"Kísérlet és progresszió” - Kajgün: 'Daogoad' lemezkritika
Kellemes meglepetés a Kajgün – Daogoad című debütáló nagylemeze. Ezidáig egy EP-vel (Maorey) és egy élő felvétellel (Chamber Works In Concrete) rendelkező instrumentális jazz metalban utazó csapat, négy számon keresztül tárulkozik ki legfrissebb kiadványán. Elöljáróban fontos megjegyeznem, hogy a zenekar a kooperatív improvizáció szellemiségében alkot és a Daogoad teljes egésze eszerint fogant. Nincsenek konkrét szabályok, szigorú alkalmazkodás a kötött zenei szerkezetekhez, az anyag él és lélegzik, mintha egy próbateremben állnánk az együttes tagjaival együtt. Az organikus hangzás is ezt az érzést erősíti.
Jazz, csipetnyi stoner, kellő adag pszichedélia és hömpölygő metal keveredik a főzőüstben, amihez alkalomszerűen egyéb hangszerek csatlakoznak teremin és szaxofon formájában. A hangképet színesítendő, olykor szintetizátor is integrálódik a kajgün-i testbe, a különböző effektek mellett, így folyamatosan van mindig mire figyelni egy adott struktúrán belül. Elég csak meghallgatni a Dhao Neyr Kouxmala negyed órás tripjét. Minden elem egészségesen balanszált összhangban van, nem lóg ki semmi. Nincs az, hogy „Józsi túlságosan bement a kakofonikus hangerdőbe” vagy, hogy „ja, a Sanyi nem vette észre magát, csak kicsit jobban kibontakozott, semmi az egész, mindjárt abbahagyja” hanem egyfajta láthatatlan kapcson keresztül játszanak fúzióban a srácok.
Söptei Balázs (gitáros) és Mesterházy Győző (dobos) amúgy az elborult sludge zenét jásztó Vantá-ból lehet sokaknak ismerős, míg a kvartett másik fele, a Modef doomjazz formáció két tagja, név szerint Czimmermann András (itt, mint szaxofonos és szintetizátoros) és Tóth Ádám (teremin, elektromos hegedű és effektek kezelője). Az ő kötetlen zenei kommunikációjuk és barátságuk alapján született meg ez a kajgün-i entitás, melyhez hasonlót nem könnyű találni a honi színtéren. Van benne mindkét banda experimentalitásából, hallani, hogy mindenki hozzátette a saját karakterét, személyiségét. Itt-ott beugrott a Bohren & der Club Of Gore neve, illetve a jazz ikon Miles Davis bizonyos részeknél, de, hogy őszinte legyek, nem nagyon lehet a srácok zenéjét mihez hasonlítani. Ezt inkább átélni kell, hagyni, hogy vigyen téged, utazni kell vele együtt. És érdemes. A hallgató végig biztonságban érezheti magát, nem a sötétség és fájdalom dominál a számokban. Nincs olyan, hogy túl mélyre megyünk a nyúlüregben és nincs kiút, csakis lefelé… Sokkal inkább pozitív kicsengése van a dolognak, megnyugtatóan meditatív. Nehéz lenne kiemelni szinte bármelyik dalt, de talán az utolsó, amin leginkább megakadt a szemem (és fülem). Az Alaiyenna a maga 10 perc 38 másodpercével a Daogoad második leghosszabb tétele. Mozgalmas, izgalmas improvizáció, ebben érzem legjobban azt, hogy minden kiválóan fókuszba kerül.
Külön érdekesség, hogy a számokhoz készültek képi felvételek is, így audió és videó formában is meg fog jelenni egy limitált pendrive-on az anyag. Ehhez hozzátartozik, hogy minden a Csend stúdióban készült, Mazán Attila segítségével, a videoklipeket is ott forgatták a srácok, remek live session-ök formájában. Mondanom sem kell, micsoda élmény látni-hallani ezeket a számokat, sokkal inkább átjön a Daogoad lényege így, viszont ez már egy másik szint.
Aki szereti a progresszív zenéket és nem riad vissza a jazz és metal keverékétől, vagy kedveli a fent említett csapatok valamelyikét (Vanta, Modef) annak bátran ajánlott a kvartett legújabb albuma.
A Kajgün 'Daogoad' dallistája:
1. Maorey Suh Raawb
2. Dhao Neyr Kouxmala
3. Ptahfraw Nowmuuz
4. Alaiyenna
Lupus Canis
Fotók: Bands Through The Lens, Vagyas Fanni
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
