Hölgyekkel karöltve, egy klubkoncerten élhettük át a monumentális Iron Maiden bulik hangulatát
The Iron Maidens, Red’s Cool – 2019. 05. 04., Dürer Kert
Végtelen vitákat lehetne folytatni arról, hogy van-e létjogosultsága a tribute zenekaroknak, főleg olyan esetekben, amikor az eredeti banda gyakori vendég kis hazánkban, de a The Iron Maidens koncertje így is izgalmasnak ígérkezett, hiszen a csak lányokból álló csapat immár 18 éve bizonyítja, hogy igenis szükség van a rájuk, ráadásul Bruce Dickinson-ékkal ellentétben ők most először jutottak el hozzánk.
A koncert vendégeként az orosz Red’s Cool melegíthette be a közönséget, akik saját dalokat játszanak, sok klasszikus metalos és hard rockos elemmel, így a Maiden világától sem áll távol a zenéjük. A banda egyébként 2009-ben alakult, akkor még Oldschool néven és csak 2012-ben váltottak Red’s Cool-ra, azóta pedig olyan nevek előtt léphettek fel, mint a Whitesnake, az Accept és a Nazareth. Rutinban tehát nincs hiány a zenekarnál és bár a dalaikban nem igazán találunk olyan megoldásokat, amiket ne hallhattunk volna akár éppen a felsorolt bandáktól, mégis – vagyis talán inkább pont ezért – kifejezetten kellemes hallgatnivaló, és az ember óhatatlanul is azon kapja magát, hogy mosolyogva headbangel vagy éppen dúdolja a dallamokat, vagyis tökéletesen eléri a célját.
A The Iron Maidens azon tribute csapatok közé tartozik, amelyek a dalok mellett a külsőségeket is igyekeznek átvenni az eredeti zenekartól: nekik is van saját Eddie-jük, Kirsten Rosenberg pedig a koncert közben belebújik egy Bruce Dickinson-éhoz hasonló piros kabátba és még brit, sőt, magyar zászlót is lenget, de ezek mind olyan dolgok, amelyek nélkül talán nem is lenne teljes az élmény, ahogy a Maiden koncertekről is megszokott UFO klasszikus, a Doctor Doctor nélkül sem, ami természetesen a lányok intrója is.
Az elsőként elhangzó Aces High-jal nyilván nem lehet mellélőni, egy olyan dal, ami mindig, mindenhol beindítja a közönséget, és itt sem volt ez másképp, azonnal széles mosoly ült ki minden jelenlévő arcára, beleértve a zenekart is, akik láthatóan élvezik, amit csinálnak, de persze ki ne élvezné, hogy a legnagyobb Iron Maiden dalokat játszhatja estéről estére a világ különböző rockklubjaiban? És ha már itt tartunk, az a kérdés is felmerül, hogy vajon egy tribute csapatnak azokat a dalokat kell-e játszania, amiket általában az anyabandától is hallhatunk, vagy jobb, ha kicsit színesebbé teszi a koncertprogramot és olyan nótákat is előkapnak, amiket a „nagy öregek” nem sokszor vesznek elő élőben? A lányok az utóbbit választották és a legnagyobb slágerek mellé becsempészték például a Losfer Words-öt és az Alexander the Great-et is a rajongók nem kis örömére.
A banda egyébként 2015 óta játszik a jelenlegi felállásban, akkor csatlakozott hozzájuk hivatalosan is a turnékon korábban is besegítő Nikki Stringfield, méghozzá Nita Strauss helyére, aki azóta Alice Cooper gitárosa, de szinte minden poszton történt már változás, Kirsten Rosenberg például a harmadik énekes a zenekarban Jenny Warren és Aja Kim után és bár velük nem láttam a zenekart, azt határozottan ki merem jelenteni, hogy Kirsten remek választás: hasonlóan erős hanggal rendelkezik, mint Bruce Dickinson, kellően energikus jelenség és a közönséggel is jól kommunikál. Ahogy már említettem, a lányoknak van egy Eddie-jük is, aki ezen az estén is tiszteletét tette a színpadon, hogy riogassa egy kicsit az egyébként szép számmal összegyűlt rajongókat, de nem lehetett nem észrevenni a Linda McDonald dobfelszerelésén elhelyezett macibábot sem, bár ő azért közel sem volt olyan impozáns jelenség, mint Eddie.
Természetesen nem maradhattak el az olyan kötelező klasszikusok, mint a The Trooper, a The Number of the Beast, vagy éppen a ráadást jelentő Hallowed Be Thy Name és Iron Maiden páros, amely után bejátszották a Monty Python jól ismert szerzeményét, az Always Look on the Bride Side of Life-ot is, hogy igazán teljes legyen a Maiden-utánérzés, így egy elég ütős, közel kétórás bulit kaptunk. Ezért is kár, hogy a hangosítás sajnos nem mindig volt tökéletes és az ének időnként kicsit eltűnt a hangszerek között, de azért még így is bőven kivehető és élvezhető volt, a zenekar teljesítményét pedig nem érheti kritika: minden dallam és szóló a helyén volt, és a lelkesedésben sem volt hiány. Bármennyire is nem szép dolog a sztereotípia és az előítéletesség, a The Iron Maidens-szel kapcsolatban sokakban felmerül a gyanú, hogy csak a megjelenésükkel akarják eladni a zenekart és – bár kétségkívül dekoratív az egész banda – erről szó sincs, a produkció zenei szempontból is profi, hiteles és meggyőző, az pedig óriási „fíling”, hogy egy klubkoncerten élhettük át a monumentális Iron Maiden bulik hangulatát. Up the Iron (Maiden)s!
A koncerten elhangzott dalok:
01. Aces High
02. Revelations
03. Wasted Years
04. Losfer Words (Big ’Orra)
05. The Trooper
06. Flash of the Blade
07. The Prisoner
08. Powerslave
09. Still Life
10. Alexander the Great
11. The Number of the Beast
12. Fear of the Dark
13. The Evil That Men Do
Ráadás:
14. Hallowed Be Thy Name
15. Iron Maiden
További képekért klikk ide>!
Tóth Mátyás
Fotók: Zenefesto
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
