Bejelentkezés

x
Search & Filters

Nyárzáró interjú a tíz éves ROAD zenekarral. Ősszel érkezik az új DVD!

Tíz éve még az ország nagy része azt sem tudta, hogy hol van Domoszló, csak a muskotályos boráról ismerték néhányan Mátraalján. Ma már inkább egy rock zenekarra aposztrofálnak: a Road-ra! Sikerük töretlen, idén töltötte be a banda a tizedik jubileumi évét. A Domoszlói brigád rendkívül közvetlen a rajongókkal, egy interjú erejéig a Rockbook Rockmagazinnak is készségesen rendelkezésre állt, amit ezúton is nagyon köszönünk Nekik!

Rockbook: Gyorsan bejutottatok a köztudatba és aránylag rövid idő alatt nagy népszerűségre tettetek szert. Eltelt tíz év, talán most már lehet mérleget vonni! Minek köszönhető a banda sikere?

Molnár Máté: Hát, nem volt olyan rövid ez a tíz év,nem?

Szabó Erik: Nem, csak elszaladt!

Rockbook: Magyar viszonylatban ez jó!

Máté: Egyébként nem panaszkodunk! Félreértés ne essék, fura dolog ez a siker! Tök szívesen elmondanám, ha tudnám, de fogalmam sincs, hogy mitől működik. Szeretjük csinálni, a mai napig élvezettel csináljuk. Nincsenek mögötte túlságosan nagy mondatok. Ahogy jól esik, azt csináljuk, legyen az koncert vagy lemez, amit épp kitalálunk. Szívből toljuk, talán ez a lényeg.     

Rockbook: Köztudottan lokálpatrióták vagytok. Jó dolog ez?  Mi szól a vidéki élet mellett a nyüzsgő, nagyvárosi forgataghoz képest?

Erik: Minden! (nevet)

Máté: (nevet) Tegnap például mentünk Várpalotára az Alfa fesztiválra fellépni és Budapesten átutaztunk. Ahogy jöttünk a pályán, az ablakok be vannak húzva, mert nagy a menetszél. Beértünk Pestre, kezdődött az araszolás, résnyire lehúztuk az ablakokat a buszban, és rögtön mondta mindenki, hogy de büdös van. Arról nem is beszélve, hogy agyrém ez a város! Aki vidéken él az megérzi ezt. Nálunk meg otthon harapni lehet a levegőt a Mátraalján, amit illatnak is nevezhetünk. Pesten szagok vannak. Egy városi ember ebben él. Cserében  nálunk nincs az a nyüzsgés sem, ez az állandó pörgés, az is igaz, hogy este kilenckor az összes kocsma bezár… (nevet mindenki). Néha elmegy egy – két autó is azért, de talán pont ez a jó. Ellensúlyozza ezt a pörgést a színpadon, kell nekünk egy kis nyugodtság!

Rockbook: Kreatív ötlet volt a tavaszi dupla koncert sorozat. Gondoltátok, hogy az akusztik ekkorát fog szólni?

Goya: Ez ilyen kísérleti dolog volt, mondtuk is, próbáljuk ki! Nem gondoltuk!

Rockbook: Teltház folyamatosan, jegyek elfogytak…

Erik: Mi sem számítottunk ekkora érdeklődésre, de bejött! Húztunk egy jót!
 


Rockbook: Ha már ilyen pozitív volt a fogadtatása a koncerteken az akusztikus blokknak, nem gondolkoztok egy ilyen áthangszerelt lemezen? Volt nektek az MR 2-n egy ilyen próbálkozás már, az is sikeres volt!

Máté: Korábban nem gondolkodtunk ilyenen. De most a tavaszon felbuzdulva, gondolkodtunk. Nem tudjuk mit hoz még a jövő! Azt mondtuk, hogy az MR2 akusztik után lezárult a dolog, és annyi. Folyamatosan kaptuk a visszajelzéseket, hogy tök jó volt, és hát jött az apropó, azért is próbáltuk ki a tíz éves jubileumi dupla koncerten. Dísznek gondoltuk, és pakoltuk bele a jubileumba. Persze a „hangos” normál bulin volt erőteljesen a hangsúly! Viszont minden helyszínen kapunyitásra ott volt mindenki, és becsülettel végig állta, hallgatta az akusztikot, és élvezte is. Lehetséges, hogy valamikor a jövőben lesz egy ilyen is, de még nem beszélgettünk erről.

Rockbook: Szponzortól függ?

Máté: Nem, soha nem függtünk ilyen szempontból a szponzoroktól! Vicces dolog, de amit akartunk, vagy szerettünk volna, azt megcsináltuk ettől függetlenül. Persze ha valaki jött, hogy csinálna tüzet, pirót, akkor úgy csináltuk. Az akusztik az egész más világ…

Rockbook: Ősszel érkezik egy könyvetek DVD melléklettel. Lesznek olyan részletek is megosztva a közönséggel, mint a Heves megye Lordjaiban? Mit lehet elmondani erről a kiadványról?

Road: (nevet mindenki)

Goya: Annyira már nem vagyunk fiatalok! Kicsit komolyabban vesszük az egészet.

Máté: Annyira nem lesz szétcsúszós a DVD a könyv mellet. Tervezünk egy DVD anyagot a könyvhöz, ami várhatóan decemberben jelenik meg. Azért ott is lesznek benne finomságok, de egész más koncepció szerint fog összeállni ez az anyag. Gyakorlatilag a gerincét a tavaszi turné adja majd. Lesznek rajta beszélgetések, interjúk, ha úgy tetszik, mi hogy éltük meg ezt a tíz évet. Illetve lesznek még korábbi dolgok, amik nem kerültek fel a Heves megye lordjaira így bevágva. Rajta lesz még a Barba Negrában rögzített dupla koncert is. Maga a könyv meg az elmúlt tíz évről, illetve sokkal többről, mivel gyerekkorunkról mesélünk mindannyian. Meg lesznek szólítva pályatársak, ha lehet ezt így mondani, zenész cimbora, haver, kolléga, a körülöttünk álló emberek, technikusaink, roadjaink is megszólalnak, ők hogy látják, mi hogy látjuk. Most készült el napokban a kézirat, de van még vele meló. Elég szép anyagnak ígérkezik!

Rockbook: Vastag lesz?

Máté: (röhög) Igen! Te is szereted a vastagot?

Rockbook: Köszi…

Rockbook: Évről-évre bejárjátok az egész országot. Hogy látjátok, mindenhol ugyan úgy rajonganak a Road-ért, vagy van ahol esetleg kisebb az őrület?

Máté: Igen, vannak így régiók, meg az is érdekes, hogy időszakok.

 


Rockbook: Nem az a gáz, hogy rengeteg fesztivál van már?

Máté: De, biztos! Tudod, az okosok mondják mindig, hogy fizetés után kell menni! Azt viszont nem lehet, hogy az egész országban 10 - én legyen koncert! Hektikus kicsit, de mi nem panaszkodunk, tény, hogy észrevehető a közönség hozzáállása a koncert után. Keleti meg a nyugati régióról beszélek.

Goya: Van olyan, ahol kevesebb ember jobban megmozgat mindenkit, nagy bulit csinál. Máshol meg aluszékonyabbak…

Rockbook: Fesztivál vagy klub buli?

Máté: Meg van a varázsa mindkettőnek.

Rockbook: Mennyire vagy tele alkotó energiával Máté? Más bandáknak is írsz szöveget, zenét! Mondhatnám akár a Dorothy-t is. Ami nem fér bele a Road kereteibe, kiéled máshol?

Máté: Igen van benne ilyesmi! Nincs köztünk ilyen szabály, hogy csak ilyen jellegű témákat lehet hozni. Viszont vannak bennem rejlő olyan dolgok, amik jobb, ha kijönnek!

Erik: (röhög) Ja, jobb, mintha beléd szakadnak!

Máté: Tök jó volt, mert nem tudom, talán két – három éve volt a Lost Vegas, ami egy lemezt élt meg, és abban hat, vagy hét dalban benne voltam. Csak aztán Cha-Cha kiment. Azt nagyon szerettem! Például az egy olyan zenei közeg volt, olyan világ, ami egészen más, mint a Road, más figurák. Egészen összekovácsolt zenéjük volt! Jó volt velük dolgozni, mert ők befogadtak, és nekem kellett rájuk hangolódni, hogy mi az, amit tudnak. Aztán jöttek ezek a kislányok, a Dorothy, és van velük egy ilyen kohézió, mert jók. Aztán mondtam nekik, hogy van néhány ötletem, szöveg, zene, ilyesmi, és ha kell, szívesen becsatlakoznék. Ha nem kell, akkor nem erőszak, el lehet felejteni, de, ha tudtok vele élni, akkor nagyon szívesen segítek. Aztán még voltak egyéb tiszavirág életű projektek is. De mindenképpen jó kis kirándulás!

Rockbook: Mivel eddig öt albumotok jelent meg, matematikailag jövőre várhatunk egyet?

Máté: Beszélgettünk is már erről, most jön ki a könyv a DVD–vel, rengeteg munkánk van még vele. Nem szeretnénk elkapkodni a lemezt. Mi van jövőre?

Imi: 2015!

Máté: (nevet) Akkor 2016. december végére megígérem biztosan!

Rockbook: Ti abszolút hitelesen nyomjátok a RNR-t! Erre szerintetek mindenki képes? Egyáltalán, meg lehet fogalmazni, mi is az a RNR feeling?

Máté: Korszakról korszakra változik! A hetvenes években volt a heavy metal, Black Sabbath meg minden, aztán az évekkel változnak a stílusok, megnevezések. Ez a rock’n roll életérzés egész más most, mint régen, de a szabadság mindenképpen jellemző rá! Nyílván más ez Magyarországon, meg külföldön egy világszerte megismert zenekarnál. Mi a magunk módján igyekszünk ezt maximálisan meglovagolni és kiélvezni minden pillanatát! Szabadok vagyunk és nyaralunk!
 


Rockbook: Ha megnézzük a nyári fesztivál-programokat, akad jó néhány olyan helyszín, ahol a Road mellett szerepel a Depresszió neve, vagy fordítva. Szinte mondhatni testvérzenekar vagytok. Ez véletlenül alakult így? Meséljetek a két zenekar kapcsolatáról!

Máté: Szerintem egyike a hazai metál bandákból, akikkel a legszorosabb és legrégebbi a kapcsolatunk. Mi már 2004–ben együtt turnéztunk. Tök jó közöttünk a viszony a mai napig. Nyári fesztiválokon néha összefutunk. Korábbi években jellemző volt, hogy a Road meg a Depi egy nap egy fesztivál, egy színpad. Idén talán három, négy alkalommal volt ilyen.

Imi: Talán pont azért, mert mind a két zenekar eljutott már olyan szintre, hogy tudnak opcionálisan külön kalkulálni. Akár headliner zenekarként is. Ugyanúgy együtt kezdtük pályafutásunkat, a 2004 turnét együtt nyomtuk le, majd megismételtük még egyszer. Az rendkívül hasznos volt a Road számára.

Rockbook: Nem gondolkoztatok még egy a Road által megszervezett fesztiválon, ahol ti lehetnétek a „házigazdák”? Mondjuk a balatoni Zorall Sörolimpia (általában nem fix helyen kerül megrendezésre, azért nem mondok konkrét helyszínt), vagy a Radostyáni AB/CD tábor mintájára? Lehetne Roadoszlo vagy ilyesmi… Helyszínt is tudnék felétek, pl. Markazi-tó, vagy Domoszló…

Road zenekar: (nevet mindenki)

Imi: Gondoltunk már rá egyébként, de tekintettel arra, hogy sok fesztivál van, egymást érik, elég nehéz labdába rúgni úgy, hogy garantáltan jó legyen, amihez a Road adja a nevét, és el is jöjjenek rá. A fiatalok már előre tudják, mire számítsanak az év elején, kis pénzüket el is teszik, hogy csak a két legnagyobb fesztiválra gondoljunk. Lehet, hogy nem jól sülne el.

Máté: Egy kicsit szkeptikusak vagyunk! Nagyon sokat agyaltunk ezen és rengeteg megbeszélés volt ennek a kapcsán, elkapkodni nem akartuk. Az meg, hogy minden smakkoljon, ahhoz rengeteg pénzt kellett volna előteremtenünk! Nem akartunk drága jegyárral nyitni. Volt egy dátum, augusztus közepe, és leszavaztak a többiek, ami nagyon bántott, de ezután jött ki a Szolnoki C+ fesztivál nagyon baráti jegyárral, ami nincs messze tőlünk, és így lehet, hogy csúnya vége lett volna!

Imi: Az lett a vége, hogy inkább elmegyünk még néhány nívósabb fesztiválra, amivel a rajongóink is jobban járnak, mintha még eggyel több rossz fesztivál lesz.

Rockbook: Egy zenekar sikerének fokmérője sok mindenen túl lehet az is, hogy a rajongók magukra varratnak a bandával kapcsolatos dolgokat. Hogy viszonyultok ezekhez?

Máté: Bennem van egy ilyen fajta meghatottság, talán érzékenyebb vagyok a tetkóim miatt. Amikor megkapunk egy ilyen képet a gépen, azért ezek már nagyon komoly dolgok! Fölvarr valaki magára egy általunk kreált dal szövegét például a „Világcsavargót”, egy tök helyes kis csaj, és az egész háta tele van varrva, akkor elgondolkozik az ember, úristen mit tettem! Ezt egész életében viselni fogja! De ez szerintem egy nagyon pozitív dolog. Mindenképpen kurvára megtisztelő és felemelő! Az a jó, hogy folyamatosan jönnek az emilek egy fotóval és egyre több ilyen van. Itt egy felirat, ott egy Road logo…
 


Rockbook: Rockban nem könnyű igényes lassú nótát készíteni, nektek mégis sikerült. Van a „Világcsavargó” dalotok. Nem akarom kielemezni, de kaptál már eleget a sorstól, vagy sosem elég a jóból egy első lemezes dalotokból idézve?

Máté: (bólogat) Na, ebben minden benne van! Nem is kellett mélyre leásni. Ha nem is rímekbe szedve, könnyen kijön az emberből, és sokan tudnak azonosulni ezzel, ha csak egy – egy versszak erejéig is, a mondandóval. Nem is akartuk túl bonyolítani. Ez elsőre kijött. Varga Zolinál (zenei producer) volt egy kis vacillálás, hogy föltegyen-e egy ilyen szokatlan tételt. Aztán csak fölkerült.

Imi: Jó döntés volt!

Rockbook:. Milyen nehéz összeállítani egy koncert setlistet? Próbák során van lobbyzás egymás közt egy-egy dalért?

Road zenekar: (Erik , Imi és Máté egymás szavába vág)

Erik: Ó, sokszor harcok vannak! Van, aki ezt a nótát szereti, van, aki a másikat. Aztán mindenki azt próbálja bele suvasztani a repibe! De általában megegyezünk. Például a mai (Barba Negra Track) könnyen ment.

Imi: Meg hát vannak kritériumok, aminek meg kell felelni! Esetleg ilyen, hogy az előző repertoár mit tartalmazott, ahhoz képest mit változtassunk! Mert szerencsére elég sok olyan rajongónk van, aki nagyon sok koncertre jön el nyáron, és ne ugyanazt hallja. Gondolunk erre is.

Máté: Meg figyelni az időre, ugye?! Hogy beférjen a műsoridőbe!

Rockbook: Van-e koncert előtt valami kabalátok/bevett szokásotok, ami nélkül nem kezdődhet el az előadás?

Erik: Van egy halott koalánk a buszban! Két éve hordjuk.

 


Rockbook: Kínába ezért halál jár! Oda ne menjetek turnéra!

(röhög mindenki)

Imi: Egyébként a pálinkán kívül nem nagyon van! Egy pacsi a koncert előtt. Erik meg Goya ordítozik egymással, sokszor nem is értjük… Máténak van egy ilyen kabala pálinka előtte. Meg az első és az utolsó dal után, de az mindig! Mindenkinek van ilyen hülye aprósága…

Erik: Meg koncert után szoktuk meghívni egymást Imivel… Már a vége előtt mutogatjuk, hogy ki hány pálinkát kér majd, persze nem ilyen büféset, hanem házit!

Rockbook: Készültök még 2014-ben valami nagy durranásra, amivel fel lehet csigázni a rajongók fantáziáját?

Imi: Hát a könyv, meg a DVD! Ja, meg Szolnok…

Máté: A tavaszi turné során már éppen elindultunk, és jött egy ötlet a Szolnoki főiskola ilyen kulturális rész, vagy kar részéről, hogy…

Imi: Multi Kulturális Csobbanás a címe ennek az egésznek!

Máté: Mi lenne, hogy ha a Road zenekar és a Szolnoki Légierő zenekar összeállna egy bulira…

Imi: A főapropója az, hogy ők is jubilálnak, mint mi.

Máté: Lehet, hogy a tavaszi akusztikus turnénak volt a következménye. Szolnok is nagyon sikeres turné állomás volt. Ott is két héttel a koncert előtt elfogyott az összes jegy. Aztán többször találkoztunk a karnaggyal, beszélgettünk, meg volt már egy próbánk is nem rég! Mondtuk, ha ott működik a dolog, akkor miért ne! Az első próba már olyan jól sikerült, hogy meg lesz a dolog. Huszonhatan vannak ilyen fúvósok. Szeptember 26 – án lesz Szolnokon, és ingyenes ez az egész.

Imi: Tervek szerint lesz a szimfónikusoknak a koncertje, aztán egy átmenet, amikor közösen is fogunk zenélni, aztán jövünk mi a hangos megszokott bulival!

Goya: Nem is lesz olyan átszerelés, hogy lejátsszák és lemennek, hanem belefolyunk mi is!  Szóval jó lesz, na! Itt az esemény linkje!

Rockbook: Ha a cuccok lehangolva, akkor go és visszahárom! Kíváncsian várjuk a mai bulit, meg a Szolnokit akkor! Köszönjük az interjút!

 

A Barba Negra Track koncert fotóit itt, a SZIN fotóit itt tekinthetitek meg.



Elérhetőségek: https://www.facebook.com/roadzenekar?fref=ts

http://rockstore.hu/roadshop

 


Juhász Peti
 

Címkék: 
Road