Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Előnye és hátránya is van annak, hogy mind csajok vagyunk" - Sniffyction interjú

A Sniffyction zenekart 2013-ban alapította a szólógitáros Fazekas Bori és a basszer Tóth Emma, majd csatlakozott hozzájuk énekesi posztra Boxie és a dobos Lilla. Idén jelent meg a ’70-es, ’80-as évek hard rockját/glam metalját/punkját idéző első nagylemezük, mely egyszerűen a ’Sniffyction’ címet kapta és kizárólag saját szerzeményeket tartalmaz, főleg angol nyelven. Rengeteget koncerteznek itthon és külföldön egyaránt, idén szeptemberben Emma egy időre elhagyta a bandát, ugyanis babát vár. A csajbandaként történő boldogulásról, a koncertélményeikről és a jövőbeni terveikről kérdeztük a lányokat.
 
Rockbook: Először is gratulálni szeretnék basszusgitárosotoknak, Emmának a babához. Nehéz volt őt helyettesíteni a zenekarban?
 
Bori: Köszöni szépen! Nagyon örülünk mi is, hogy érkezik a Sniffy-bébi! Pusziljuk innen is! Leginkább azért volt nehéz az elválás, mert barátok is vagyunk, nem csak együtt zenélünk. Nagy volt az összetartás zenekaron belül és nehéz volt elképzelni, hogy valaki más legyen a basszus poszton. Én például vele együtt alapítottam a zenekart, tehát a Sniffyction az egyik legnagyobb kapcsolódási pont közöttünk.
 
Szerencsére Kitty egy hatalmas pozitív meglepetés, nagyon ügyes és tényleg tetszik neki, amit csinálunk. Már Lilla belépésénél is csodálkoztam, hogy olyan valakit sikerült találtunk, akivel ennyire jól kijövünk és hogy ez most még egyszer megtörténik, az iszonyat nagy szerencse. Nem arról van szó, hogy nehéz velünk kijönni, mert annyira rossz arcok vagyunk, hanem arról, hogy tényleg hasonló hozzánk. Természetileg és zenei ízlésben is. Megegyeznek az elképzelésink a dolgokról. Szóval tök jó. :)
 
Rockbook: Ugorjunk a kezdetekhez. Honnan ismeritek egymást?
 
Bori: Mindenkit a zenekar kapcsán ismerek. Emma az egyetlen, akivel előtte is barátok voltunk, vele alapítottuk a zenekart. A többieket pedig a zenekar hozta össze. 
 
Kitty: Én ugyanabba a suliba járok most, ahová Lilla járt régen. Így az onnan eredő közös kapcsolatokon keresztül találtak rám a lányok.
 
Rockbook: Hogy jött a közös zenélés ötlete, illetve hogy teljesen csajbandaként 
nyomjátok?
 
Bori: Onnan indult, hogy Emmával barátok lettünk a gimiben. Kívülállónak és szerencsétlennek éreztük magunkat, ezért elhatároztuk, hogy zenekart alapítunk és olyan menők leszünk, mint azok a bandák, akiket hallgattunk. Attól kezdve tényleg komolyan vettük a zenélést, gyakoroltunk és folyamatosan szervezkedtünk. Nem tudom már, honnan jött, hogy mindenki lány legyen. Nem ismertünk egyetlen magyar csajbandát sem akkor, biztos emiatt is gondoltuk, hogy ez érdekes lehet. Viszont annyira nehéz volt összecsipegetnünk a tagokat, hogy a végén már mindegy volt, hogy milyen nemű az illető... és akkor hirtelen mégis összejött.
 
 
 
Rockbook: Sniffyction – honnan ered a név?
 
Bori: Valami menő egyszavasat akartunk, ami akár nemzetközileg is megállja helyét, mint az Aerosmith. Én továbbra is azt mondom, hogy szerintem jól hangzik, de sokaknak meggyűlik vele a baja, mikor ki kell mondani. Nem jelent semmit amúgy. A sniffy és a fiction szó összeolvadása, ezek közül is a sniffy szokta a fejtörést okozni, ennek a szótári jelentései pedig a következők: 1. lenéző, 2. büdös, szaglik, 3. remek, szuper. Kommentben várjuk a megfejtéseket, hogy vajon miért pont ezt a két szót válaszottuk. :)
 
Rockbook: Első nagylemezetek, a szimplán Sniffyction névre keresztelt album idén jelent meg. A rajta szereplő tíz dalból nyolc angol nyelvű, és csak kettő magyar. Miért preferáljátok első sorban az angol nyelvet?
 
Lilla: Egyrészt nagyon nehéz magyarul jó szöveget írni, másrészt pedig az angol könnyebbsége mellett, külföldön sokkal közérthetőbb. Bár előfordult már, hogy kimondottan kérték tőlünk odakint, hogy játszunk magyar nyelvű dalt is. Itthon viszont még mindig nem elegen értik az angol nyelvet, pedig mi a közönségnek szeretnénk elmondani a gondolatainkat, és ha ők ezt nem értik, mert nem beszélik az adott nyelvet, akkor megette a fene. Szóval ezért írunk két nyelven is szövegeket.
 
Rockbook: A külsőségeken és a zenéteken is egyértelműen érezni, hogy a legfőbb hatás a ’80-as évek glam metalja és mocskos rock and rollja volt. Nem sokan művelik ezt az irányzatot Magyarországon, főleg csak nőkből álló zenekarok nem. Hogy érzitek, mennyire van igény erre hazánkban?
 
Bori: Koncert után gyakran szoktunk beszélgetni a közönséggel és sokaknak tetszik az, amit csinálunk. Ebben a műfajban nem nagyon ismernek mást, akik saját dalokat játszanak és ezen belül magyar nyelvű számaik is vannak. A csakcsajok felállás meg külön érdekesség lehet.
 
Kitty: Szerintem ez a stílus eléggé rétegzene, viszont azt vettem észre, hogy aki szereti, az ezerrel tud rá tombolni. Azt hiszem erre a laza, bulis életérzésre amit mi közvetítünk, valahol mindenkinek szüksége volna. Ezzel ki lehet szakadni a hétköznapi mókuskerékből, és egy kis időre őrültködni ahogy a csövön kifér… :)
 
Rockbook: Jártok külföldre is koncertezni, ott jobban vevő erre a stílusra a közönség?
 
Lilla: Nem gondolom, hogy nagy eltérés lenne e tekintettben a külföldi és az itthoni közönség között. Az viszont feltűnő, hogy odakint sokkal többen, és sokkal könnyebben mozdulnak meg az emberek és mennek el élő koncertekre, akár csak kisebb klubkoncertekre is, legyen az bármilyen stílusú, ismert vagy ismeretlen zenekar. Hamarabb elengedik magukat és emiatt sokkal gördülékenyebb a közönség és a zenekar közötti interakció. Nyilván ez nagyrészt a produkción is múlik, de azért van némi észlelhető különbség.
 
 
 
Rockbook: Mennyire nehéz nőként boldogulni ebben a zenei közegben?
 
Bori: Előfordul, hogy néha mennek a disznó poénok vagy hülyének nézik az embert, de annyi baj legyen... :)
 
Lilla: Igen, találkoztunk már a teljes lenézéstől a végtelen udvariasságon keresztül sok mindennel, de nem mondanám, hogy emiatt könnyebb vagy nehezebb lenne ebben a közegben boldogulni. Alapvetően a zenei közegben senkinek sem könnyű boldogulnia. Vért, verítéket kíván nőtől és férfitől egyaránt! :)
 
Kitty: Szerintem előnye és hátránya is van annak, hogy mind csajok vagyunk. Előny, hogy talán így könnyebben felfigyelnek ránk, hisz ritka dolog ez. Viszont valahol nehéz elterelni erről a tényről a figyelmet, hogy tényleg egyszerűen csak azt nézzék, milyen a zenénk. Illetve valamiért néha én azt érzem, hogy ha csaj vagy, talán azt feltételezik, nem tudsz olyan jól zenélni. Fene tudja… mi élvezzük ezt, és kész. :)
 
Rockbook: A férfi rajongóitokon hogy látjátok, hogy viszonyulnak hozzátok? Nyilván a csinos külső is sokat nyom a latba…
 
Bori: Biztos az is számít, hogy nem olyan gyakori az ilyen felállás, de nem tudok olyanról, aki csak azért jár a koncertjeinkre, mert tetszik neki a látvány. 
 
Kitty: Szerintem sem azért jönnek el. De a szemüket azért nem szokták eltakarni… :)
 
Rockbook: Folyamatosan koncerteztek, népszerűsítitek a bemutatkozó albumot. Gondolkodtok már egy következő lemezen?
 
Lilla: Pontosan, december végén és az új év elején is az Aurora társaságában járjuk az országot. Természetesen gondoltunk már a következő albumra is, bár még arra egy picit várni kell. A következő évben sok újdonsággal készülünk, ami még most maradjon titok, de lesz egy pár meglepetés.
 
 
 
Rockbook: Melyik a kedvenc koncerthelyszínetek, ahol leginkább szerettek fellépni?
 
Bori: Egyszer már sikerült az A38 tetőteraszon, és a BarbaNegrában fellépni, valamint idén a Rockmaratonon. Ezek nekem olyan dolgok, amik elképzelhetetlennek tűntek, amikor elindult a banda, kicsit féltem is mielőtt színpadra kellett állni…de nem haragszom meg, ha jövőben is esetleg előfordul ilyesmi…
 
Lilla: Nekem nem helyszín függő, klub és fesztivál környezetben is egyaránt nagyon szeretek zenélni, minkettő más miatt kedves a szívemnek. A klubokban, közelebb vagyunk a közönségnek, barátibb az egész légkör, nagyobb színpadokon, nagyon sok ember előtt fellépni pedig maga a mámor, az egésznek van egy természetfeletti légköre. 
 
Rockbook: Ha választhatnátok bárhonnan a világról, kivel zenélnétek legszívesebben egy turné keretében?
 
Bori: Rengeteg van, mindenkinek más a szíve csücske…abban azért egyetértünk, hogy a KISS-szel nem lett volna rossz. :)
 
Rockbook: Hol láthatnak titeket élőben a rajongók a közeljövőben?
 
Bori:Legközelebb december 22-én Székesfehérváron játszunk a Nyolcas műhelyben a Passageway és a Kevlar Bikini társaságában, december 28-án Gödöllőn a Trafó Club-ban a HeloZep!-pel és a HolyChicks-szel, majd december 29-én Győrben az Aurórával csapunk egy évzáró bulit.
 
 
Somogyvári "Rossi" Ákos
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.