Metallica - A fiatal James Hetfield-ről mesélt Lars Ulrich
Robert Trujillo és Lars Ulrich június 14-én vehette át Stockholmban a Polar Music díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól, a két zenészt pedig Ian Paice és Roger Glover konferálta fel. A díjátadó előtt egy hosszabb interjú is készült Lars-szal, aki a James Hetfield-del való megismerkedéséről is beszélt.
"Miután a Los Angeles-i Newport Beach-re költöztünk, úgy volt, hogy teniszezni fogok a középiskolai csapatban, mivel Dániában benne voltam a legjobb tíz teniszezőben. Csakhogy az iskolai válogatón kiderült, hogy nem vagyok benne a legjobb hétben a suliban, de szerintem még az utcánkban sem lettem volna. Így hamar kiderült, hogy a teniszezői álmom nem fog megvalósulni, de már ott volt a zene, hogy átvegye a helyét. Volt egy 7-Eleven bolt a környékünkön, ahol be lehetett szerezni a Recycler nevű hirdetőújnságot. Főleg kocsikat, fűnyírókat és konyhai eszközöket próbáltak benne eladni, de a legutolsó oldalon volt egy kis rész, amelyben zenészek kereshettek bandát és fordítva, úgyhogy én is feladtam egy hirdetést, hogy 'heavy metalos dobos hasonló zenerajongókat keres közös zenekar alapításának céljából. Fő hatások: Diamond Head, Angel Witch, Tygers Of Pan Tang, Venom. Többen is jelentkeztek, bár a Diamond Head-et senki sem ismerte. Jammeltem is mindegyikükkel, de nem működött a dolog.
Végül felhívott egy Hugh Tanner nevű srác, hogy zenélhetnénk-e hármasban az egyik haverjával. Ez a bizonyos haver volt James Hetfield. Nagyon félénk, visszahúzódó, zárkózott fiú volt, szinte nem is nézett a szemembe és alig szólt hozzám, de mégis éreztem, hogy ebből lehet valami. Aztán végül semmi különös nem történt velük sem aznap délután és elegem is lett az egészből. Ez 81 júniusa volt, a nyár többi részét pedig Európában töltöttem, többek közt a Diamond Head és a Motörhead tagjaival. Végül csak októberben mentem vissza Amerikába és rögtön felhívtam James-t, hogy ha szeretné megpróbálni a közös zenélést, találkozzunk. És még most is itt vagyunk, 37 évvel később.
James nagyon más volt, mint én. Én kulturált európai nevelést kaptam, imádtam a szüleiemet és a legjobb barátaimnak tartottam őket, James pedig tipikus lázadó amerikai volt, aki úgy állt a világhoz, hogy 'basszák meg a szüleim, bassza meg a társadalom, bassza meg a kormány.' Azt tudom, hogy az apja otthagyta őket valamikor és nem is tartották a kapcsolatot, az anyukája pedig rákos lett, amikor James 14-15 éves volt és a vallási meggyőződése miatt nem fordult orvoshoz. James másfél évig nézte, ahogy egyre jobban romlik az édesanyja állapota és végül meg is halt. Nyilván ez nagyon mély nyomot hagyott benne és emiatt lehetett annyira zárkózott. Mi azonban találtunk egy közös nyelvet: a zenét. Igaz, hogy ő főleg inkább az Aerosmith-t és Ted Nugent-et szerette, de közös pontként ott volt a Brit Heavy Metal Új Hulláma és kitaláltuk, hogy olyan feldolgozásokat fogunk játszani, amiket senki sem ismer, így azonnal koncertezhettünk saját dalok nélkül is."
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
