Bejelentkezés

x
Search & Filters

Papa Roach: F.E.A.R. - avagy így kell 2015-ben nu-metalt játszani! (lemezkritika)



A Papa Roach hazai rajongóinak nem is indulhatott volna jobban az év, mint hogy január 27-én F.E.A.R címmel megjelent a zenekar legújabb, sorrendben 8. stúdióalbuma, majd február 6-án be is jelentették, hogy június 14-én a Barba Negra Track-ben koncertezik a zenekar. Igaz, az utóbbi időben igazán nem lehet okunk panaszra a hazai Papa Roach koncertek tekintetében, hiszen 2013-ban a VOLT-on, majd tavaly a Strandfesztiválon volt látható a csapat, sőt egy kacsa erejéig az In Flames koncert vendégzenekaraként is beharangozták őket. Na de vissza a lemezhez!

Mint gondolom sokunknál, nálam is az Infest-tel robbant be a zenekar. Bár azt az albumot továbbra sem sikerült űberelniük, régi rajongóként azt kell, hogy mondjam Jacoby-ék ismét egy kibaszott jó albumot hoztak össze. De mindenféle elfogultság nélkül is kijelenthető, hogy a F.E.A.R.méltó folytatása a 2012-es The Connection-nek. A csapat december óta folyamatosan csöpögtette a lemez dalait, enyhítve vagy éppen még jobban fokozva a várakozást, így az album megjelenésig már majdcsak a lemez felét megismerhettük, majd megjelenés előtt 2 nappal a Deezer-en végighallgatható volt a teljes album.
 


A videoklipes Face Everything And Rise-al indul a lemez. Mindenféle intro nélkül tolják az arcunkba, amitől felocsúdni sincs időnk máris itt a Skeletons, ami ugyan kicsit visszafogottabb, de iszonyat erővel dönget végig a hallójáratainkon. A következő Broken As Me-t is ismerhettük már az előzetesekből, mint ahogy az utána következő Falling Apart-ot is. Nem maradhatnak el az érzelgősebb dalok sem, ilyen a Love Me Till It Hurts és a Never Have To Say Goodbye. Az album ugyan hamisítatlan Papa Roach muzsikát tartalmaz, ám ezúttal nagyobb teret engedtek a kísérletezésnek az elektronikus hangszerelés terén, de érzésem szerint ez semmit nem ront az összképen, mert alatta ugyanúgy iszonyatosan vastagok a gitárok. Számottevő rajongót biztosan nem fognak veszteni vele. Az elektronikus hangszerek jelenléte leginkább a legelőször napvilágot látott (Royce Da 5’9 nevű rapper közreműködésével készült) új dalban, a Warriors-ban, és a Gravity-ben (ami az In This Moment énekesnőjével, Maria Brink vendégszereplésével készült) érződik.
 


Az album második felében olyan dalok kaptak helyet, amik leginkább a csapat Getting Away with Murder korszakát idézik. Ilyen a War Over Me, a Devil, a Hope For The Hopeless. A záró Fear Hate Love is ehhez a vonalhoz tartozik és olyan erővel zárja az albumot, hogy az ember szeme előtt ott lebeg a „to be continued….”

Reméljük, hogy nem is kell majd sokat várnunk a folytatásra. A F.E.A.R., mint írtam kísérletezősebb az elődeinél, de olyan erővel hengerel az album, hogy ez olykor fel sem tűnik. Inkább azt mondanám, hogy Jerry Horton-ék megmutatják, hogyan kell 2015-ben nu-metalt játszani. Kétség sem férhet hozzá, hogy idén nyáron szétzúzzák a Track színpadát.

 

A "F.E.A.R." dallistája:

01. Face Everything And Rise
02. Skeletons
03. Broken As Me
04. Falling Apart
05. Love Me Til It Hurts
06. Never Have To Say Goodbye
07. Gravity
08. War Over Me
09. Devil
10. Warriors

 


Bodzilla
 

Címkék: 
Papa Roach