Bejelentkezés

x
Search & Filters

Die Krupps: 'Vision 2020 Vision' lemezkritika

Jürgen Engler, és Ralf Dörper egy nagyon jó anyagot készített a Die Krupps aktuális felállásával. Ez sorban a 13. stúdióalbumuk. Nem volt hiába a közel fél éves munka, amit belefektettek.
 
A kilencvenes években, megkerülhetetlen tényező volt a zenekar. Szokás őket az indusztriális zene alap pillérének, úttörőinek is nevezni. Jogosan. Ezek a zenész emberek, amit a 80-as években alkottak a Kraftwerkkel egy időben, az az ipari, és az elektronikus vonalon, később a gitárral feldúsított zenéikkel az indusztriális zenei színtéren lett sok zenekarnak követendő példa. Arra, hogy miért nem léptek magasabb szintre csak ők tudhatják a választ. Lehet tudatos volt részükről ez a döntés, vagy Engler Amerikába költözése lehetett az ok. Minden esetre, most nagyon jól sikerült a közös munkájuknak a gyümölcse.
 
Az új lemezen már az első taktusoknál egyértelmű, hogy valahol a 90-es évek környékén járunk a dalok felépítésében, és energiában. Az új dobos Paul Keller is tudott valami pluszt hozzá tenni a végeredményhez, és ez is szükséges egy ilyen dinamikus albumhoz. Nem elég, hogy csak a gépek vigyék a fő vonalat. Minden egyes gitártéma Marcel Zürchertől, és Nils Finkeisentől, minden beütés a dobokkal viszi előre a minőségi alapokat, hogy az éneknek megfelelő táptalajt biztosítsanak. Az arányokat most nagyon jól eltalálták. A lemez jól is szól, minden a helyén van, ahogyan egy ilyen kategóriájú muzsikánál lennie kell.
 
Elsőnek itt a gagyi-posztapokaliptikus klippel megtámogatott Vision 2020 Vision. Itt már tisztában lehetünk a lemez zenei minőségével, az iránnyal, és a teljes elmebajjal. Jó értelemben!
 
 
Welcome to the Blackout, úgy Rammsteinesen. Bár a Kruppstól indult ez a stílus, az említett zenekar más szintre emelte azt a későbbiekben. Trigger Warning: itt csempésztek (szerintem) kis Yello-t is a muzsikába, az arányok viszont nagyon szépen össze vannak rakva. Kis gépalapra éneklés, gyaluló gitárok, és mókás szinti hangok, az idegesítően jelen lévő fő motívumról nem is beszélve.
 
A Wolfen a svéd kedvencünket idézi meg, de itt a Kruppsnál, sokkal jobban jelen vannak a gépes alapok. Extinction, ez már a püttyögősebb irányba tart, Engler kiabálós énekével, a gitárokkal húzzák vissza az arányokat, a rockos vonalra.
 
A The Carpet crawlers, valahol a nyolcvanas évek hangulatában zajlik, gurgulázós szinti szőnyegre megy az ének, a nóta szépen építkezik, középrészben megérkeznek a gitárok is. A Fires gyorsan visszarántja a hallgatókat a megfelelő irányba, ez mégis csak egy metálos Die Krupps lemez. 
 
Az Obacht, és a Destination doomsday kiváló koncertnóták is. Teljes az Odyssey, és a Paradise érzésem. Remekül lehet bólogatni rájuk. Kemény, szikár gitárokra a pörgősebb dobok, és az ének…
 
Az Allies ismét kis időutazós billentyű témával indul, azokba hasít bele a két hathúros. A FU az éppen aktuális amerikai elnököt rakja a zenekar által pozícionált helyre, természetesen klippel is megtámogatva.
 
Az Active shooter situation a gépes prüttyügésével, és a Human arcba mászó gitárjaival stílusosan zárja az albumot.
 
 
 
Számomra nagyon kellemes meglepetés ez az album. Megnyugodhattam, nem hiába szerettem bele ebbe a zenekarba a gitározós 90-es éveikben. Most azt a vonalat erősítik, és koncerten is átélhettem a napokban (ahol egyébként 5 nótát be is illesztettek a programba az albumból, nem is indokolatlanul), hogy van bennük erő, és bizonyítási vágy.
 
Die Krupps: 'Vision 2020 Vision' 
 
01. Vision 2020 Vision
02. Welcome To The Blackout
03. Trigger Warning
04. Wolfen (Her Pack)
05. Extinction Time
06. The Carpet Crawlers
07. Fires
08. Obacht
09. Destination Doomsday
10. Alies
11. F.U.
12. Active Shooter Situation
13. Human
 
 
10/8
 
Rici