Napjaink népszerű koncertzenekarai Magyarországon a Paddy And The Rats és a Firkin, akik mind vidéken, mind a fővárosban megtalálhatóak egyaránt klubok és fesztiválok színpadain. Az általuk képviselt stílus, az úgy nevezett ír folk punk vagy kelta punk. Ugyan hazánkban a stílus helytartói még kevesebb, mint egy évtizede tevékenykednek „csak”, igen nagy népszerűségnek örvend már itthon is; olyannyira, hogy sorra alakulnak az irányzat kisebb pionírjai.

Paddy And The Rats

Firkin

3 részes cikk-sorozatunkban egy rövid áttekintést szeretnénk nyújtani arról, hogy hogyan keletkezett külföldön és hogyan jutott el a magyar színpadokra az ír kocsma-rock. Célunk, hogy megismertessük ezt azokkal, akik még nem ismerik, valamint szeretnénk újdonságokkal szolgálni azoknak is, akik már a műfaj szerelmesei.

Az ír népzene a kelta zenei világba tartozik. Jellemzői a vidám hangnem, a dallamosság és a gyors tempó, amiket tradicionális népi hangszereken, hegedűvel, furulyával, dudával, bendzsóval és mandolinnal játszanak, akusztikus gitár illetve az ír népi dob, a bodrán kíséretével.
 

Ahogyan az a legtöbb európai néppel volt, a XX. század elejéig nem jelentett nagyobb értéket az ír népzene a társadalmi elit szemében, mint az alsóbb osztályok kulturálatlan szórakozási formája, ami a zenét, az éneket és a táncot magába foglalta. Elég csak magunk elé képzelni a Titanic című film híres jelenetét, ahol Jack magával viszi Rose-t, az előkelő újgazdag körökben nevelkedő lányt a hajó alsóbb szintjére, ahol a szegényebb rétegek ír zenére mulatnak. (https://www.youtube.com/watch?v=U50hqJS2ock)

A XX. század elején kezdődött ennek a folyamatosan fejlődő, élő zenei világnak a megismerése, ami később a nacionalista függetlenségi törekvések megfogalmazódásakor új megvilágításba került.

Az ír zene hazáján kívül az Egyesült Államokban is megvetette lábát a nagy-mértékű bevándorlás hatására, ami a XIX. században volt leginkább jellemző. Ott aztán a különböző nációk és kultúrák keveredésének a hatására átalakult és a country előfutára lett, ami a mai rock zenei irányzatok egyik elődje. Ezért is lehet részben, hogy az ír zene olyan könnyen kombinálható a rock zenével, a punk rockkal.
 

A XX. század második felében kezdte az ír népzene kinőni a kis kocsmákat és a színháztermeken keresztül a világhírig is eljutott. Ebben jelentős szerepe volt a THE Dubliners-nek, akik 1962-ben alakult tradicionális kocsmazenekarként, de 1967-ben egy londoni tv-s szereplés után nemzetközileg is ismertek lettek. Hagyományos ír táncokat, kocsmadalokat és balladákat, valamint népies stílusú saját dalokat játszottak, amellyel számos európai országba eljutottak és amolyan nagykövetekként terjesztették az ír zene igéjét.
 

Számos ma ismert kelta punk zenekar merít a mai napig is a The Dubliners repertoárjából, de a stílustól független előadók előtt sem ismeretlen az ír csapat munkássága. Az alábbi The Dubliners verzióból érezhető, hogy mennyi választja el az ír zenét a punk-tól:

A The Dubliners Rocky Road to Dublin című átirata hallható a 2009-es Sherlock Holmes film verekedős jelenete alatt:
 

A The Pogues volt az első zenekar, akik a punk zenére jellemző tempós dobtémák mellé ír népi hangszereket vettek a kezükbe, létrehozva így az ír kocsma punkot. A 80-as évek elején Londonból indult csapat tradicionális ír nótákat ültetett át új köntösbe, ám megtartva az eredeti ízüket. A punk szcéna érdekes színfoltjaként 1996-ig tartó első aktív időszakuk alatt nemzetközi hírnévre tettek szert, amelyben politikai elköteleződésüknek is szerepe volt. 2001-ben aztán újjáalakult a zenekar, de azóta leginkább az USA keleti partján, a Brit szigeteken és elvétve Európában koncerteznek.
 

A The Pogues írta többek között az egyik leghíresebb ír stílusú karácsonyi dalt, ami létezik. A Fairytale of New York című dalt 1987-ben vették fel. Az énekes Shane MacGowan Kirsty MacColl énekelt a felvételen.
 

A hangzás, amit a The Pogues kialakított nagy változásokon ment ugyan át az utódok zenéjében, a rekedtes ének és a népi hangszerek használata fontos stílusjegyekké váltak. A torzított gitárok erős mellőzésétől pl. The Moorings az enyhe torzításon keresztül (pl. Flogging Molly) a keményebb, rockos torzításon át (pl. Dropkick Murphys) a metálos hangzásig (pl. Happy Old McWeasel) széles skálán elterjedt, minek hatására a műfajt kedvelők köre is kiszélesedett.

Krisz