Az EDDA a Retro II. koncerttel is bevette a Budapest Arénát

Search & Filters

Koncertnaptár

április

h	k	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30

Az EDDA a Retro II. koncerttel is bevette a Budapest Arénát

Edda Művek – Retro II – 2021. 12. 28, Budapest Aréna

2020-ban és 2021-ben meglehetősen ritkán használhattuk a „telt házas arénakoncerten voltam” mondatot, hiszen a pandémia és az azt övező mizéria elég alaposan keresztbe tett a nagyobb zenei rendezvényeknek. Az Eddának azonban sikerült a közel lehetetlen vállalkozás: 2020 márciusa után (bővebben itt) 2021 decemberében is tőlük és rajongótáboruktól zengett a Papp László Sportaréna.

A két koncert ezen a bravúron kívül is összekapcsolódott, ugyanis Retro I és Retro II néven futottak, utalva arra, hogy Pataky Attiláék a kötelezőnek tekinthető slágerek mellett bizony alaposan merítettek az olyan dalokból is, amelyek egyébként évek vagy talán évtizedek óta sem csendültek fel Edda-koncerten. Persze van miből válogatni, hiszen éppen a koncert napján jelent meg a zenekar új, szám szerint 35. nagylemeze, A hírvivő, ami ha minden igaz, a banda utolsó olyan albuma, ami CD-n is megjelent (részletek itt).

Már a kezdés is különleges és egyúttal igazán megindító is volt: a Nem volt mindig így egyfajta személyes vallomásnak is beillett Attilától – aki láthatóan maga is elérzékenyült a daltól és a tábor fogadtatásától – hiszen ő idén nyáron ünnepelte a 70. születésnapját, a zenekar pedig megállíthatatlanul dübörög előre az 50. felé. A színház időről időre előkerült az utóbbi idők Edda-koncertjein, a Velem kiáltsatok és az Így akarom viszont már valóban kielégíthették azok igényeit is, akik tényleg igazi kuriózumokra vágytak.

Ezután újabb meglepetés következett, hiszen az új album két dala, A hírvivő és az Újra együtt is felcsendült. Igaz, hogy mindkét dalt hallhatta már élőben a közönség, és bizonyára az Arénában is voltak olyan rajongók, akik más helyszínen már „belefutottak” a két nótába, de egy retro koncerten mégis üdítően hatott, hogy az aktuális lemezt is beemelte a műsorba a banda, ami egyúttal azt is jelezte, hogy ezek a szerzemények megütik azt az igencsak magas mércét, amit a klasszikus nóták képviselnek. Méghozzá az olyan klasszikusok, mint például A fémszívű fiú, amely ismét érzelmes húrokat pendített meg, Alapi István pedig az este során nem először és korántsem utoljára mutatott be varázslatos gitárszólót.

Az Éhes asszony alatt – amelyhez Pataky Gergő is megérkezett – már igazi rock- és bulihangulat uralkodott, aztán pedig egy hatalmas torta gördült be a színpadra, miközben a közönség Gömöry Zsolt vezényletével elénekelte a Boldog születésnapot Pataky Attilának. Az Edda frontemberét sok kritika éri, vannak érdekes és megosztó megnyilvánulásai, az azonban vitathatatlan, hogy a magyar könnyűzenei élet egyik ikonjának számít, aki maximálisan rászolgált arra, hogy egy ilyen nehéz időszakban is nagyjából 12 ezer ember köszöntse fel őt. Annál is inkább, mert az énekes 70 évesen is fiatalokat megszégyenítő elánnal és lendülettel tolja a színpadon két és fél órán át, és azt is ki merem jelenteni, hogy az utóbbi évek legjobb produkcióját hallhattuk tőle ezen a koncerten.

Ritkán esik szó ilyesmiről, de mindenképpen említést érdemel a műsor zseniális összeállítása, ugyanis remek érzékkel követték egymást az érzelmi csúcspontok és a különböző hangulatok. Az akusztikusan megszólaló Csendes ember és a Fohász az este legszebb pillanatai közé tartoztak, és a zenekar szívének és lelkének egy-egy darabját jelképezték, aminél szebb és őszintébb ajándékot nem is kaphattunk volna tőlük ebben az ünnepi időszakban. Ezek valóban olyan momentumok voltak, amiket képtelenség lenne megjátszani.

Nem volt persze hiány a keményebb, lendületesebb dalokban sem, amelyek közül számomra a Vörös tigris vitte a pálmát, és nem is értem., miért nem játssza ezt gyakrabban a zenekar, hiszen ez a fajta rock and roll kifejezetten koncertekre termett, a LED-falon felvillanó égő Covid-19 felirat pedig különösen telitalálat volt. Ezután pedig igazi hangszeres őrület következett a Lisztomania képében, amelyre még maga a névadó, Liszt Ferenc is csatlakozott az Edda Művekhez – persze csak virtuálisan. Szükségtelen bizonygatni, hogy Alapi István, Gömöry Zsolt, Hetényi Zoltán és Kicska László nagyszerű zenészek, de ha valakinek szemernyi kétsége is lett volna efelől, ezekben a percekben ez is eloszlott, hiszen valódi jutalomjátékot és örömzenélést láthattunk, hatalmas mosolyok kíséretében, és örök igazság, hogy ha a zenészek jól érzik magukat és élvezik, amit csinálnak, az a közönségre is átragad.

Bármennyire izgalmasak és érdekesek is a ritkaságok, kár lenne tagadni, hogy igenis szükség van a nagy slágerekre és közönségkedvenc dalokra, egy Edda-koncertet pedig talán el sem lehetne képzelni a Minden sarkon álltam már, az Elhagyom a várost, A hűtlen, A kör, a Kölyköd voltam, vagy éppen az Ünnep nélkül. Pont megfelelő arányban kaptunk kuriózumokat, örökzöldeket, érzelmes, lassú és gyors nótákat, anélkül, hogy bármerre is túlságosan elbillent volna a mérleg nyelve. Ehhez persze szükség van egy olyan tartalmas és sokszínű diszkográfiára, amilyennel az Edda rendelkezik, valamint komoly szervezőkészségre is, hogy tényleg minden a helyére kerüljön.

Most már egyértelműen kijelenthetjük, hogy a zenekar mindkét retro koncertje fantasztikusan sikerült, és igazi csúcspontja volt ennek az elmúlt másfél évnek. Jövőre remélhetőleg már jobb lesz a helyzet és az Aréna kapui is egyre többször nyílhatnak meg a különböző zenekarok előtt, az viszont biztos, hogy bármi lesz is az Edda következő nagy dobása, érdemes lesz odafigyelni rá.