Bejelentkezés

x
Search & Filters

Az új Ghost album nagyot dobhat a zenekar népszerűségén: 'Prequlle' lemezkritika

Tobias Forge és Névtelen Kísértetekből álló zenekara új albummal jelentkezett, azonban az eddigi hagyományokkal ellentétben ezúttal nem új pápát kaptak a rajongók, hanem egy bíborost, Cardinal Copia-t, akit bizonyára mindenki egy életre megjegyzett magának, aki látta őt táncolni a Rats klipjében. A külsőségek tehát változtak és ezzel együtt a zene is: a Prequelle-en már nyoma sincs az okkult rocknak - csillogó és valamelyest sötét hangulatú stadionrock vette át a helyét. Az album ennek ellenére - vagy talán éppen emiatt - merész vállalkozás, hiszen a Ghost úgy próbál fejest ugrani a 70-es, 80-as évek rádióbarát rockhimnuszainak világába, hogy közben a sötét középkorról és a pestisről mesél, és bár ez a kombináció elég bizarrnak tűnik, a zenekar összességében nem vall kudarcot: bőven akadnak emlékezetes refrének, ütős riffek és izgalmas szintetizátoros betétek.
 
Az album az Ashes-zel indul, amelyben egy lánykórus énekli a Ring A Ring O'Roses (magyarul Körbe-körbe rózsa) című gyerekdalt, amely a legenda szerint a nagy londoni pestisjárvány idején keletkezett. A Rats már ismerős lehet, hiszen ezt a dalt mutatta be elsőként a zenekar az új lemezről, Forge pedig nem is tagadta, hogy a 70-es évek bandáinak hangzását szerette volna megidézni a dallal, amely lendületes nyitóriffjével, valamint egyszerű, mégis fülbemászó dallamával könnyen beránthatja a hallgatót, ami nem is jön rosszul, ugyanis az album első fele hasonló nótákkal van tele.
 
A Faith és a See The Light a Rats-hez és a szintén előzetes kislemezdalként közzétette Dance Macabre-hoz hasonlóan a legjobb pillanatok közé tartoznak és egyértelműen tetten érhető bennük a zenekar karizmatikussága és a stadionrockra való törekvés, de a Faith-ben ott van a Meliora-ra jellemző sötét hangulat és az Infestissumam világa is, mind az énekben, mind a zenében. A See The Light ezzel szemben magával ragadoó refrénjével és a szintetizátor dallamival férkőzik be a hallgató fejébe. A csúcspont mégis a Dance Macabre, amely azokat a 80-as évekbeli power balladákat idézi, amelyekkel nem egy zenekarnak sikerült feljutnia a slágerlisták élére. Egy bizarr szerelmes dalról van szó, amelyet életünk párja helyett inkább életünk démonjának vagy fekete halálának címezhetnénk.
 
 
Azonban, ha a Dance Macabre a lemez csúcspontja, akkor sajnos ezután jönnek a mélypontok. A Ghost remekül tud lavírozni a sötét és a tipikus témák, a metal és a klasszikus rock között, a Pro Memoria esetében viszont nyoma sincs ennek az egyensúlynak. A dal egyszerre túl sok és túl kevés, és bár a refrén megmenthetné, ott is elcsúsznak az arányok és az egész kilóg az albumról. Sajnos hasonló a helyzet az ezt követő Witch Image-nél is, amely gyakorlatilag a Pro Memoria párja. A Helvetesfonster a második instrumentális dal az albumon a Miasma után, minőségben pedig sajnos jóval elmarad tőle, ráadásul túl hosszú is a maga közel hat percével.
 
Szerencsére az albumot záró Life Eternal ismét a zenekar és az album jobbik arcát mutatja: erőteljes, nagyszabású és azt is sikerül elérnie, hogy a Prequelle-ről alkotott utolsó benyomásunk kellemes legyen. Tobias Forge bevallottan azt a célt tűzte maga elé, hogy a korábbiaknál könnyebben befogadható lemezt készítsen zenekarával, amely újabb lépést jelenthet számukra a mainstream és a világhír felé. Nyilván ez egy rögös és hosszú út, amelyen elkerülhetetlenek a gyengébb pillanatok, amelyekből a Prequelle-en is találunk néhányat, de összességében azért több a jó pont, a dalok nagy része pedig azonnal be is tapad a hallgató fülébe. A Prequelle tehát a hibáival együtt is egy sokszínű, izgalmas album, amely valóban nagyot dobhat a Ghost népszerűségén - kíváncsian várjuk, hogy ez sikerül-e!
 
A Prequlle album dallistája:
 
01. Ashes
02. Rats
03. Faith
04. See The Light
05. Miasma
06. Dance Macabre
07. Pro Memoria
08. Witch Image
09. Helvetesfonster
10. Life Eternal
 
 
Tóth Mátyás