Bejelentkezés

x
Search & Filters

Helloween: a Pumpkins United felállás ismét bizonyított és hengerelt – Budapest Aréna, 2022.06.28. (koncertbeszámoló)



Helloween, HammerFall – Budapest Aréna, 2022.06.28.
 
Az utóbbi időben szerencsére pont a fordítottja történik annak, ami 2020-ban – és nagyrészt még tavaly is –: ezúttal nem egymás után maradnak el, hanem sorra kerülnek pótlára a korábbi koncertek, ráadásul némelyiknél kedvező változások is történtek e kettő között: ha valakinek a Pumpkins United felállású Helloween önmagában nem lett volna elég, a HammerFall-t is megnézhette előttük a Budapest Arénában, így tényleg igazi metalos népünnepély kerekedett ki az estéből.
 
Bevallom, a HammerFall nem tartozik a kedvenceim közé, de különösebb gondom sincs Oscar Dronjak-ék zenéjével, így kíváncsian és mindenféle előzetes elvárás nélkül adtam esélyt a koncertjüknek, amit nem is bántam meg, mert a svédek remekül megalapozták a hangulatot és egy igazán színes koncertprogramot állítottak össze, amelyben jól megfértek egymás mellett az újabb és a régebbi dalok. A banda egyébként összesen 14 nótát játszott el, így az előzenekar helyett sokkal inkább a különleges vendég megnevezés a helytálló. A HammerFall egyébként idén új albummal jelentkezett, és a Hammer of Dawn-ról három dal is bekerült a setlistbe, kezdésnek mindjárt a koncertet nyitó Brotherhood, ezenkívül pedig még a Venerate Me-t és a címadó nótát „rejtették el” a régebbi szerzemények közé. A csapat rajongói örülhettek, mert szinte minden lemezről elhangzott legalább 1-1 dal, és a minőség mellett a játékidőt tekintve is teljes értékű koncertet kaptak.
 
 
 
Nem túlzás azt állítani, hogy a Pumpkins United az utóbbi évek egyik legnagyobb dobása a metal színtéren, hiszen gyakorlatilag a Helloween összes meghatározó tagja együtt áll a színpadon, sőt, tavaly egy remek albumot is összehozott ez a felállás, így borítékolható volt, hogy a „tökfejek” különleges koncerttel érkeznek Budapestre, és ez már a legelső dalnál be is bizonyosodott, ugyanis – ha minden igaz, első alkalommal – rögtön nyitónótaként teljes egészében eljátszották az új lemez egyik legnépszerűbb dalát, a Skyfall-t.
 
Ami a látványt illeti, a zenekar nem esett felesleges túlzásokba, de a tökfej alakú hatalmas dobemelvény így is nagyon jól mutatott, még azzal együtt is, hogy Daniel Löble nem igazán látszott ki mögüle, legalábbis a színpaddal távolabb helyezkedve. Egyébként nincs szükség extra látványelemekre, hiszen hét zenész áll a színpadon, ráadásul köztük két frontember is. Michael Kiske először 1986-1993 között volt a banda énekese, majd Andi Deris lett az utódja, 2016 óta pedig már együtt nyomják. Nagyszerű hangokról és nagy egyéniségekről beszélünk, így könnyen kialakulhatna a két dudás egy csárdában helyzet, de úgy tűnik, a zenekaron belül abszolút nincsenek feszültségek és az énektémák felosztását is gond nélkül megoldották: vannak közös részek, de Deris és Kiske egyaránt kapnak lehetőséget rá, hogy külön-külön is kibontakozzanak olyan dalokban, amelyek valamelyiküknek jobban fekszenek, és persze Kai Hansen-ről sem szabad megfeledkeznünk, aki énekesként és gitárosként is alaposan kiveszi részét a produkcióból.
 
 
A Pumpkins United felállásos lemezről – ami egyébként simán csak a Helloween címet viseli – összesen négy dal hangzott el, amelyek közül az Angels éppen Budapesten debütált, de nem lenne meglepő, ha hosszabb távon is a koncertprogram része maradna, ami egyébként a Best Time esetében is erősen valószínű. A jelen mellett persze a múlt is megkerülhetetlen egy ilyen kaliberű banda esetében, így természetesen a két Keeper Of The Seven Keys album és a Walls Of Jericho lemez több dala is elhangzott.
 
Talán mondani sem kell, hogy a Helloween hangszeresei milyen zseniális zenészek: Löble és Markus Grosskopf remek ritmusszekciót alkotnak, Kai Hansen, Michael Weikath és Sascha Gerstner pedig egyesével, ikergitáros- és hármas felállásban is egyaránt bizonyítanak, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy igazi örömzenélést mutatnak be. Ez egyéként az összes tagra igaz, és az is egyértelmű, hogy a banda tagjai élvezik, hogy mindannyian együtt lehetnek: a mosolyok, az összekacsintások és az ölelések valóban őszintének tűnnek, és nem csupán kötelező gesztusoknak hatnak.
 
 
Ha a koncert eleji 12 perces Skyfall nem lett volna elég, a buli végére maradt egy még ennél is nagyobb dobás, a Keeper Of The Seven Keys, ami a nyitószámnál is hosszabbra nyúlt, közben pedig a zenekar tagjainak bemutatására is sor került, bár erre az ismerkedés helyett természetesen sokkal inkább azért volt szükség, hogy a közönség külön-külön is megtapsolhasson mindenkit, amire valóban egytől egyig rá is szolgáltak az este főszereplői.
 
A teljes program zárását jelentő I Want Out már tényleg igazi örömjáték volt, amely főleg a rajongókkal közös éneklésről szólt, amiből a két frontember még egy kis versenyt is rendezett egymás között azzal, hogy felosztották maguk közt a közönséget, akiket persze nem sokáig kellett biztatni, hogy csatlakozzanak be a refrénbe.
 
A Helloween az év eddigi egyik leghangulatosabb koncertjét adta, a Pumpkins United felállás pedig ismét bizonyított és hengerelt. Remélhetőleg még sokáig és sokszor láthatjuk így a zenekart Magyarországon!
 
A budapesti koncerten elhangzott dalok:
 
01. Skyfall
02. Eagle Fly Free
03. Mass Pollution
04. Future World
05. Save Us
06. Where The Rain Grows
07. Metal Invaders / Victim of Fate / Gorgar / Ride the Sky
08. Heavy Metal (Is The Law)
09. Forever And One (Neverland)
10. Angels
11. Best Time
12. Dr. Stein
13. How Many Tears
 
Ráadás:
 
15. A Tale That Wasn’t Right
16. Power
17. Keeper Of The Seven Keys
18. I Want Out
 
 
Fotók: Livesounds Agency