Helloween - Andi Deris: "hihetetlen, mi mindent értünk el azzal, hogy összetartottunk"
Már tíz év telt el azóta, hogy összejött a Helloween 'Pumpkins United' felállása, amelyben azóta is együtt zenél és alkot Michael Weikath, Markus Grosskopf, Kai Hansen, Michael Kiske, Sascha Gerstner, Daniel Löble és Andi Deris, aki a napokban a Blabbermouth-nak beszélt a közös munka titkairól.
"Sokáig teljesen esélytelennek tűnt, hogy Weiki (Michael Weikath) és Kiske valaha is újra együtt dolgozzanak. Az első Pumpkins United turné után beültem Weiki-vel a kedvenc Tenerife-i bárunkba és azt mondtam neki, hogy ismerem az ő verzióját és Michael-ét is, de érdekelne, hogy mi a tényleges igazság, mire annyit felelt, hogy ennyi idősen már tudhatnám, hogy néha úgy viselkednek, mint a hülyegyerekek!
Egyébként Michael is valami hasonlót mondott. Az egész a Noise Records-os perrel kezdődött, amelyben mindenki próbált bűnbakot keresni, ezért egymásra, sőt, még Kai Hansen-re is mutogattak és végül éppen ő dobta be először a törölközőt, mert azt mondta, hogy egyszerűen nem bírja ezt tovább elviselni. Nem a turnézásból vagy a zenélésből lett elege, hanem a többiek társaságából. Olyan volt, mintha egy nagy sötét felhő lebegne felettük, amelynek a kialakulásáról igazából egyikük sem tehetett.

Andi Deris
Hogy aztán mi változott? Talán csak az, hogy idősebbek és érettebbek lettünk. Nem tagadom, hogy én is igazi seggfej voltam. Egy kicsit még most is az vagyok, de már messze nem annyira, és ez a többiekre is igaz. Fiatalon mindannyian sokkal rosszabbak voltunk, mint manapság. Most már sokkal tisztábban látjuk a dolgukat és tudjuk, hogy mi az, ami tényleg fontos. Persze vannak, akik soha semmiből nem tanulnak, de a többség szerintem idővel elgondolkozik azon, hogy ki is ő valójában, mit akar az élettől és mire érdemes koncentrálnia.
Nem az a lényeg, hogy éjjel-nappal bulizzunk, meghódítsuk a világot vagy legyen egy felhőkarcolónk és húsz Ferrarink. Idővel mindannyian rájöttünk, hogy nem ezek a lényegesek. Mindannyian megtanultuk ugyanazokat a leckéket és amikor végül esélyt kaptunk az újrakezdésre, már mosolyogva és hálásan néztünk egymásra, mert rájöttünk, hogy hihetetlen, mi mindent értünk el azzal, hogy összetartottunk."
Fotó: Mathias Bothor


