Bejelentkezés

x
Search & Filters

Harminc évig érlelt Rock and Roll - Fáraó: Miénk a Rock and Roll (2015) lemezkritika

Újabb hiánypótló alkotás kerülhet a polcra. Ez volt az első gondolatom mikor először olvastam a hírt, hogy végre elkészül a Fáraó nagylemez. Nemrég a Kex Remake okozott kellemes meglepetést, bíztam benne, hogy a Fáraó is oda teszi magát. A helyzet is hasonló annyiban, hogy egyetlen hivatalos kislemez maradt a régmúltból a zenekar mementójaként.

Azt egy kicsit furcsállom, hogy jelen esetben miért kellett ennyit várni rá, hiszen a zenészek folyamatosan edzésben voltak az utóbbi évtizedekben a Lord, vagy épp a Karthago kötelékében. Ám ha most volt itt az ideje, hát most volt itt.

A kislemez két dala is felkerült természetesen a korongra. Emellé került még 12 felvétel.

Miénk a Rock and Roll. Ez elég markánsan kijelöli az irányt a kellemes kinézetű digipack borítón. A booklet hátoldalán a ’85-ös felállás fényképe. Kihajtva a frontborító fotójával sajnos nem csak remek „Keresd meg a 179 különbséget” játékot lehet játszani, de sajnos Terstyánszky Károly hiányát is láthatjuk, aki nem élhette meg a nagylemez megjelenését.

Jól belecsapnak a húrokba már az elején. Gidó hangján hallani azért, hogy már nem 1985 van, de talán pont így hiteles, mert ő tényleg a rock and rollal hidalta át az elmúlt 30 évet. Az Elég szerepelt a kislemezen, így már ismerős volt. Érdekes összehasonlítani az eredeti változattal, főleg a büntető klippel. Újra felvéve is jó lett, természetesen sokkal jobban dörren az új verzió. Ez a szám viszont 30 évvel ezelőtt íródott, arra voltam kíváncsi mennyire lesz konstans a lemez hangulata, az újabb dalokkal.

Az Ébredj még mindenképp tartja a szintet, sőt. Az egyszerű refrénnel, a jó kis húzós-pörgős dirty R&R hangzással igazán kellemesre sikerült. A Tombol a Rock and Roll sem arra utal, hogy itt lazítás, vagy merengés következne. Azért kicsit már ráérősebb a tempó. Olyan „motoros találkozós”, vidám fíling.

A XXI. század viszont már komolyabb. Elég lassan indul, aztán középtempóig gyorsul. Mondjuk úgy társadalomkritikus dal. Az Ereidben-ben a riffek ismerősek, kicsit Lordosak, de annyira jól egyben van, annyira visszarepít az időben, hogy egyáltalán nem zavaró. A gitártéma jól el lett találva. Ha ez anno megjelent volna, tuti sláger.

A Csodálatos emberi ész szövege már Feró tollából származik, így benne is van az az Ős-Bikinis, Beatricés szarkazmus. A Sandokan már az az önirónikus típusú rock. Öregek vagyunk, nem úgy mennek már a dolgok, de azért a tűz még lobog bent. Itt sorban mindenki mikrofonhoz jut, de a vokál majd’ minden dalban jelen van amúgy is. Szóval mindenki teljesen benne van a buliban.

A Manöken megint nagyon Ferósan szól. Egy kis átverős kezdés után belecsapnak az irónikus pop-rock-punk&roll-ba.

A Mélyben egy újabb komolyabb tétel Bon Scott emlékének adózva. De nem olyan gyászos módon. Sőt a refrénre egészen karcos lesz. Ha nincs jelezve a szövegkönyvben, nem gondoltam volna, hogy ez amolyan tisztelgés.

Az Azt kapod, ami jár egy kicsit furára sikerült, pedig jó kis metálos reszeléssel kezdődik. A vokál nekem nem jött be ebben a dalban. A Színes álmok szintis kíséretet kapott. Mivel Gidótól is elkerült a mikrofon így ennek a számnak a kicsit lebegős hangulata lóg ki talán legjobban, de még így sem feltűnően.

De vissza is zökkenünk az Elveszett vagy elloptákkal. Egészen gyors szerzemény, a szöveg tárgya igazából még megfejtésre vár, de valami olyan, amire remek áthallásokat lehetett írni. Az Akaratom szerint újra közös éneklésben tobzódik. Felváltva, közösen, mindenhogy.

A kislemez B oldala, az Állj mellém zárja a lemezt. Ugyanannyit adott hozzá az újrafelvétel, mint az Ébredjnél.

Az egész lemeznek olyan hangulata van, mintha egy régi, de jó motort előhoznánk a garázsból. Kicsit kopott, kicsit poros, de mikor beröffenti az ember, akkor előjön belőle a dög és nem csak pöfögni tud, hanem oda lehet neki lépni.

Az egyik legnagyobb előnye, hogy nem akarták túlcifrázni a dolgot és sikerült a számokat időben befejezni, így feszesek maradtak. A gitárszólókat sem mismásolták el. Ami pedig még fontosabb, hogy az egésznek van valami pozitív, vidám hangulata, ami átlengi az egész alkotást. Nem azt érezni rajta, hogy, na ezt most muszáj volt megcsinálni. Kár, hogy ilyen sokat kellett rá várni, de jó, hogy végül megszületett. A 12 tételbe fél percekre itt belhallgathattok.

Az album dallistája:

01. Elég
02. Ébredj
03. Tombol a Rock'n'roll
04. XXI. Század
05. Ereidben
06. Csodálatos emberi ész
07. Sandokan
08. Manöken
09. Mélyben (I.M. Bon Scott)
10. Azt kapod, ami jár
11. Színes álmok
12. Elveszett vagy ellopták
13. Akaratom szerint
14. Állj mellém

 


vtb