Bejelentkezés

x
Search & Filters

Elődjénél is jobb, bátrabb és sokszínűbb albumot készített a Kies: '2017' lemezkritika

A Kies első albuma, a tavalyi Kaland az élet a 2016-os év egyik legkellemesebb meglepetése és egyben legjobb hazai kiadványa volt, így kíváncsian vártam a nagyjából egy év után érkező folytatást, a nemes egyszerűséggel csak 2017 címre keresztelt új lemezt, már csak azért is, mert Kaldenekker Ferenc gitáros szerint ezúttal másfajta anyag készült (interjú itt).

Az album előzetesen közzétett #nemvagyelég-gel indul, amihez egy zseniális szobabiciklizős klipet készített a zenekar, és ennél jobb kezdést keresve sem találhattak volna a lemezhez: kellően lendületes és energikus, ráadásul mintha még a szöveg is táncba, vagy legalábbis hallgatásra csábítaná az embert („ha neked mindegy, akkor bátran gyere utánam”). A Szavak helyett is ezt a vonalat követi, és a szövegben is van egy ügyes összekapcsolódás: a #nemvagyelég-ben „üres szavak mögé rejtőző emberek”-ről van szó, itt pedig „üres szavak helyett középső ujj”-at mutatnak a srácok.

 

 

A Madár, amelyet nemrég szöveges videó kíséretében is bemutatott a zenekar már egy másabb vonalat követ, és témáját tekintve is komolyabb, de összességében határozottan pozitív kicsengésű. A Pillanat is egy kísérletezősebb, kicsit lassabb dal – legalábbis a Kieshez mérten – és mindenképpen meg kell belőle említeni Szűcs Ádám basszustémáit.

 

 

Ezután a Végre itt vagy ismét az első két dal hangulatához kanyarodik vissza és talán az ebben a nótában elhangzó szóló a legjobb az egész albumon, szoros pontversenyben az épp ezt követő Csendháborítóval. A Szerencsétlenből egy jó adag irónia sem hiányzik, és akár egyfajta üzenetnek is tekinthető azok felé, akik mindenben a rosszat keresik, és úgy érzik, csak velük történnek ilyenek. Végül az Égig érő fa zárja az albumot, egy újabb gyorsabb dal fontos üzenettel karöltve.

Kilenc szám van tehát összesen a lemezen, átlagosan két és fél perc körüli hosszúsággal, vagyis nem egy hosszú anyagról van szó, de ez a stílus nem is a nyolc-tízperces dalokra épül, ráadásul rövidsége miatt elejétől végéig is meghallgathatjuk az albumot, akár egymás után többször is, és mindig fedezhetünk fel újabb és újabb apró finomságokat a dalokban.

A Kaland az élethez hasonlóan a 2017 is a zenekar saját kiadásában jelent meg, a keverés és a maszterizálás pedig Vári Gábor (Miracle Sound Studio) munkáját dicséri, aki hibátlanul oldotta meg a rábízott feladatot, a hangzás ugyanis végig arányos, egyik hangszer sem túlvezérelt és semmi nem nyom el semmit. További közös pont a két album között, hogy ezúttal is rajzolt borítót kapunk, ami Kókai Barnabás (Barber’s Art) alkotása, és a nyelvét kinyújtó, a wifi jelekről jól ismert vonalkákkal kiegészített srác képe kellően emlékezetesre sikerült (a hátoldalon is ő látható). A CD grafikája azonban még zseniálisabb: a haverok közötti szívatások örök „kelléke”, az ujjakból formázott lyuk köszön vissza, amelybe garantáltan belenéz a kedves hallgató.

A Kies újabb kiváló albumot készített, amely elődjénél is jobb, bátrabb és sokszínűbb, ami egyértelműen azt jelzi, hogy a zenekar folyamatosan fejlődik, és ismét megmutatja, hogy egyáltalán nem olyan rossz a helyzet a fiatal magyar bandák mezőnyében, ahogy azt sokan beállítják, és az is örömteli, hogy a Cseh Tamás Program is segített az album elkészítését. Mi mást lehetne még mondani? Csak így tovább!

 

Az album dallistája:

01. #Nemvagyelég
02. Szavak helyett
03. Láthatatlan
04. Madár
05. Pillanat
06. Végre itt vagy
07. Csendháborító
08. Szerencsétlen
09. Égig érő fa

 

 

A zenekar Facebook oldala itt elérhető!

Tóth Mátyás