Ilyen volt David Bowie és Iggy Pop berlini kalandja
Iggy Pop és David Bowie kapcsolatát a mai napig sok legenda övezi. A személyes viszonyukra most nem térnék ki, a források tárháza végeláthatatlan, egy biztos, hogy a két zenész között rendkívül szoros kötelék alakult ki. Ugyanakkor a kapcsolatukat a kreatív energiáikra is ki tudták terjeszteni, az általános vélekedés szerint konkrétan Bowie mentette meg Pop karrierjét. A kölcsönös ösztönzés viszont nem csak a két személynek köszönhető, hanem egy meglepő helyszínnek is: Berlinnek.
„Nos, Iggy és én egyaránt úgy éreztük, hogy ideje egy razziának, ezért – nagyon tájékozottan – Los Angelesből egyenesen Európa heroin fővárosába, Berlinbe mentünk” – mosolygott Bowie egy interjún, majd gyorsan hozzátette – „De tudod, mit? Mégsem voltunk annyira tisztában ezzel.” A kérdező nem hisz Bowie-nak, mindketten nevetnek, a Starman megpróbálja megnyugtatni az interjúztatót, hogy ő és Pop azért költöztek Berlinbe, mert az nemcsak a heroin, hanem a művészet fővárosa is volt, a cél pedig a józanság és egy esetleges új lemez összerakása volt, hozzátéve: „Ha ott nem tudunk írni, akkor sehol máshol sem tudunk írni.” Elsőre azt hihetnénk, az elvonókúra megnehezíti a dalszerzési folyamatot. Annak ellenére, hogy a két legendás zenész végül visszaesett, elérték a céljukat.
A legenda szerint Bowie, Pop és Rory Maclean író-rendező – aki később megerősítette a történetet – egy autóban ültek egy parkolóházban. A duó ganaj részeg volt, és Bowie végül olyan 110 km/h sebességgel körözött a garázsban, aztán egyenesen egy betonfal felé tartott, miközben azt kiabálta, hogy „mindennek véget vetek!” Szerencsére az üzemanyag éppen elfogyott, mielőtt a tragédia bekövetkezhetett volna. Iggy és David berlini útjának eredménye nemcsak a(z ideiglenes) józanságot eredményezte, hanem az addigi legjobb art rock albumokat is. Fájdalmukat és függőségüket két örökérvényű lemezbe transzformálták, amelyek elképesztő hatással voltak a post-punkra és a new wave mozgalomra, de a mai napig inspirálják a zenekarokat. Mez Sanders-Green, a LIFE zenekar frontembere egy, az NME-nek adott interjúban Bowie kapcsán elmondta: „Szerintem kiutat keresett, hiszem, hogy ez a két album egyszerre jelentette számára a további növekedést és a démonaival való küzdelmet. A dalszövegei annyira erőteljesek és kísértetiesek lettek, és kibővítette az addigi zenei repertoárját is, amit hallani lehet mind a ’The Idiot’-on, mind a ’Lust For Life’-on.”
Bowie ’Station To Station’-je 1976-ban jelent meg, és csillagászati méreteket öltő drogfüggősége miatt megjegyezte, hogy nem is emlékszik az album készítésére. Mindkét énekes Los Angelesben tartózkodott, és bár szakmailag különböző helyeken voltak, ugyanakkor személyesen nagyon is hasonló cipőben jártak. Bowie addigra messze nagyobb hírnévre tett szert, mint Iggy Pop.
A Stooges egykori frontembere az utcán élt és az utolsó cérnaszálig kapaszkodott egy életmódba, amely majdnem kicsinálta, akárcsak egy igazi nihilista punkot, ami a szíve mélyén ő is volt valójában. Bowie ezzel szemben teljesen elmerült a Thin White Duke karakterében: egy olyan személyiségben, mely egy, a második világháborút túlélő kísérteties német katonából kabaréénekessé lett, kudarcot vallott nietzschei disszidenshez hasonlított, aki szigorú kokain-tej diétán élt. Mindennek ellenére, a zene ugyanúgy a vérükben volt, végül ez volt a legfőbb oka annak, miért jöttek össze. Nick Kent újságíró azt mondta kapcsolatukról: „Iggyt leginkább az vonzotta Bowie-ban, hogy a dalszövegeket a jazz verbális formájává tudta alakítani”.
Bowie és Pop „hihetetlenül okos” dolgot agyaltak ki arra, hogy Berlinbe meneküljenek megtisztulni és magukba szívni a művészvilág epicentrumát. Bowie meg is magyarázta a zseniális tervet: „Berlin hosszú évek óta egyfajta szentélyszerű hely volt számomra. Azon kevés városok egyike, ahol virtuális anonimitásban mozoghattam. Le voltam égve, ott pedig olcsó volt élni. Valamiért a berlini lakosokat egyszerűen nem érdekelte a város. Nem úgy egy angol rockénekest.”
Iggy, aki a The Stooges nihilista koncertjei következtében leginkább egy zombiszerű lényre hasonlított, kétségbeesetten igyekezett megszilárdítani „igazi művészként” betöltött helyét a világon. Bowie nehezen talált ihletet a dalszerzéshez. Mielőtt Berlinbe költözött, egy kis kitérőt tett Svájcba, hogy annyit szívjon magába az expresszionista művészetből és a klasszikus zenéből, amennyit csak tud. Bowie-nak szüksége volt egy támaszra a produkcióihoz, hogy ne kelljen saját vállán cipelnie a súlyt. Ezért nevezik sokan „tökéletes házasságnak” Iggy Pop és David Bowie kapcsolatát. A „tökéletes házasság” kezdeti eredményei, a ’The Idiot’ és a ’Lust For Life’ lemezek remek bemelegítésként és ugródeszkaként szolgáltak Bowie Berlin trilógiájához [’Low’ (1977), ’Heroes’ (1977), ’Lodger’ (1979)]. A ’Changes’ énekese az albumok csúcspontjáról és Iggyhez fűződő viszonyáról elmondta: „Szegény Iggy, akkoriban semmi anyagom nem volt, és egyáltalán nem is volt kedvem írni. Sokkal inkább éreztem magam úgy, mint aki csak hátradől és más pöcsével veri a csalánt, így ez az album igazán időszerű volt, a kreativitás terén.”
Ezzel párhuzamosan Bowie új utakra lelt a magánéletben és az alkotói munkában is. Intenzív művészeti tanulmányaiból és a rejtélyes de ellentmondásos Berlinből merítve Bowie elsajátított néhány alkotóelemet és új eszközt a ’The Idiot’ és a ’Lust For Life’ felvételei során, és fel is használta őket egyik legmeghatározóbb munkasorozatához, a Berlin trilógiához, melyet később a legnagyobb lehetőségnek nevezett arra, hogy feltérképezze saját zenei DNS-ét. Rory Maclean – aki együtt dolgozott és lógott Bowie-val Berlinben – írta a Guardianben, hogy „[Bowie] célja nem egyszerűen a zenéjének megújítása, hanem inkább önmagának az újrafeltalálása volt. Már nem kellett karaktereket importálnia, hogy elénekelje dalait, eldobhatta a kellékeket, a jelmezeket és a színpadi kiegészítőket. 1977 nyarára az énekes bizonyos szempontból már kreativitása csúcsán volt. Tony Visconti producerrel és barátjával, Brian Enóval új albumon kezdett agyalni. A stúdióban tartott hosszú próbákon szinte semmit nem evett, hajnalban járt haza a Hauptstraße-ra Enóval, otthon legurított egy kis nyers tojást, majd néhány óra alvást követően visszatért a stúdióba.”
A ’Low’, a trilógia első és legbonyolultabb része, tele volt gyötrődéssel, hiszen Bowie-nak le kellett számolnia kokainfüggőségével: „rengeteg fájdalom van a ’Low’ albumban. Ez volt az első kísérletem a józanságra, szóval kínszenvedés volt. És mindehhez Berlinbe költöztem. A világ kokszközpontjából a világ smack központjába mentem. Szerencsére a heroin soha nem vonzott, ezért nem voltam veszélyben.” Ebben a néhány hónapban Bowie függőből (minden téren) függetlenné vált, útja a paranoiás hírességtől egy radikális, leplezetlen hírvivőig vezetett, aki megtanította nekünk, minden átlagos kis senkinek, hogy mind nagyszerűek vagyunk, és mi is bátran lehetünk önmagunk.
Tehát pontosan miért is költözött Iggy Pop és David Bowie épp Berlinbe? Ahogy minden vérbeli utazó mondaná: hogy ott és akkor megtalálják önmagukat.
Somogyvári Ákos
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
