Bejelentkezés

x
Search & Filters

Ilyen volt az Ős-Bikini koncert a Várkert Bazárban!

Ős-Bikini koncert, 2019.09.12. Várkert Bazár
 
Nagyon kellemes kora őszi időjárás, és telt ház várta Feróékat. A helyszín a régi Ifipark emlékeit szándékozik feleleveníteni az odaszervezett koncertekre látogatókban. Egy kicsit más, de nagyon impozáns helyen, a Vár oldalában, az Öntőház Udvarban.
 
Az Ős-Bikini  hattyú életűre sikeredett anno, de az útkeresése ezeknek a remek zenészeknek két kiváló bakelitet eredményezett, amelyek bekerültek minden idők 10 legjobb magyar albumai közé. Ezeket a nótákat sorakoztatták fel egymás után a fiúk a lemezen elhangzott sorrendben.
 
A koncert elején a tenger zúgása közepette besétáltak a színpadra, és a Németh „Vonós kettőst” kísérve bele kezdtek a műsorba.  Volt segítség is, hogy minél közelebb kerüljenek az eredeti művekhez, vokáltrió két leányzó és Szendrey Szasza, szintén háromtagú fúvós szekció, és Gidófalvy Attila a billentyűk mellett. A látvány egyszerű és letisztult volt, fehér ingekben, hangszerrel a kézben, és egy kivetítő előtt nyomták a zenét a „Fiatal Urak”, de még hogy.
 
 
Az első két-három dalban még kicsit elveszett a dob, és a két gitár sem volt a helyén, de lassan megoldódott ez is. Viszont semmi nem zavarta az egybegyűlteket, hogy végig énekeljenek, mondókázzanak, csujogassanak Feróval az éjszakában. A zenekar stílusát lehetetlen megmondani, mert tudásukból kifolyólag bármilyen műfajba kezdtek is bele ezek a muzsikusok, értsd nagybetűvel a „Muzsikusok”, nem tudott rossz kisülni belőle. Abban a korban nem lehetett azt zenélni, amit akartak az emberek, irányított volt minden megmozdulás, ezért kellett más oldalról megközelíteni az Ős-Bikininek a lemezgyári főmogult. Őrületes muzsikák, és hihetetlen szövegek születtek, az első album nálam is előkerül majd minden évben, és teljes elismerés így 36 esztendő után is érte, a második sem kevésbé sütős...
 
 
A telt ház már hetekkel a buli előtt be lett jelentve, így nem volt meglepetés ezen a nagyon szép helyen a sok-sok éneklő, mosolygó arc. A nóták szépen sorakoztak egymás után, Ótyi-tyótyi - Ping-pong (teljesen elmebeteg), Quasimodó (Szasza performanszával)... Közben a dalok alatt vagy retró zenekari videó bejátszások, vagy az aktuális szöveghez készített animációk tettek még kis pluszt a látványhoz. Mindeközben a nép énekelt. Viva! Carramba! Azokkal a csodás „nagytestvéres” felvonulós és „táncoskomikus” bevágásokkal, Dolina: Gidó ruszki expanderrel (tangóhármónikával a kacsóiban), Fűrész: csiszitolós gitárokkal, Nem félek: elborulós metálkodással, és megkaptuk a Gyerekmesét is, talán először és utoljára, így teljes valójában ebben az életben. Az idő nagyon rohant, és már az első lemez végénél voltunk.
 
 
XX. századi híradó, azzal a csodálatos mozgalmi indulóval, jajj… Punkosan megérkezett Amerikából a zene, nagyon komoly meló közben a hangszeres oldalról, s ez alatt elgondolkodhattunk azon is, lehet tényleg „Lángosképű állat a…? Komoly a mondandó, vagy nem!? Feró szerethette ismét nagyon a herflijét, és a matematikus is összetette a dalát. Itt is Ott is felütötte fejét ismét a punk (ezen a második albumon többet kaptunk belőle), hogy sanzonban torkolljon, és kis Tutujgatás után érkezzen a Sátán.
 
Jaj de széles jókedvünk lett. Feró és az ezen az estén sűrűn előkerülő szaxofonja is csak emelte a hangulatot egy kis jazzbe oltva, hogy utána borulhassunk a blues ringató lágy karjaiba. Nagyon jó muzsikusok egytől egyig a színpadon! Én a XX. század költője, nehéz leírni is, de Most már úgyis mindegy! Ütős kombó.
 
 
Templomi orgona szőnyeget terített elénk Gidó, és azon kúszott felénk az Imádság, hogy egy röpke lagziba érkezzen az este, és….
 
És csak álltunk ott, a Nagy Feró, Németh Gábor, Németh Lojzi, Szűcs Antal Gábor, Vedres Joe, és segítőik meghajlásánál. Még vártuk, talán történhet valami aprócska csoda, de ennyi nóta gördült le az Ős-Bikini gyárából 30 plusz éve, nincs már mit eljátszaniuk. Megköszönték, meghajoltak és kisétáltak. Ennyi.
 
 
A két album, ha kicsit meg is toldották közben kis szólókkal, egyebekkel, akkor is 75-80 percet tudott. És nagyon szerette volna még a közönség a ráadást, de már nem kaptunk egyebet.
 
Érdemes lesz figyelni mindenkinek a nemzeti TV csatornáit, mert a kamerák dolgozta, megéri megnézni ezt az estét. Voltak apróbb kifésülni valók a hangzásban az elején, volt, hogy kicsit elkalandoztak a Muzsikusok, de nagyon-nagyon jó volt ott lenni velük. És ha tényleg nem lesz már több közös koncertjük így ebben a felállásban, ezzel a dalcsokorral, akkor megtisztelve érezhettem magam azzal a tömeggel együtt, hogy ott lehettem.
 
 
A közönséghez hozzá tartozik az is, hogy fura módon nem emelkedett sok-sok telefon a fejek felé, itt mindenki a színpadra, és az azon történő dolgokra volt kíváncsi. Nem volt őrült tapsolás, kiabálás. Nem, itt mindenki át akarta élni még egyszer azokat a csodálatos éveket és érzéseket, a hangulatot, a gyerekkorát, vagy csak valami hihetetlen érzést, amit ezek a dalok adtak.
 
Láttam a Vár oldalában turistákat, akik nézték mi történik alább, most megkapták a kultúrát, de nem biztos, hogy tudták hová tenni!. Talán most is igazgatják a „Dé betűt” az arcukon.
 
Köszönet a szervezőknek, érdemes volt. (Ha tudnátok nógatni Feróékat még néhány ilyen bulira…)
 
 
Rici
 
Fotók: Bors Knap Zoltán