Egy ilyen volumenű metal jelenségnél, mint a Judas Priest, mégis milyen elvárásokkal lehet meghallgatni egy koncertfelvételt? Hatalmas, megkérdőjelezhetetlen életmű, amiből szinte fizikai képtelenség rossz setlistet összeállítani. Ellenben ugyanúgy képtelenség, hogy ne maradjon le valami személyes kedvenc. Így én főleg két tényezőre voltam kíváncsi. Mennyire jön át a hangulat, illetve Rob Halford hangja hogy bírja az idő múlását.

Egy élő felvételnél más szempontokat érdemes figyelembe venni, mint egy stúdióalbumnál. Nyílván nem lehet valamelyik sávot újra feljátszani, ha nem sikerült tökéletesre. De pontosan ez adja meg az ízét. Persze egy ügyes hangmérnök összébb rántja a dolgokat, ha kicsit túlságosan szétcsúszik, de ha túlságosan belenyúl, akkor könnyen megölheti a hangulatot.

A hangulat a helyszínen biztos megvolt, a borító tanúsága szerint. A borítókép mindazonáltal nem túl izgalmas. A mostanában Facebook-kompatibilis fotó a zenekarral, háttérben a közönséggel. Jelen esetben ez a Wacken fesztivál nem épp maroknyi közönségét jelenti. Maga a booklet elég átlagos egy dolog azonban roppant tetszett. Az utolsó oldalakon a zenészek cájgja van részletezve, majd szépen felsorolva a teljes turné csapat. Menedzserek, technikusok, de még a sofőrök is. Nekem ez nagyon szimpatikus figyelmesség volt.

Visszatérve a hangra. Az első percekben kicsit furcsa volt. Már azon voltam, hogy jó-jó élő felvétel, de azért ez mégiscsak a Priest. Ez az érzetet azonban hamar felülírta a hangulat. Nem csak az átvezetők közben hallatszik a közönség hangja, hanem a dalok közben is. Bár élek a gyanúperrel, hogy néha kicsit „úgy lett odatéve”, de mindenképp kellett, hogy ott legyen. A hangszerek jelenlétét szerintem a dobnál sikerült legjobban belőni.

Amikor átfutottam a számlistát a borítón, már tudtam, hogy az ötödik track adja meg a választ a „Halford-hang kérdésre”. Ha a Victim of Changes vége is a helyén lesz, akkor semmi gond. Szerencsére ott a helyén volt. Persze már nem a sztratoszféráig ment föl a hangja, mint anno, de azért le a kalappal, mennyire rendben van még mindig, így bőven 60-on túl. Ha volt is a hangsávon egy kis segítség szeretném hinni, hogy az csak amolyan polírozása volt a hangnak. Még a kelleténél talán kicsit többet használt visszhang sem volt zavaró.

A tracklist annyiban mindenképp újszerű, hogy ezen már természetesen szerepelnek a Redeemer of Souls dalai is (Dragonaut, Halls of Valhalla és a címadó), viszont a többi jellemzően a korai lemezekről került elő (Metal Gods, Breaking the Law, Electric Eye).

Ha mellé tesszük a legutóbbi koncertlemezt, az A Touch of Evil: Live-ot akkor szépen kiegészítik egymást, ugyanis a Painkilleren kívül nincs átfedés a két korong között.

Az mindenképp nagy szerencse, hogy a Redeemer of Souls egy jó lemez lett. A dalok úgy hangzanak, mintha sokkal korosabbak lennének már. A Dragonauttal pl. nyugodtan lehetett kezdeni, úgy hangzik mintha 20 éve íródott volna és már számtalanszor eljátszották volna élőben.

Talán jobban is szét lehetett volna szórni az újabb dalokat, mert a lemez felére már mindhárom lemegy és utána, már „csak” a régi klasszikusok maradnak. Persze ez magában nem rossz, csak ezek nagy része már a Priest …Live-on is rajta voltak közel 30 éve és azóta rengeteg remek számuk íródott. Természetesen csak az lehet rajta a lemezen, ami elhangzott a koncerten és valóban majdnem az egész 2015-ös koncert anyagát megkapjuk. Úgyhogy ez a megjegyzés a setlistnek szólt inkább, mint a lemeznek magának. Ilyen szempontból a Touch of Evil: Live-ot „hasznosabbnak” érzem.

A Painkillert a végére hagyni nem kicsit merész dolog. Persze elhagyhatatlan, de egy koncert végi levegőmennyiséggel hozni azokat az énektémákat igen nagy kihívás. Ennek megfelelően bizony eléggé földöntúli hangok is előtörnek Halford torkából.

Összességében egy elég jó hangulatú koncertlemez született, aminek ott a helye a Priest kollekciókban.

Dalcímek:

01. (Intro) Battle Cry
02. Dragonaut
03. Metal Gods
04. Devil's Child
05. Victim of Changes
06. Halls of Valhalla
07. Redeemer of Souls
08. Beyond the Realms of Death
09. Jawbreaker
10. Breaking the Law
11. Hell Bent for Leather
12. The Hellion
13. Electric Eye
14. You've Got Another Thing Coming
15. Painkiller

vtb