Koncertbeszámoló Good Time Boys, Faith No More Tribute, Rage Against The Machine (Tribute by Subscribe), 2014. január 3., Dürer Kert

Öreg hippik mindig mondják, hogy „mit akartok, ti fiatalok, zene csak a 60-as, maximum 70-es években volt? Ez a mostani rock már nem igazi, csak a nagy öregek toltak rendes rockot!” – persze, igazuk van, ám erre mindenképpen rácáfolt, illetve rátett egy lapáttal ez az este, ahol a 90-es évek három alter-rock zenekarának dalaira tomboltak a népek.

A Red Hot Chilli Peppers dalait remekül feldolgozó Good Time Boys nevét az RHCP egyik dalcíméből kölcsönözte, a tagok az MZ/X és a Fish!-zenekarból érkeztek. Ők nemcsak erre az alkalomra álltak össze, hanem gyakorlatilag működő formációként léteznek, fesztiválokon is fellépnek. A legfőbb alappillérnek a basszusgitárt éreztem, Binges Zsolti játéka meghatározza a hangzást, az énekes pedig legalább annyira meg tud bolondulni a színpadon, mint Anthony Kiedis, kiválóak a dobok és a gitár sem rossz. Szerettük, tökéletes felvezetés volt.

Good Time Boys - Scar Tissue (Red Hot Chilli Peppers cover)

A másodikként fellépő, a FNM dalok hangulatát visszaadni igyekvő banda aztán kellőképpen feltüzelte az addigra már teltházas nagytermet. Olyan illusztris zenészek, mint a HS7-ből ismert Takács Zoltán Jappán (itt emlékezzünk meg zseniális vokáljáról és zongorajátékáról), a Hollywoodoo és a Grand Mexican Warlock „gitáros-szekciója” erősítették az itt is frontemberként brillírozó Kovács Krisztiánt (Fish!). A Fish!-koncerteken már megszokott hangulat megérkezett, az éneke erőteljes, hörgős volt, nem kímélte a hangját, sőt időnként a közönséghez is lejött, az egész nagyon profi volt, megkockáztatom, hogy a tisztelgés hangzása itt-ott felülmúlta az eredetit. Sokkal feszesebb volt és baromi jól szólt még a lassabb daloknál is. Bár sokan mondják, hogy kisebb klubokban jobb játszani, mint arénákban, de ez a produkció ott is megállta volna a helyét.

Faith No More tribute - Easy (Faith No More cover)

Utolsóként - 11 körül, amikor már tényleg nem lehetett mozdulni, annyian jöttek - lépett színpadra a szervező szerepet is betöltő Subscribe. A tőlük megszokott fejletépés bejött, Bálint zseniális volt, mint mindig, a RATM egyszerű és pontos groove-jait kiválóan adták vissza. Nagyon jól szólt a gitár a torzításokkal együtt, mindenki tombolt. Aki megvárta őket, jól járt, összeszokott társaság az övék, ez látszott és a közönség is vette a lapot minden dalnál, pogóztak rendesen a srácok Bálinttal egyetemben, aki sokszor tette interaktívvá a bulit.

Egyszóval merje valaki mondani, hogy a 60-as évek nagy korszaka után a rockzene megszűnt létezni, szerintem az ezen a bulin fellépő három zenekar zenészeivel (is) meggyűlik a baja!

RATM Tribute by Subcríbe - Killing in the name

Még akarunk ilyet, mert ez állat volt!

Valerie