A The Dollyrots évek óta az egyik kedvenc zenekarom, és bár koncertjükre sajnos még nem jutottam el, a nemrég megjelent Family Vacation DVD-nek köszönhetően azért kaphattam némi ízelítőt a bulijaik hangulatából.  Az alábbi interjúból megtudhatjátok, milyen egy punk zenekar élete és mennyire nehéz összeegyeztetni az anyaságot a zenéléssel. Az énekes-basszusgitáros Kelly Ogden válaszolt a kérdéseinkre.

Rockbook: Mikor és hogyan alakult a zenekar?

Kelly Ogden: A fősuli vége felé Luis és az egyik barátja elkezdtek azzal poénkodni, hogy zenekart alapítanak, aztán végül tényleg ez történt. Ebből én sem akartam kimaradni, úgyhogy megkérdeztem, beszállhatnék-e ritmusgitárosnak, és örömmel igent mondtak. Csakhogy Luis volt az egyetlen, aki tudott játszani a hangszerén (gitáron), úgyhogy a nulláról kezdtünk megtanulni Ramones és Donnas dalokat.

Rockbook: Kik a legnagyobb kedvenceid/példaképeid?

Kelly: Eleinte a már említett Donnas jelentette számunkra a legnagyobb inspirációt. Velem egykorú lányok voltak, akik rendesen turnéztak, mint a többi zenekar, és ezért nagyon felnéztem rájuk. De említhetném Joan Jettet, Kim Dealt, Kathleen Hannah-t és Courtney Love-ot is. Náluk láthattam, hogy mi az, ami bevált, és mi az, ami nem. Azt nem mondanám, hogy vannak példaképeim a rockzenészek közül, elvégre ők is csak emberek, és bár úgy érezzük, ismerjük őket, valószínűleg sok mindenről nem tudunk. Én mindig is arra törekedtem, hogy önmagam legyek, és a legtöbbet hozzam ki magamból. Ez hol könnyebb, hol nehezebb.
 

Rockbook: A legutóbbi albumaitokat és a koncert DVD-teket rajongói támogatással készítettétek el. Miért választottátok ezt a megoldást? Biztosak voltatok benne, hogy sikerülni fog?

Kelly: A korábbi albumaink független kiadóknál (Lookout, Blackheart Records) jelentek meg, és évekig szinte szünet nélkül turnéztunk, ezért úgy éreztük, készen állunk erre a váltásra. Azt mondhatom, hogy minden projektünk felülmúlta az elvárásainkat. Csodálatos rajongóink vannak és a számuk folyamatosan nő. Ami tök jó, ugyanis azt jelenti, hogy hamarosan újabb albumot készíthetünk!

Rockbook: Legendásan jó barátságban álltok a Bowling For Soup tagjaival. Hogyan kezdődött a kapcsolatotok?

Kelly: Chris Burney küldött nekünk egy üzenetet annak idején még a MySpace-en. Bemutatkozott és annyit írt, hogy tetszik neki, amit csinálunk. Aztán úgy öt évvel később láttuk, hogy előzenekart keresnek, és rádumáltuk őket, hogy minket válasszanak. Azóta már több mint száz közös bulin vagyunk túl, olyan, mintha a tesóink lennének.
 

Rockbook: Nemrég jelent meg a már említett DVD-tek. Miért pont a Los Angeles-i koncertet vettétek fel?

Kelly: Egyrészt azért, mert számunkra ez a hazai pálya, másrészt logisztikai szempontból is ez volt a legegyszerűbb. A produkciós cégnek Los Angelesben van a székhelye, helyben volt a stáb és a felszerelés, úgyhogy ezzel rengeteget spóroltunk. Bár a helyszínnek azért elég borsos volt az ára.

Rockbook: Az Egyesült Királyságban már többször is játszottatok, van rá esély, hogy Európába is átjöttök majd?

Kelly: Nagyon szeretnének! Beszélgettünk már koncertszervezőkkel, de ideje lenne komolyabban ráfeküdnünk a témára. Az a baj, hogy mindig annyi a dolgunk, hogy az ilyesmiről megfeledkezünk.

Rockbook: Időről időre előálltok egy-egy feldolgozással. Mi alapján választjátok ki a dalokat?

Kelly: Csak olyan dalt dolgozunk fel, amit nagyon szeretünk, az albumokra pedig tényleg csak a kedvenceink kerülnek fel.  Igyekszünk olyan nótákat választani, amelyek fontosak nekünk, és amelyekkel talán meglepetést okozhatunk a rajongóinknak, akik így akár új zenekarokat is megismerhetnek, különösen a fiatalabbak. Egyébként most épp olyan dalokat dolgozunk fel, amelyeket a rajongóink választottak ki a koncert DVD-hez kapcsolódó projektünk keretében. Ezek között persze vannak olyanok, amelyek hozzánk nem állnak annyira közel, de a rajongóinknak fontosak, és ez a lényeg.
 

Rockbook: Van egy két és fél éves kisfiatok, River. Nehéz úgy szülőnek lenni, hogy közben egy rockzenekar tagjai vagytok? Szereti ezt az életstílust és úton lenni veletek a turnékon?

Kelly: Hahaha, igen, őt is elkapta ez az őrület. Ma este például megkérdezte lefekvés előtt, hogy „Anya, apa, nem repülünk el holnap valahova?” Másfél hónapja vagyunk itthon, de már indulna megint. Sokkal könnyebb vele utazni, mint gondoltuk. Nagyon jól alkalmazkodik mindenhez, és ha megvan az állandó napirendje, igazából teljesen mindegy neki, hogy hol vagyunk.

Rockbook: Talán még korai a kérdés, de dolgoztok már új dalokon, vagy esetleg egy új albumon?

Kelly: Igen. Arra gondoltunk, hogy a Mama’s Gonna Knock You Out EP-t ki kellene bővíteni egy rendes nagylemezzé.

Rockbook: Ha bárkivel turnézhatnátok, ki lenne az?

Kelly: A The Muffs és Európába mennénk! Vagy Japánba. Bőven van ötletem.;) Például egy világturnéra sem mondanának nemet a Green Dayjel…

Rockbook: Szinte mindig turnéztok, vagy új dalokat írtok nekünk. Van azért szabadidőtök, és ha igen, mit csináltok?

Kelly: HAHAHAHHAHAHAHAHAHA! Szabadidőnk?! Az tényleg nem nagyon van! De ha mégis kiszabadulunk a stúdióból, elmegyünk Riverrel biciklizni vagy sétálni. Ha pedig kettesben tudunk lenni Louisszal, szeretünk új éttermeket és bárokat felfedezni, vagy koncertekre járni. És egy időben aludtunk is, azt is élveztük.

Rockbook: Mik a terveitek ebben az évben vagy a közeljövőben?

Kelly: Amerikai koncertek, új album és remélhetőleg egy újabb turné az Egyesült Királyságban a jövő év elején. És persze a szokásos dolgok: online koncertek a Stageit-en és csevegések a barátainkkal.

Rockbook: Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk nektek!

A The Dollyrots Facebook oldala itt elérhető.

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.