„Nagyon fontos az emberi oldala ennek a zenekarosdinak” – Sohajda Péter interjú (Shapat Terror, Kerekes Band, Polly is Dead)
A Shapat Terror 2023.08.11-én 20:00 órától Egerben, a Zöld Pecsét Kávézó és Borbárban lép színpadra a Cross Joint Crash, és a Magyar Balázs Akusztik társaságában. Ennek apropóján kerestük fel Sohajda Pétert, a Shapat Terror énekes/gitárosát.
Rockbook: Az esemény Facebook oldala szerint nemrég változott a fellépők végleges névsora. Nehéz volt összehozni a három zenekart egy közös koncertre?
Sohajda Péter: Magyar Balázs a beugrósunk. Lett volna egy harmadik zenekar, de ők lemondták, és Balázsra gondoltunk. Lehet, hogy az átszerelések miatt már egyébként is sok lett volna az a 3 banda, így kitaláltam ezt a félmegoldást, hogy Akusztik az tök jó, Őt könnyen be lehet szervezni. Meg amúgy is én szeretem Balázst. Kezdések úgy néznek ki, hogy 21-22-23 óra. Nincs nagy kötöttség, ez nem olyan hely, meg nem olyan koncerthelyszín.
Itt valamikor egy csirkekeltető volt, nagyon szépen meg van csinálva. Van egy szabadtéri rész, színpad sincs. Cuccot úgy szerzünk magunknak, mert itt általában Dj-zések vannak, meg lagzikat tartott a tulaj. De azért megpróbáljuk a hangot is minél normálisabban megcsinálni, de hát csináltunk mi haver telkén is koncertet, ezzel nincsen probléma, nem esik senki kétségbe, ha nincs kontroll láda. Úgyhogy ez ilyen családias, piknik jellegű valami lesz. Meg jó az a hely. Jó a kilátás stb…
A harmadik zenekar pedig a Cross Joint Crash. Hát, én nagyon rossz vagyok ilyen műfaji meghatározásokban, de ők kicsit ilyen punkosabb zenét nyomnak.
Rockbook: Az szokott zavarni, ha titeket „skatulyáznak be”?
S.P.: Ezt a stonert ezt nagyon ránk akasztották még régen… Én nem feltétlenül gondolom, hogy ez így van. Nyilván az alapjai inkább közelítettek a stoner rockhoz, mikor beszálltam. Ehhez soha nem értettem annyira, hogy rakjak össze mindenféle műfaji meghatározásokat egy zenekarra. De nyilván nevén kell nevezni a gyereket.
A műfaj meg a hangzás nyilvánvaló, hogy amíg az ember tizenéves, addig alapvetően – meg utána is – nem egy olyan képesség hogy akkor „akármit is kitalálsz”. Itt igazából arról van szó, hogy az embernek a befolyásoltsága hány felől jön. Még a legendás zenekarokat is, hogyha megnézed. Ott van a Tool: elkezdi emberünk a dolgát, közben berakod a King Crimson-t hetvenvalahányból, és: B+, ez ugyanaz!
Szóval igazából ez csak annyi, hogy a korábbi befolyások hogy állnak össze az ember fejében. Ugyanazok az eszközök vannak mindenki kezében. De ez nem volt tudatos. Nem volt az, hogy most akkor csinálunk olyat, mint a Limp Bizkit (most csak mondtam valamit), hanem elkezdtünk játszani és kialakult.
Rockbook: Az idei évetek hogy alakult fellépések terén?
S.P.: Nekünk nincs sok fellépésünk, ez a fajta koncertnaptár nincs tele. Sose volt, de én még ráadásul Kerekes Band-ezek. Hát oda így behívtak. 
Rockbook: Ti Zsomborral haverok vagytok…
S.P.: Nagyon régóta, meg ugye a Kerekes lemezeket én gyártottam… és amikor kikerült a Csabi (Kónya Csaba) 5-6 éve, akkor a Zsombi (Fehér Zsombor) azt mondta hogy „gyere”. Mondtam neki, hogy de hát én nem vagyok basszusgitáros. „Az nem számít”. És amúgy megértettem, hogy miért gondolkodtak így, hogy az emberi része még fontosabb, minthogy leakasszanak egy random vadidegen emberkét. Aztán ez bevált így, szeretem nagyon csinálni. Jó kis kihívás volt 2 hónap alatt megtanulni a számokat, aztán mentünk is fellépni. De már belerázódtam.
Érdekes hogy energiaszintben könnyebben végig basszusgitározok egy 2 órás Kerekes koncertet, mint egy 50 perces Shapatot. Nemcsak a fizikailag, inkább lelkileg. Én eleve soha nem is voltam ez a frontember alkat.
A Polly is Dead-ben pl. kényszerből kezdtem el énekelni. De az az újraalakult Polly is Dead. Mert a régi, a kölyök Polly is Dead, az tök más volt. Amikor a „Kincs”-et felvettük, egy fél éve volt talán, amikor én gondolkodtam, hogy énekelni fogok. Pedig sosem éreztem ár késztetést, hogy kiálljak előre, középre. Úgyhogy kényszerénekes vagyok. 
Visszatérve a koncertekre, a Kerekessel megyünk jó sokat. De mondom, a Shapattal nem. Shapattal általában Budapest központúak vagyunk, átlag 10 alatt/év a konci. De nem is baj, mert mindenkinek van dolga az életében. Meg hát az is a bája az egésznek, hogy megmaradtunk ugyanolyannak, mint 20 éves korunkban. Nem estünk bele abba a hibába, mint sok zenekar, hogy akkor akar ettől az egésztől valamit, elkezdi nyomni, aztán nem tudja fenntartani, amit el-éregetett, „meg kínlódás meg feloszlunk meg izé”. Nem agyaltuk túl a dolgot, az a lényeg. Csináljuk, szeretjük, nagyon jó. És ez így jól is van. Nagyon fontos az emberi oldala ennek a zenekarosdinak. Olyan mint egy házasság. Főleg mikor az ember megsokall egy-egy komolyabb produkciónál, mikor pl. nekiindulunk 5 napnak…
Főleg mikor az ember megsokall egy-egy komolyabb produkciónál, mikor pl. nekiindulunk 5 napnak…Rockbook: Azt mondtad, hogy te beléptél a zenekarba…mikor is?
S.P.: A többiek 2000 és 2002 közé teszik ezt a dolgot. Valahol ott. Hát ugye a barátság az már akkor is megvolt, meg akkor már Polly is Dead is volt bőven. A fiúk meg haverok, és én meg lejárkáltam próbára.
Rockbook: 2002 óta velük nyomod? Ugyanezzel a felállással?
S.P.: Nem, hanem ők kezdték úgy, hogy 2002-ben az Ati (Pálkovács Attila), aki gitáros is volt, a Gergő (Gál Gergely), meg a Szabi (Miklós Szabolcs) csinálták. Aztán volt egy srác, aki énekelt náluk, meg még egy. Na és akkor az volt, hogy lejárkáltam haverokhoz, iszogatni a próbára. Már akkor is bírtam ezt a műfajt, amit ők elkezdtek. Alapvetően ezt a Stoner-rockos dolgot ők kezdték el. Aztán jött, hogy beszállok egy feldolgozásnótába. Volt egy időszak, amikor a Polly mellett a Shapat is ment.
Rockbook: Akkor a klasszikus kérdést is elpuffogtatjuk: Mit jelent a zenekar neve?
S.P.: Na, ez egy nagyon jó kérdés: igazából semmit. Volt egyszer egy ilyen el*szott este; valami bulikázás közben jött, „hogy ittál már Shapatot”? Gergő a dobosunk, ha ismered, tudod, hogy őrület f*gokat tud beszélni, meg volt még a társaságban pár ilyen ember. Na és Shapat így, Shapat úgy és ebből kialakult. Érdekes: gondolkodtam rajta mostanában, hogy hány ilyen zenekar van, hogy tizenévesen kitalál valami hülye nevet, és úgy marad. Meg hogy mennyire bánta meg a névválasztást egy Butthole Surfers.
Meg aztán vannak azok is, akik egy idő után elkezdenek nevet váltogatni, az meg megint nem annyira hasznos dolog.
Shapat Terror
Rockbook: Ezek szerint 2002-2007 között gyártottátok a dalokat, ami végül összeállt egy lemezzé.
S.P.: Hát igen, ez nálunk ilyen lassan megy, mert nincs semmiféle nyomás, meg nem is annyira vagyunk így motiváltak. Lemegyünk, próbálunk, aztán ami ott születik. Sokáig nem volt olyan, hogy leüljek egy asztalhoz, agyalni azon, hogy milyen legyen. Odáig muszáj eljutni.
Az előző lemeznél (Újratervezés) azért már volt pár dal, amit úgy raktam össze, gépen. Most meg megint nem. Az az 5 szám, ami készülget (5 rendes dal van, meg van egy kis punk hülyéskedés), az is egy éve készülget. Mikor könnyebb, mikor nehezebb, de hát nálam is a kisgyeró most lesz 5 éves…
Nehézkes, de mivel nincs semmiféle nyomás: lesz, ami lesz, lesz, amikor lesz.
Rockbook: Az tény, hogy ami cikk megjelent rólatok, mind azt írja, nem vagytok gyorstüzelők…
S.P.: …de legalább még vagyunk...
Rockbook: …igen, viszont ha megjelentettek valamit, az oda van téve rendesen.
S.P.: Hát reméljük, hogy így lesz, igen.
Rockbook: Annyira így van ez, hogy pl. a kollégáimnak már eléggé az idegeire mehetek: mert nekem annyira beakadt az első album, amikor raktár rendezés van nálunk, az az első, hogy indítom a „Mentés másként”-et.
S.P.: Érdekes, sokan mondják, hogy ez az album beragad náluk, gyerekek is szeretik, úgyhogy ez nekem egy olyan visszajelzés, ami nagyon jólesik. Valószínűleg sikerült nem annyira szart csinálni. Meg elég régen is volt, és hogy még mindig… Olyan érdekes, hogy meglepő emberek mondják, hogy beragadt a kocsiba, az megy körbe-körbe… Meg ilyenek, hogy a Mihalik Ábel pl., aki Kispál dobos volt, és teljesen más dolgokat csinál, ő mondta hogy rajongó.
Mert ugye belülről, az ember teljesen máshogy gondolja magáról, hogy mit csinál. Nekünk ez „hülyegyerek csinált valamit, felvettük a kis zenénket, oszt kész.” Hogy az embereknek ez ennyire tetszik, azon a mai napig meglepődök.
Rockbook: 2007-ben megjelent a lemez, és ugyanebben az évben jelent meg az „Egon és Dönci” animációs film. Abban „csak” mint zenekar vettetek részt?
S.P.: Nem, én, mint hangmérnök, benne voltam, a hangját én raktam össze, és még két másik cimborámmal csináltuk a zenét. Egyikük Macsinka Zsolti, aki a The Mighty Manlifter nevű neves egri zenekarban gitározik, meg még egy srác, Balázs Gábor. Ők csinálták inkább a gépzenés dolgokat, én meg az organikust, így vegyesben. De akkor volt egy nagyon szerencsés együtt állás ezzel a brigáddal.
Engem - mielőtt elkezdtük az Egon és Döncit csinálni - akkor dumált bele a Magyar Dani abba hogy: „figyelj, hagyd már ott a melódat, filmet fogunk csinálni, van rá lóvé, és akkor felveszünk téged mint hang”. Én meg belevágtam ebbe a dologba, mert az időbe belefért a film, viszont tudtunk a zenekarral is foglalkozni. Érdekes hogy egy csomószor az Egon és Dönciben a zene előbb volt meg, és arra hozták össze a képet, azért lett ilyen videoklip-szerű.
Rockbook: Nemcsak zenészként vagy ismert a hazai rockéletben. A Standing Waves stúdió referenciapont a zenekarok számára, ha lemezkészítésről van szó.
Nemrég Gibbonnal (The Wallkids) beszélgettünk, kérdeztem, hogy volt-e tervben Pestre menni a dalokat felvenni. Azt mondta nem, ők egriek, mi a francnak mennének, ha itt van helyben a Standing Waves, ugyanazt a minőséget tudja, ha nem jobbat, és igazából Pestről is jönnek ide zenekarok szép számmal.
S.P.: Jönnek, vannak visszatérő embereim is. Ezek igazából összeérnek, a személyes ismeretség miatt is, meg hát az embernek ennyi idő után a munkája is eljut ide-oda. Javarészt Budapestről, mert Eger nem biztos, hogy el tudna engem tartani.
Pl. már a 3. Slowmesh lemezt csináltuk meg. Ők is próbálkoztak mindenfélével aztán csak visszakanyarodtak hozzám.
Stonedirt-nek csinálok majd most valamit…
Mindenféle formában dolgozom: van, amikor felveszik máshol és megkeverem, volt már fordítva is, mentünk már budapesti stúdióba is dolgozni.
Sohajda Péter
Rockbook: Volt olyan munkád, amire azt mondtad, hogy ezt nagy kihívás volt megcsinálni?
S.P.: Sok volt. Sokan beleesnek abba a hibába stúdiósként, hogy elkezdenek metállal foglalkozni, és aztán csak az van. Sokszor hallom, hogy „szeretnék már valami mást is csinálni”. Én meg tök sok mindent csináltam már életemben. Pl. a filmet, még Dolby 5.1-et is kevertünk, elektronikus zenét, volt pl. a SoulClap, akiknek van egy elfeledett lemezük, amit én raktam össze. Azon pl. egy brooklyn-i feka csávó volt itt vagy 4 hónapot Budapesten, kaptunk New Yorkból dobfelvételt, énekfelvételt. Ez egy ilyen szedett-vetett izé volt, és én csináltam belőle egységes lemezt, az egy tök érdekes meló volt. Vagy pl. az összes népi cucc, ezeket nagyon szerettem.
Sikerült a Magyar Rádiónál is dolgozni, Kerekes felvételt csinálni. Tom-Tomban, mindenhol.
Rockbook: Az, hogy a Magyar Rádióban dolgoztál, az azt jelenti, hogy használhattad a rendelkezésre álló technikát?
S.P.: Az volt a lényeg, hogy a Kerekes Zenekar csinált valami koncertet, amiért cserében x óra stúdióidőt kaptak a Magyar Rádióban, a 8-as stúdióban. Volt itt egy bácsi, aki még a régi időkből maradt ott, nem volt vele olyan gördülékeny a meló, még a szalagos időkből maradt. De igazából azért mentünk oda, hogy felvegyük a sávokat, itt meg összerakjuk. De az is érdekes volt. Az ember megtanulja, hogy a kvázi „nagyoknál” sem minden fenékig tejföl.
Az eszközöktől is csodát vár az ember. Az hogy milyen mikrofonod van, meg milyen cuccod van, az csak egy pici százalék. hanem hogy használod. Mi megy be. Az a lényeg.
Van egy lemez, amit emlegetnek a haverjaim, hogy milyen jól szól. Az első Igor lemez. Arra emlékszem, hogy Ördi – dobos haverom – idejött, felb*ta úgy a lemezt, hogy leesett az állam, alig kellett vele melózni. Már úgy ütötte meg, már úgy szólalt meg minden. Arra mondják, hogy k*a jól szól. Hát azért mert nem kellett vele semmit csinálni, nem kellett belőle kikaparni a minőséget. És ez annyira igaz…
Bonivárt Balázs
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
