé vált, a Kiss mellett a legnépszerűbb amerikai rockegyüttes lett belőlük. A sikerek csúcsán Diana barátnőjével állandóan drogozott ami a színpadi teljesítményén is egyre inkább meglátszott. 1976-ban ismerkedett össze Bebe Buell-lel, akitől egy Liv nevű gyereke született. Ez időtájt a Tuinalra volt ráállva, mit százas kiszerelésű dobozban vett. Ez annyira erős drog volt, hogy egy napra elegendő volt belőle 4-5 szem. Ezekről az időkről csak homályos emlékei vannak.

1977 októberében a philadelphiai Spectrumban tartott koncerten egy színpadra dobott petárda megégette szaruhártyáját. Ekkor ismerkedett meg Cyrindával, akitől 1978-ban lánya született. Joe Perry és Steven Tyler ekkor kapta a Toxikus ikrek becenevet, mert minden drogra rátették a kezüket, amihez csak hozzájutottak.

A 80-as évek elején Steven feleségül vette Teresa Tylert. Továbbra sem tudott leszokni a drogokról.

1982-ben bejelentkezett a Hazelden klinikára. Véget ért a Rock in a Hard Place album turnéja, így egy nyugodtabb időszak következett az életében, de hamarosan újra visszaesett drogos állapotába. Végül 1986-ban sikerült véglegesen kigyógyulnia betegségéből. Joe Perry visszatért, az Aerosmith pedig újra elfoglalta régi pozícióját. Tylernak ekkoriban már nem a drogok hiányoztak, hanem, ahogy Ő fogalmazott: Igazán megérdemlem, hogy annyit dugjak, amennyit csak bírok.

A 90-es évek elejére a zenekar már újra régi fényében tündökölt. A zeneipart sikerült teljesen lenyűgözniük, hogy drogok nélkül is bírják a tempót. 1994 februárjában a New York-i Ötödik sugárút presbiteriánus közösségének zsúfolásig telt templomában egy órás beszédet tartott a leszokásról, a megtisztulásáról. 1994-ben felléptek Woodstockban is, a The Times pedig "elbűvölő botsáskaként" jellemezte az énekest. A kritikusok, akik Steven Tylert hagyományosan Mick Jaggerhez hasonlították, változtattak álláspontjukon. A New York Times egyenesen kijelentette: A korosodó Mick Jagger helyett egyre inkább Steven Tyler testesíti meg mindannyiunk kedvenc hiperaktív rocksztárját.

Az összehasonlításokra Steven úgy reagált, hogy nemes egyszerűséggel Jagger zabigyerekének titulálta magát. 1995-ben szünetet tartottak Steven a családjával Floridába utazott pihenni. 1996-ban Tim Collins a zenekar menedzsere megvádolta Stevent, hogy újra drogozik és azt állította, hogy elvesztette az önkontrollt, hogy teljesen eluralkodott rajta a szexmániája. Többször is összeült a zenekar és végül megváltak Timtől. 1997-ben újra turnézni indultak. 1998-ban a kanadai show alkalmával Steven szokás szerint belekezdett mikrofonállvány-pörgető dervistáncába, ám egyszer csak kicsúszott a kezéből az állvány és csatabárdként vágódott bele a térdébe. A baleset nemcsak a koncert, de a turné végét is jelentette. Lábát műteni kellett még az I Don't Want To Miss a Thing[1] klipjében is begipszelt lábbal látható.

2003-ban a Berklee College of Music a zene díszdoktorává avatta. 2003-ban beiktatta az AC/DC-t a Rock and Roll Hírességek csarnokába. Brian Johnsonnal a You Shook Me All Night Long című számot énekelte el. 2004-ben énekelt az A Polar Express c. film egyik betétdalában. 2005-ben több projektben is részt vett, többek között dolgozott Carlos Santana oldalán is (Just Feel Better).

2006-ban műteni kellett torkát, majd duettet énekelt Keith Andersonnal. 2007-ben 19 országot érintő turnéra indult az Aerosmith élén. 2008 július. 14-én meghalt édesanyja Susan Ray Tallarico. Szintén ezévben vendégeskedett Billy Joel és a Trans-Siberian Orchestra koncertjein is. Pletykák látnak napvilágot, hogy a Led Zeppelin turnéra indulna Steven Tylerrel. 2009 augusztusában egy koncert alkalmával leesett a színpadról, a turné többi állomását törölni kellett. A Hohner cég Steven Tyler nevével fémjelzett szájharmonikákat dob piacra. 2009 végén újabb pletykák jelennek meg Steven Tyler visszaeséséről. A zenekar sem biztos a jövőben, de 2010-re elvállalnak fesztivál fellépéseket is (Download, Graspop).

Tovább az Aerosmith oldalára.

Forrás: wikipédia