Megpihennek szárnyaid - Bemutatták a Póka Egon és Szappanos György emlékére készült dokumentumfilmet
Cinema City Arena Mall - 2023.03.29.
Múlt szerdán, telt ház előtt került sor a Póka Egon Benedek (1953-2021) és Szappanos György (1966-2021) emlékére készült dokumentumfilm bemutatójára.
Mint ezt az alkotók, Garami Gábor és Barán Attila rövid bevezetőjükben elmondták, rendhagyó dokumentumfilmről van szó. Ahogy előre bocsátották, a film valóban nem a két kiváló zenész pályájának bemutatására törekszik, nem arhív felvételekkel, filmbejátszásokkal operál, hanem szubjektív megemlékezés. Tulajdonképpen egy “emlékprojekt” kialakulásának, létrejöttének története: Barán Attila ötlete nyomán két számot vettek fel a közreműködők a Gőz László vezette BMC-ben, professzionális körülmények között. Egyet Póka Egon (HBB: A látogató), egyet Szappanos György (Mohai Tamás: Mára nincs több kérdés) emlékének ajánlva.
A közreműködőket Barán Attila kérte fel, azok közül a zenésztársak közül, akik maguk is tisztelői, tanítványai, közeli barátai voltak a két kiváló muzsikusnak. Az ő visszaemlékezéseikből, emlékeikből, azaz (a teljesség igénye nélkül) Barán Attila, Tóth János Rudolf, Léko Stefánia, Mohai Tamás, Szakadáti Mátyás, Naszvagyi Tamás szavaiból kerekedik elénk két jellemkép. Kirajzolódik két formátum, két egyéniség, és megértjük, “Egon” és “Szapi”, miért lehettek generációjuk meghatározó muzsikusai, és mivel vívták ki, nem csak a közönség, hanem zenésztársaik, a szakma megbecsülését, mi több, szeretetét.
Ami pedig ebből a már említett szubjektivitásból fakad, és ami a film nagy érdeme szerintem, hogy amint a folyamatos zenei kíséret közben néztük/hallgattuk Barán Attila és a többiek emlékeit, azt gondolom, minden nézőben elkezdett kialakulni a saját Póka-Szappanos dokumentumfilmje a saját emlékeiből. Mikor láttam/hallottam én őket először? Milyen érzés kerített hatalmába, amikor Póka Egon basszusa dübörgött a fülemben mondjuk a Póka Experience egyik koncertjén, és milyen libabőrök futkostak a hátamon, amikor Szappanos György a legveszettebb funky-jazzrock szólórész után visszavett, és egészen lírai módon fejezett be egy Boom-Boom számot…
Szóval nálam legalábbis, a filmnek nem lett vége, és persze igazándiból nem is lesz: a két életmű, két kiemelkedő életmű, tehát velünk maradnak.
Más kérdés, hogy az a bizonyos életpálya-bemutató dokumentumfilm, amire mind Garami Gábor, mind Barán Attila tettek utalást, továbbra is hiányzik, egyfajta adóssága ez azért a magyar rock-életnek (ha van ilyen).
A megemlékezés, a nem elfelejtés aktusait tehát folytatni kell, mert ez a két zenész, valóban páratlant tett le az asztalra.
Lehet ennek akár egy következő dokumetumfilm is a formája, de azt hiszem, még fontosabb, hogy Póka Egon és Szappanos György zenéje, a zenéhez és a zenésztársakhoz való viszonyulása fennmaradjon, tovább örökítődjön.
Ilyen szempontból Póka Egon hatása egyértelműbb és kézzel foghatóbb, hiszen az általa létrehozott Kőbányai Zenei Stúdió remélehetőleg még évtizedekig bocsájt ki újabb és újabb tehetségeket. Ugyanakkor a magyar jazzzrock és anti-main-stream rock világát figyelve az is látható, hogy Szappanos György zenei hagyatéka is folyamatosan hat, megtermékenyítő erőt jelent a mai napig.
Fontos alkotás készült tehát el, valóban közösséget formáló. A produkció sajtófelelőse, Naszály György elárulta, jelenleg a dokumentumfilm sorsa bizonyos értelemben bizonytalan. Tárgyalások folynak arról, hogy esetleg valamelyik televíziócsatorna is bemutassa, de sajnos ez a cikk írásának időpontjában még csak lehetőség.
Ha sikerülne az alkotóknak egy tévé-bemutatót is elérni, részemről mindenkinek, aki valaha megfordult a Lágymányosi klubban, vagy a Boom-Boomnak legalább egyetlen fellépésén, ajánlanám, hogy a “Megpihennek szárnyaid”-at tekintse meg!
És aztán készüljenek a saját belső filmek Egonról és Szapiról százával, ezrével!!!
El Bandi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
