Bejelentkezés

x
Search & Filters

Michael Amott: "még mindig a kamaszkori álmomat élhetem"



Közel 40 éve van már a zenei pályán Michael Amott, akihez olyan zenekarok köthetők, mint a Carcass, a Spiritual Beggars, a Carnage és persze az Arch Enemy. A gitáros a Scars And Guitars podcast vendége volt, ahol bevallotta, hogy nagyon szerencsésnek érzi magát, amiért még mindig azt csinálhatja, amiről tizenévesen álmodozott.
 
"Sok szempontból még mindig a kamaszkori álmomat élhetem: egész nap csak a riffek és a metal jár az eszemben. Én tényleg folyton ezeken agyalok. Ez a hivatásom és ezt is várják el tőlem az emberek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy így alakult. Gyakorlatilag az a munkám, hogy felkelek, megiszom a kávémat, aztán leülök gitározni. Imádom! Hosszú órákon át csak gitározom minden egyes nap. Mennyire menő már ez? Én magam is alig hiszem el! Kiskamasz voltam, amikor elkezdtem azt a zenét játszani, amit mindig is szerettem, de persze akkor még fel sem merült, hogy erre valamikor egy karriert húzhatok fel, mert ez a műfaj egyáltalán nem volt népszerű, sőt, sok zenekar rendes nagylemezt sem tudott kiadni, csak a demók, a koncert- vagy a próbatermi felvételeik terjedtek az underground közösségben. Persze voltak kiemelkedő extrém metal csapatok, és meggyőződésünk volt, hogy ők tényleg hatalmasak, de amikor eljutottunk egy-egy koncertjükre, kiderült, hogy jó, ha százan megnézték őket, szóval igazából ők sem voltak olyan sikeresek, mint gondoltuk.
 
A 90-es években aztán minden megváltozott és ekkor már némi pénz is volt benne. Azt túlzás lenne állítani, hogy mainstream lett ez a fajta metal, de az biztos, hogy a korábbinál sokkal nagyobb piacot lehetett vele elérni és az egész színtér kibővült. Nekem ez akkor tűnt fel, amikor a Carcass-ban játszottam, és hirtelen száz fő helyett már ezrek voltak a bulikon. Eleinte nem is értettem a dolgot. Csak vakargattam a fejemet, hogy hogyan lehetséges, hogy ennyien vannak egyszerre egy helyen és élvezettel hallgatják ugyanazt a förtelmes zajt? laugh Szóval nagyon érdekes volt látni ezt a változást. A fiatal bandák persze már eleve komoly ambíciókkal vágnak bele a zenélésbe, nekem viszont nem voltak semmiféle elvárásaim, sőt, biztos voltam benne, hogy lesz majd valami rendes melóm, a zenélés pedig megmarad hobbinak. Ehhez képest soha nem is volt igazi, bejelentett munkám, mindig csak gitároztam, ami kész őrület. Nem gondoltam volna, hogy így lesz."