A mezőkövesdi születésű Jacsó Balázs (Nagash793) grafikus sötét, lehengerlő stílusú munkáinak köszönhetően hamar megnyerte magának a hazai és külföldi rock és metál színtér zenekarait, akiknek folyamatosan ütősebbnél ütősebb lemezborítókat vagy épp pólóterveket készít, emellett természetesen fantasztikus munkáit kiállításokon is bemutatja.

Rockbook: Kérlek, mesélj arról hogyan, hol tanultál rajzolni, ki volt az, aki elindított a művészet ezen útján?

Jacsó Balázs: A rajz már gyermekkorom óta fontos része az életemnek, általános iskolában szakkörre jártam, gimnáziumban pedig rajz szakos osztályba. Utóbbi már tudatos választás volt, minimális szülői ráhatással. A főiskola és az egyetem terén szintén a rajz volt a fő irányvonal, így nem is kétséges, hogy a művészet talán a legfontosabb dolog az életemben mellyel tervszerűen foglalkoztam és foglalkozom a mai napig. Szüleim mellett a tanáraim, Fridél Lajos, Peternák Zoltán, F. Balogh Erzsébet és Szurcsik József voltak azok, akik rengeteget segítettek, hogy ezen az úton induljak el.

Rockbook: A grafikusi munkák mellett főállásban egy gimnáziumban tanítasz rajzot és művészettörténetet. Mikor döntöttél úgy, hogy pedagógus pályára lépsz?

Jacsó Balázs: A döntés nem egy pillanat alatt született, de az évek során bebizonyosodott, hogy ezen a területen tudok a legtöbbet kihozni magamból. Mindenképpen olyan területet kerestem ahol a rajzos tudásomat kamatoztathatom. A tanítás most úgy tűnik, hogy járható út. Fontosnak tartom, hogy olyan értékeket tudjak átörökíteni, melyekre lehet építkezni. Nem kell, hogy a diák azt az utat járja, amit a tanára, tehát nem cél, hogy „kis másolatok” legyenek, sokkal inkább az, hogy saját személyiségük az alkotásban is kiteljesedhessen. Óhatatlan, hogy hatnak rájuk a munkáim, de ez elkerülhetetlen!

Rockbook: Ki(k)nek a munkái voltak hatással rád, vannak példaképeid, akikre felnézel?

Jacsó Balázs: Minden olyan alkotó, művész, akivel életem során találkoztam – a képein keresztül – hatottak rám, ki erősebben, ki kevésbé... Korszaktól is függ, kit éreztem erős inspirációnak, hiszen a képregények világa, Boris Vallejo alakjai középiskolásként lenyűgöztek, majd ahogyan kinyílt a világ és az internet segítségével millió új alkotót ismertem meg, ők is inspiráltak. Ahogyan a könyveken keresztül Michelangelo, Rembrandt, Doré, úgy a modern alkotók közül Travis Smith, Seth Siro Anton, Eric Lacombe és Matt Lombard a kedvencek! Annyi jó alkotó van, fel sem lehet őket sorolni!

Rockbook: Milyen technikákat alkalmazol a munkáid során?

Jacsó Balázs: Attól függ analóg vagy digitális képről beszélünk. Rajznál természetesen a megszokott technikát alkalmazom, ha festmény, akkor már kicsit érdekesebb... nagyon szeretem a felületek játékát, tehát a vászonra felapplikált anyagokat használom az izgalmasabb faktúrák kialakításához, melyek aztán nagyban befolyásolják annak hangulatát. A digitális alkotások általában az alapanyagok begyűjtésével kezdődnek, szeretek saját fotókat használni, amikor csak lehetséges és kifejezetten törekszem arra, hogy a képeim ne legyenek „műanyagok”, tehát a textúrák használatával az analóg alkotásokhoz hasonlítsanak. Erre megvannak a bevált módszerek, de ezek is minden egyes új képnél változnak, nem biztos, hogy ami ez egyiknél működik, ugyanolyan eredményes másiknál is. A részletek összeillesztése, fényekkel, színekkel való összehangolása pedig segít abban, hogy a különböző képekről vett elemek egy új világ létrehozásában legyenek segítségemre.

Rockbook: A rajz, a festészet vagy a digitális alkotás áll közelebb hozzád?

Jacsó Balázs: Az igazat megvallva mindegyiket kedvelem, de mostanában a digitális alkotások vannak túlsúlyban. Ennek rengeteg oka van: időhiány, megrendelések igényei és a saját elképzeléseim megvalósításának lehetőségei. Mivel grafikus szemléletű ember vagyok, a festészet inkább szorul háttérbe, de azért néha azzal is foglalkozom, hiszen a belső igény megvan rá... emellett épp a digitális műfaj hozta elő azt az igényt, melyet addig a grafika szépen elnyomott. Minden területen máshogyan alkotok stílusban és témában egyaránt. Ha ceruzát vagy tollat használok, a természet a fő inspiráció, imádom a formáit és azok izgalmas témákat adhatnak. Ha festek, inkább a színek, felületek bűvölnek el, itt nem annyira keresem a jól megfogható, könnyen beazonosítható alakokat, formákat, az absztrakt világ izgat jobban. Digitális területen pedig a szürreális alkotások, általában a komorabb, súlyosabb képi megvalósításokban élem ki magam. De ez a három terület mind én vagyok, kiegészítik egymást, hogy teljes legyen.

Rockbook: Melyik az a technika, amelyet a leggyakrabban használsz és otthonosan mozogsz benne?

Jacsó Balázs: Photoshop-al néhány kivételtől eltekintve a kollázs technika, amely abból áll, hogy több képet rétegenként egy felületen használok, ezek méretezésével, színezésével, alakításával egymáshoz csiszolom őket, így létrehozva egy új alkotást, mely a bennem élő képnek megfelelő. A textúrákkal (felületekkel) pedig igyekszem nem csak jelentésében, de vizuális élményében is valami újat, megkapót alkotni. Mivel a szabályokat ez esetben én állítom fel, nem kell alkalmazkodnom senki elvárásához, a létrejött képek ettől személyesebbek lesznek. Egy teljesen önálló világ születik meg, melynek semmi köze az ismert világhoz, bár lehet, hogy a mi világunk egyes részei ott is feltűnnek, de teljesen más szerepben, jelentéssel, mint ahogyan ismerjük.

Rockbook: Több zenekarnak is dolgoztál már és dolgozol folyamatosan. Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? Milyen zenekarokkal volt eddig dolgod?

Jacsó Balázs: Több olyan is van, amelyre büszke vagyok, amellett hogy mindegyik a saját gyerekem, tehát nehéz választani. Talán a francia Bliss Of Flesh death/black zenekar 'Beati Pauperes Spiritu' artworkja, nem is annyira a borító, inkább a belső képek miatt. Szeretem a Cadaveres DeMoralizer munkáit vagy a Malediction – Reductio ad Absurdum képét is, mert az kicsit elüt a többi munkámtól. Legjobban akkor tudok azonosulni a végeredménnyel, ha a zenész – a megrendelő – enged elég szabad kezet, hogy valóban hozzá tudjak tenni az ő alkotásához. Van, akiknél ez nem kérdés, de olyan is akad, aki nagyon magabiztosan tudja, mit szeretne. Legismertebb név a norvég Mayhem, nekik csak pólót terveztem. Itthonról a már említett Cadaveres és Malediction mellett a Limb for a Limb, Casketgarden, Horda, Concrete, Depths Of Depravity, Internal Aeon, Ossian borítókat készítettem, a külföldi zenekarok közül pedig a Bifröst, Flammensturm, Squealer, Bloodhammer, Deviant Surgeons bandák azok, akikkel dolgoztam már együtt, van, akivel több alkalommal is. Jelenleg éppen a Salvus zenekar artwork-ja és Bliss of Flesh merch design az aktuális feladat.

Rockbook: Melyik felkérés jelentette az eddigi legnagyobb kihívást számodra?

Jacsó Balázs: Mindig a következő jelenti a legnagyobb kihívást :) Mindegyiknek megvan a maga nehézsége. Nehéz eldönteni, melyik volt a legnehezebb... talán a Cadaveres-nek készített belső képek (DeMoralizer), mert egyrészt mennyiségre sem kevés, másrészt mindig valami újat kell hozzátenni, hogy ne ugyanaz a képi világ köszönjön vissza folyamatosan.

Rockbook: Aki hozzád fordul, tegyük fel, egy lemezborítót szeretne készíttetni, milyen információkra van szükséged ahhoz, hogy elkészítsd az adott munkát?

Jacsó Balázs: A határidőre! :) Ez mindig a legkomolyabb inspiráció. Valójában arra, hogy milyen hangulatot, milyen érzést szeretne a zenekar viszontlátni a borítóján, illetve van-e hozzá elképzelésük, vagy teljesen rám bízzák ennek a megálmodását. Mivel akik megkeresnek, általában ismerik a munkáimat, így tudják milyen képi megoldásokkal dolgozom. Ha valaki azt kérné, hogy teljesen mást készítsek nekik, mint amelyeket eddig láthattak, valószínűleg elutasítanám, mert ebben a világban érzem otthon magam és gondolom róla, hogy tudok olyan képet alkotni, amely megállja a helyét. Vannak persze próbálkozások (például a Conceret zenekar borítója teljesen photoshop-festmény, nem fotók montázsolásával készült kép), de alapvetően azon az úton járok, amit saját magamnak tapostam ki az elmúlt években, úgy értem a művészi megoldásokban! Talán ennek is köszönhetően vannak visszatérő zenekarok, ami mindig nagyon jó érzés, hiszen azt mutatja, elégedettek a munkámmal.

Rockbook: Mesélj az alkotófolyamatokról! Meddig készül egy-egy kép?

Jacsó Balázs: Az alkotás folyamata néha igen rövid, készült már kép két óra alatt is, de van, hogy egy képpel napok telnek el, illetve – persze nem folyamatos munkáról van szó – hetek alatt nyerik el végső formájukat. Ezek általában a megrendelésre készülő borítók, illusztrációk ahol a megrendelőnek beleszólása van, így folyamatos egyeztetés útján lépésről lépésre nyeri el végső formáját az alkotás. A digitális technikának köszönhetően az időbeli elnyújtás nem jelent gondot, hiszen vissza-vissza lehet térni egy képhez, többször és folyamatosan javítani, összehangolni a következő képekkel, hogy egységesebbek legyenek a színek, hangulatok tekintetében.

Rockbook: Milyen zenét hallgatsz? Mennyire van hatással a munkádra a zene?

Jacsó Balázs: Leggyakrabban rock és metal szól, még meló közben is, de hogy ez mennyire van hatással a munkámra, azt nem tudom megítélni. Néha szándékosan választok olyat, amelyik éppen megegyezik a munkám hangulatával, így könnyebb ráhangolódnom és gördülékenyebben megy az alkotás. Van olyan kép, ami kifejezetten egy zenei hatásra született, friss élményként néhányszor meghallgattam a lemezt és közben megszületett... itt nyilvánvalóan hatalmas szerepe volt az auditív élménynek!

Rockbook: Idén jelent meg a Digitálmok III. című albumod. Milyen szándékkal készítesz kiadványt, mi alapján válogatod össze a belekerülő alkotásaidat?

Jacsó Balázs: Még 2008-ban kezdtem el az addigi munkáimat összeszedni és egy kiadványba foglalni. A célom az volt, hogy egyben legyenek, nyomtatott formában az alkotásaim és hogy fel lehessen tenni a polcra, ne csak digitális formában létezzenek. Ez volt az első ilyen könyv, melyet 2012-ben követett a 2. része rajzokkal, festményekkel illetve szöveges részekkel kiegészítve. Idén pedig a 3. része is napvilágra került. Ezek mind kis példányszámú albumok, összegzésként egy-egy időszak munkáival.

Rockbook: Ezek az albumok meg is vásárolhatóak. Hol tudják beszerezni az érdeklődők?

Jacsó Balázs: Az, hogy másokat is érdekel, kifejezetten örömmel tölt el. A kis példányszám miatt viszonylag limitált a vásárlási lehetőség, már csak a legutóbbi kiadványból van néhány, mely még nem talált gazdára. Ezeket E-mail-ben vagy a Facebook-on keresztül tudják megrendelni az érdeklődők.

Rockbook: Megvásárolhatóak-e a digitális munkáid nyomatként? Hogyan működnek az effajta eladások, hiszen a digitális képek végtelen mennyiségben előállíthatók, nyomtathatók...?

Jacsó Balázs: A képek nagy része megvásárolható. E-mail-ben vagy Facebook-on tudja velem felvenni a kapcsolatot, aki szeretne valamelyik képemből nyomatot saját maga számára. Az internetre felkerülő képek természetesen nem olyan minőségűek, hogy nagy méretben nyomtathatók legyenek, így ezeket csak az alkotón keresztül tudja a vevő megszerezni. Az eredetiség kérdésére reagálva: léteznek úgynevezett zárt sorozatok, ahol az alkotó kötelezi magát, hogy bizonyos számú nyomatot készít csak abból a file-ból s kézjegyével ellátja (hitelesíti) a képet, ezeknek az értéke magasabb. Illetve vannak nyílt sorozatok is, itt nincs meghatározva a nyomatok száma. Úgy gondolom, egy alkotásnál nem az a legfontosabb, hogy „csak nekem legyen meg”, hanem ha a nézőnek ad valami élményt, akkor nem zavarhatja, hogy másnak is meg van, mint egy CD vagy egy könyv, hiszen ott is hangról hangra, betűről betűre ugyanazt a szellemi alkotást birtokolja akár több ezer ember is.

Rockbook: Kik azok a hazai grafikusok, akiknek a munkáira felnézel, inspirálnak Téged, esetleg akikkel együttdolgozol?

Jacsó Balázs: Az évek alatt több grafikust is megismertem, iskola, munka vagy egyéb oknál fogva. Akiket nagyon tisztelek, hiszen a munkáik minősége megkérdőjelezhetetlen, az Havancsák Gyula, Sallai Péter, Bársony Péter és Borbás Róbert! Mindenki más stílusban dolgozik, mégis van valahol egy közös vonal... ez talán az életkorunknak köszönhető, hiszen egy generációba tartozunk, hasonló hatásokkal és gondolatisággal. Havancsák Gyulával és Sallai Petivel egyébként dolgoztam is együtt, amikor játékfejlesztésben vettem rész néhány évvel ezelőtt. Velük a kapcsolat folyamatos, a következő kiállításomat éppen Gyula fogja megnyitni, amit ezúton is külön köszönök neki!

Rockbook: Legközelebb hol találkozhatnak veled és a munkáiddal az érdeklődők?

Jacsó Balázs: Legközelebb november 7-én Budapesten a Kis Á-ban (Bp. Irányi utca 25.) nyílik kiállításom, ahová az elmúlt két év frissebb képeivel készülök. Körülbelül 20-25 munkámnak lesz hely. A lehetőséget a Memento Mori nevű szervezet intézte, ahogy két évvel ezelőtt is rajtuk keresztül tudtam kiállítani. Manapság ez nem olyan egyszerű, főleg ha az ember nem könyököl és töri az utat magának.

Rockbook: Egy kiállítás alkalmával milyen visszajelzéseket kapsz a közönségtől? Voltak olyanok, akik esetleg elborzadtak a munkáid láttán?

Jacsó Balázs: A visszajelzés nagyon fontos számomra, egy kiállítás alkalmával meg is van erre a lehetőség, de a megnyitókra általában olyanok jönnek, akiktől ez a képi világ nem áll távol, így az ő szavaik nem teljesen fedik le a nézőközönség véleményét. A kritikusabb hangok a vendégkönyvekben szoktak megjelenni... ezeket elolvasom, de bevallom őszintén, túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok nekik, hiszen pusztán vélemények, ritkán építő jellegű kritikák. Az évek alatt megtaláltam azokat, akiknek a szavaira érdemes odafigyelni, az ő mondataik fontosak igazán nekem. Nem tudom, lehet, hogy volt, aki elborzadt... de ez a munkáimra nézve hízelgő. :)

Rockbook: Szabadidődben mit szeretsz csinálni?

Jacsó Balázs: Fogalmazzunk úgy, mit szeretnék, ha valóban lenne szabadidőm :) A tanári pálya mellett a rajzra ugyanis szabadidőmben van csak lehetőségem... így a klasszikus pihenésre, feltöltődésre kevesebb idő jut. Ha tehetem, akkor túra, sport, koncertek, olvasás teszik ki az időm nagy részét. Tehát inkább aktív pihenésre szavazok! Pár éve elkezdtem láncingeket illetve sisakot is készíteni. De ez valóban hobbi, annyi időt és energiát visz el, hogy lehetetlen lenne még ezt is magasabb szinten csinálni a sok munka mellett.

Rockbook: Igazán különleges hobbi! Hogyan került a látókörödbe ez a tevékenység? Kiknek készíted a láncingeket és a sisakokat? Hogyan készül, mennyi ideig tart egy ilyen láncing elkészítése?

Jacsó Balázs: A főiskolán a szakdolgozatom témájának a viking művészetet választottam, így került képbe a vikingek viselete, harci felszerelésük. Mivel semmi fémipari ismeretem nincs, pusztán csak érdeklődésből néztem utána, hogyan is készültek ezek. Az interneten szinte minden megtalálható, az alapanyagok feldolgozásától a szemek összekapcsolásának variációjáig, tehát nem kellett sokat kutakodni. Eleinte sok nehézséggel járt, nem volt meg a megfelelő technikai háttér, de ez már a múlté. Az első láncing saját magam számára készült, pusztán vágytam birtokolni egy ilyet. Aztán a későbbiek során több olyan hagyományőrző is megkeresett, akiknek szükségük volt ilyenre s nem olcsó indiai hamatát kívántak beszerezni. A sisak az inkább valóban csak 'szerelemből' született, ha már van láncing, legyen sisak is a szobámban! :) Nem tudtam olyan díszeset készíteni, mint amilyenekkel a neten találkozhatunk, de úgy érzem nem vallottam vele szégyent. Időben a láncing az rengeteg időt visz el, hiszen minden szemet én készítek, vágok és kézzel rakom össze. Ha nagyobb a szem átmérője, akkor gyorsabb, ha kisebb méretű, akkor nagyon hosszú idő. Ha jól számolom olyan 14 láncing már kikerült a kezeim közül, ami talán nem tűnik soknak. De ha csak a láncszemek számát nézem, akkor azért már minimum 180.000 szemet fűztem fel eddig... :) A leggyorsabban elkészített láncing úgy emlékszem 4 nap volt... de az megfeszített munkával volt teljesíthető. A legutóbbi esetében kb. 35.000 szemet kellett összekapcsolni, mert a megrendelő hatalmas méretekkel rendelkezett és a legkisebb szemeket kérte...

Rockbook: Hogyan látod a jövődet, mi az, amit szeretnél elérni öt vagy tíz év múlva?

Jacsó Balázs: Szakmai szinten egyértelműen a fejlődés amit szeretnék, emellett fontos, hogy mindig legyen inspiráció és idő ezek megvalósítására. Nem gondolkodom konkrét elérendő célokban, hogy pl. ennek vagy annak a zenekarnak szeretnék dolgozni, hiszen ez nagyrészt a szerencse és sors kérdése, de természetesen mindent megteszek azért, hogy legyen esély ilyen „nagyhal” kifogására!  A kiállításokban szintén van jövő, hiszen ott legtöbbször azok a képek kapnak főszerepet, amelyek valóban engem mutatnak és nem a megrendelő elvárásainak megfelelni kényszerülő alkotásokat. Remélem erre is lesz lehetőség, hogy megvalósuljanak... lehetőleg olyan közegben, ahol többen is láthatják.

Tehát 2014. november 7-én 20 órától kiállítás megnyitó és Digitálmok III. könyvbemutató a Kis Á-ban! Ha tehetitek, feltétlenül menjetek el! Balázs a Facebook oldalán pedig a rendezvény meghívót megosztók között egy 30x30 cm-es hitelesített nyomatot is kisorsol!

E-mail: nagash793@gmail.com
Web: http://nagash793.extra.hu
Facebook: https://www.facebook.com/Nagash793?fref=ts

L.A.