Időutazás egy nem létező világba – WitcheR interjú
A WitcheR több mint másfél évtizede építi saját, sötét és atmoszférikus világát a hazai black metal színtéren. A formáció mögött Gere Karola és Neubauer Roland áll, akik már a kezdetektől fogva egy olyan hangzás megteremtésén dolgoztak, amely a klasszikus zenei ihletettséget és a monumentális szintetizátorharmóniákat ötvözi a műfaj komor, epikus hagyományaival. Az évek során nemcsak követői, hanem formálói is lettek ennek a hangzásnak, miközben egyre tudatosabban építették fel saját szellemi és zenei univerzumukat.
A negyedik nagylemez, az Öröklét már nem bemutatkozás, hanem határozott állásfoglalás: a múlt tisztelete, a spirituális örökség és a műfaj gyökereinek védelme egyszerre jelenik meg benne. Neubauer Rolandal beszélgettünk örökségről és öröklétről, időutazásról és ellenállásról, valamint arról, mit jelent ma valóban lázadónak maradni a black metal közegében.
Rockbook: Az „Örökség” az új lemez első dala, amit megmutattatok. Nektek mit jelent ez a szó – inkább személyes ügy, zenei hagyomány, vagy valami spirituálisabb dolog?
Neubauer Roland: Egy kicsit talán mind egyben. Az Örökség több szempontból is nagyon erős kifejezés, és amikor elkezdett kialakulni a lemez koncepciója, ez tökéletes ars poeticaként fogalmazódott meg bennünk. Fontos számunkra az örökségünk, mind zeneileg, mind emberileg/spirituálisan, és azt is egyre lényegesebbnek tartjuk, hogy mindezt tovább tudjuk adni – a WitcheR esetében a hallgatóinknak. Szerencsére rengetegen megértették, hogy mit is szerettünk volna ezzel a lemezzel, és nagy örömünkre végre itthon is rengetegen felismerték, hogy ez nemcsak zene, ez nemcsak egy újabb album a sok közül, hanem egyfajta küldetés is.
Rockbook: A dalban erősen jelen van a mágia és a szellemi örökség gondolata. Ez nálatok inkább jelképes nyelv, vagy tényleg egy mélyebb világlátás része?
N.R.: Nagyon szépen megfogalmaztad: ez egy mélyebb világlátás része. Egészen másképpen tekintünk erre a világra, mint a mai társadalom jelentős része. Nekünk még mindig fontosak az olyan értékek, amelyek a mai emberek többségéből teljesen kivesztek, hovatovább gyakran üldözötté váltak. A WitcheR ezekhez nyúl vissza, akárcsak annak idején a boszorkányok, akiket a haladó szellemiség jegyében máglyára vetettek, miközben ők nem tettek mást, csak tisztelték a múltjukat, az örökségüket. Ezért is fogalmazták meg rengeteg kritikában és megannyi rajongó leírta, hogy olyan a lemez, mint egy időutazás egy régmúlt, már nemlétező világba. Ők azok, akik maradéktalanul megértették ezt a lemezt, illetve a WitcheR szellemiségét.
Rockbook: Azt mondtátok, olyan világba szeretnétek repíteni a hallgatót, ahol a zene látható és érezhető is. Ti honnan indultok ilyenkor – egy hangulatból, egy képből, egy riffből?
N.R.: Pontosan, a művészet szerintünk valahol ott kezdődik, hogy kiváltasz valamit a fogadó félből. Esetünkben a dallamokkal, a hangulattal tudunk atmoszférát teremteni, és a szövegekkel útmutatást adni az utazáshoz. A legtöbb dalunk úgy születik, hogy Karola gyakran szó szerint megálmodja a csodálatos dallamokat. Ez nagyon fontos, rendkívül lényeges, hogy minden dalban megjegyezhető dallamok legyenek, és ezeket mint egy-egy mesét, körbeszövögetjük kíséretekkel, riffekkel, és egy olyan atmoszférát teremtünk, ami passzol a dal mondanivalójához. Olyan ez, mint egy festmény: az egyiken megfog a sötétség, a másikon a színek játéka, a harmadikon egy-egy apró részlet és így tovább.
Rockbook: A Summoning, a korai Dimmu Borgir vagy a Wolves in the Throne Room hatása érezhető. Ezek inkább zenei kapaszkodók, vagy inkább gondolkodásmódban állnak közel hozzátok?
N.R.: Kizárólag zenei kapaszkodók. Vannak zenekarok, amelyek személy szerint a gondolkodásmódomra is hatással voltak, de a fentiek nincsenek köztük. Csak azért neveztük meg őket a promóció során, mert őket említik a legtöbbet velünk kapcsolatban, de nagy öröm számunkra, hogy rengetegen hallják: a WitcheR azért nem egy puszta másolat, nem egy Summoning-klón. Tényleg fontos nekünk, hogy megpróbáljunk sajátos, felismerhető stílust és koncepciót képviselni, amin rengeteget dolgoztunk az elmúlt években.
Rockbook: A negyedik nagylemez már nem bemutatkozás, hanem állásfoglalás is. Érzitek ennek a súlyát, vagy minden lemez számotokra tiszta lap?
N.R.: Micsoda gondolat ez ismét. Egy zenei album, mint állásfoglalás. Nagyon találó, köszönjük. Ha arra gondolsz, hogy a Lélekharang (főként) nemzetközi sikere után volt-e rajtunk nyomás, hogy ezt meg kell ismételni, akkor a válaszom nemleges. Személy szerint tartottam attól, hogy sikerülhet-e azon az albumon túltenni, de ez nem helyezett ránk nyomást. Sokkal több munkát tettünk az Öröklét lemezbe, ez tény, sokkal több helyre el is jutott, de semmi nyomás nem volt rajtunk, csak szerettünk volna egy olyan albumot készíteni, ami már az első hangok után azonnal világossá teszi: ez itt a WitcheR. Persze tisztában vagyunk vele, hogy nagyon sok tekintetben lehet még fejlődni, de így legalább vannak újabb és újabb szintek, amiket elérhetünk.
Rockbook: Az „Öröklét” cím elég nagy ívű fogalom. Mit jelent nektek ez a szó a saját értelmezésetekben?
N.R.: Ha a saját értelmezésemben kell megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy ez az örökség szinonimája számomra. Az öröklétet az én értelmezésemben az nyerheti el – főleg a mai digitális, személytelen, elidegenedett világban –, aki képes tisztelni a múltját, képes az örökségét továbbadni az utókornak, és közben még valami maradandót is tud hagyni maga után, de legalább értéket teremteni. Hogy ez kinek és mit jelent, azt már embere válogatja, azonban a mai kor legnagyobb problémája szerintem nem az, hogy nem tudnánk értéket teremteni, sokkal inkább az, hogy rengetegen képtelenek felismerni az értéket.
Rockbook: Az atmoszférikus black metal sokaknál menekülés a hétköznapokból. Nálatok inkább elvonulás, vagy inkább szembenézés?
N.R.: Inkább elvonulás a szó legnemesebb értelmében. Mi nem azért kezdtük el ezt a zenét játszani 16 évvel ezelőtt, mert éppen ez volt a divat – akkor pont nem ez volt a trend –, hanem mert egyszerűen ez jött belőlünk. Ha dalokat írunk, akkor el tudunk vonulni és vonatkoztatni a világtól, a hétköznapok problémáitól. És én személy szerint gyakran ezért is teszek fel egy ilyen stílusú lemezt, mert valóban szeretjük ezt a műfajt. Sajnos itthon is nagyon sok olyan zenekart látok – tisztelet az általunk is nagyra tartott kivételeknek természetesen –, akiknek közük sincs a black metalhoz, a hétköznapokban egyáltalán nem is hallgatnak ilyen zenét, mégis ebben a műfajban próbálnak alkotni. Ezt én sose értettem.
Rockbook: A black metal eredetileg erősen lázadó műfaj volt. Szerintetek ma mit jelent igazán ellenállónak lenni ebben a közegben?
N.R.: Ingoványos talajra érkeztünk ezzel a kérdéssel, de megpróbálok óvatosan fogalmazni. Az utóbbi években azt látom, hogy ebbe a műfajba is megpróbálnak beférkőzni olyan eszmék és gondolatok, amelyeknek soha nem volt és soha nem is lesz keresnivalójuk a black metalban. Csakhogy ezzel a stílus éppen a lázadó jellegét veszíti el. Olyan zenekarokat ér boszorkányüldözés, akik a stílus alfái és ómegái. Ez szerintem nagyon rossz út, és igazán ellenállónak lenni ebben a közegben szerintem éppen azt jelenti manapság, hogy itt is felvállaljuk, hogy igen, ennek a műfajnak is megvannak a gyökerei, és hiába vágod ki a fát, az a fa akkor is ezekből a gyökerekből sarjadt.
Rockbook: A magyar black metal az utóbbi években egyre láthatóbb külföldön is. Ti érzitek ennek a pozitív hatását a saját utatokon?
N.R.: Abszolút. Az internetnek vannak pozitív hozadékai, így például az, hogy bárkivel fel tudod venni a kapcsolatot a világon azért, hogy terjeszd a zenédet. Rendkívül fontos számunkra a magyar színtér, nagyon fontosak a magyar rajongóink, de a számok azt mutatják, hogy az eladásaink és a hallgatóink 90 százaléka más országokból van. Azt viszont azért hozzátenném, hogy bár itthon is nagyon nehéz eljutni az emberekhez, de külföldön legalább kétszer olyan keményen meg kell dolgoznod ezért, mert önmagában az, hogy magyar zenekar vagy, ma már nem különleges. Mi óriási munkát tettünk abba az elmúlt években, hogy külföldön is megismerjenek minket, de még mindig úgy érzem, hogy az út elején vagyunk és csak a felszínt kapargatjuk.
Rockbook: A misztikum és a természetközeliség mennyire része a hétköznapjaitoknak, és mennyire művészi eszköz a WitcheR világában?
N.R.: Az én értelmezésemben a természetközeliség maga a misztikum. Csak ülj le egy erdő közepén, távol a világ zajától, hunyd le a szemed és figyelj. Szavakkal leírhatatlan, ami odakint átjár, és szerintem ezért is vágynak ennyire sokan a természetbe. Nekünk ez a mindennapjaink része. Eleve az erdő közelségében élünk, minden egyes nap szembesülünk a természet csodájával és erejével, ha úgy tetszik misztikumával, így mondhatom bátran, hogy a legnagyobb hatásunk, tehát bátran nevezhetem művészi eszköznek is.
Rockbook: A black metalban erős a múlt tisztelete. Ti inkább hagyományőrzők vagytok, vagy szeretitek újraértelmezni a műfaj kereteit?
N.R.: Nézőpont kérdése. Bizonyos szempontból őrizzük és ápoljuk a műfaj hagyományait, más szempontból viszont azt azért bárki hallhatja, hogy gyakran feszegetjük a határokat. Még úgy is, hogy inkább a klasszikus zenéből merítünk ilyenkor, és nem például a pop világából. Nem akarjuk újra feltalálni a kereket, csak jó dalokat írni és erős lemezeket készíteni, egy olyan atmoszférával és arculattal, ami azonnal felismerhetővé tesz minket. Nekünk ennyi már bőven elég.
Rockbook: A mai hallgatók teljesen más közegben találkoznak a zenékkel, mint húsz éve. Szerintetek változik attól a black metal lényege, ahogyan fogyasztják?
N.R.: Ez egy nagyon jó kérdés, viszont még soha nem gondolkoztam rajta, mert én ebben a tekintetben nagyon régimódi vagyok. Ha az autóban Spotify-t hallgatok, a legtöbbször még ott is ragaszkodok a teljes lemezekhez. Amit zenekari szempontból észlelünk, hogy az embereket egyre kevésbé érdeklik a teljes albumok, ezért is készítettünk például az új lemezhez három klipet, mert így több dalnak külön figyelmet tudtunk adni. Viszont nem aggódom, mert bőven vannak még olyan zenekarok, akik úgy gondolkoznak, mint mi, így ha akarok, minden nap találok magamnak hallgatnivalót – más kérdés, hogy én még a fizikai formátumban hiszek, illetve gyűjtöm is a lemezeket. Az pedig, hogy a mai fiatalokat mennyire érdekli a black metal és ez az egész, sajnos nem tudom megítélni.
Rockbook: Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznotok, miben más a WitcheR most, a negyedik lemez idején, mint az induláskor, mit mondanátok?
N.R.: Ugyanazok a céljaink, és ugyanaz a hozzáállásunk, mint az induláskor, viszont ma mások az eszközeink, sokkal nagyobb a tapasztalatunk, így sokkal jobban át tudjuk adni a zenénkkel vagy például a borítóinkkal, amit képviselünk.
Rockbook: Hol láthat benneteket legközelebb élőben a közönség? Esetleg turnét terveztek?
N.R.: Leginkább valaki másnak a koncertjén vagy egy fesztiválon, mivel nincs koncertképes felállásunk és nem is nagyon szeretnénk fellépéseket vállalni. Egyébként egészen elképesztő helyekről és meglepően nagy fesztiváloktól kapunk felkéréseket, és nem mondom azt, hogy soha nem visszük majd színpadra a WitcheR-t, de ragaszkodnánk a professzionális megjelenéshez és hangzáshoz, egy igazi showt szeretnénk adni a rajongóknak, az viszont jelenleg sem anyagilag, sem a szabadidő tekintetében nem megoldható. Maradunk tehát egyelőre a lemezkészítésnél.
Rockbook: Köszönjük az interjút!
BP
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
