Bejelentkezés

x
Search & Filters

Punksztorik Barangótól: Utáljuk egymást gyerekek! - Johnny és Joey Ramone

Nagyon meg tudják utálni egymást egy zenekar tagjai, ezt bárki igazolhatja, ha csak öt percet is tartózkodott egy zenekarban, de számtalan híres történet is kering arról, hogyan tett néhány éves közös zenélés megátalkodott ellenségekké embereket, akikről pedig az egész világ azt gondolta, hogy igaz barátok.

Itt van például a Ramones. Ha az ember elnézegeti a hetvenes évek végén készült közös fotóikat, hajlamos azt gondolni, hogy ezek aztán jóban rosszban, és hogy az utolsó csepp sörüket is megosztották egymással. Meg a nőiket.

Hát éppen ez az, amin összeveszett először Johnny és Joey Ramone. Mert megosztásról szó sem volt. Johnny egyszerűen lenyúlta Joey nőjét, és az énekes ezt sohasem tudta megbocsátani a gitárosnak. Normális emberek talán kiheverik az ilyesmit, de Joey egyáltalán nem volt normális.

 


Súlyos kényszerbetegségektől szenvedett, igazi klinikai eset volt. Erről a rendellenességről elég annyit tudni, hogy az ember például képtelem kilépni egy ajtón, beszállni a turnébuszba, és elindulni világgá, mert már az utcáról vissza kell mennie, hogy megnézze, elzárta-e a gázt, becsukta-e rendesen a fürdőszobaajtót.

És még szerencsésnek mondhatja magát a zenekar, ha Joey az utcáról ment vissza. Így csak az elindulást késleltette. Állítólag előfordult az is, hogy a londoni landolás után akart hazarepülni, mert eszébe jutott, hogy talán nem zárta be rendesen a bejárati ajtót.

Nem volt könnyű vele egy zenekarban létezni, és ez még nehezebb lett, miután Johhny lenyúlta a nőjét, akibe Joey halálosan szerelmes volt. Egy idő után nem álltak szóba egymással, ami komoly nehézségeket okozhat egy zenekar működésében. A legnehezebb eset persze mindenképp Dee Dee volt. Súlyos mentális zavarait a legkülönbözőbb drog- és gyógyszerfüggőségek tették még problematikusabbá.

Johnny nem ivott, nem drogozott, viszont nem tudott énekelni, és dalokat írni, úgyhogy semmire sem jutott volna Joey és Dee Dee nélkül, akik épp e téren voltak utolérhetetlen tehetségek. Így hát életfogytiglan egymásra lettek utalva, hacsak nem akartak volna elmenni dolgozni, és biztos, hogy nem akartak.

 

Az első három lemezt csak úgy összedobták azokból a dalokból, amelyek csak úgy előpattantak Dee Dee zavaros elméjéből. És következtek a hosszas turnék, ahol el kellett viselniük egymást. Néha nem ártott volna, ha szóba is elegyednek egymással, de elég makacs és sértődékeny emberek voltak. Szerencsére azonban mindvégig ott volt velük Monte A. Melnick, a zenekar mindenese.

 


Ő vezetette a turnébuszt, szervezte a koncerteket, a koncertek után pedig neki kellett behajtania az előre kialkudott pénzt a vonakodó klubtulajoktól. Mert a zenekar tagjai erre peresze lusták voltak. Monte ritkán kapott dicséretet ezért a munkáért. A Ramones tagjaitól szinte soha. Ők egyfolytában szidták, ócsárolták, mert megpróbált rájuk kényszeríteni bizony ésszerű szabályokat.

Elismerő szavakat csak egy benzinkúti üzlet eladójától kapott, amikor éjszaka megálltak tankolni, és ő odament a kasszához, hogy fizessen, a fiúk pedig a hosszú úton elgémberedett végtagjaikat kinyújtóztatni bementek az üzletbe, és bőrdzsekiben, napszemüvegben zombikként bolyongtak a polcok között. A pultos hölgy diszkréten odahajolt Melnickhez, és azt mondta neki: „Azért nagyon rendes magától, hogy gondját viseli ezeknek a szegény fiúknak.” „Ezt hogy érti?” – kérdezett vissza Melnick. „Hát ezeknek a szellemileg sérült fiatalembereknek” – magyarázta zavart mosollyal a hölgy.

Melnick ezt könnyedén lenyelte, még derült is rajta egy keveset. Azon már kevésbé, amikor neki kellett közvetítenie az egy helyiségben tartózkodó Ramones-tagok egymásnak címzett üzeneteit. Történt ugyanis, hogy már épp színpadra kellett volna menniük, és Melniknek az az ésszerű ötlete támadt, hogy elküldi őket hugyozni. Ittak eleget, és logikusnak tűnt, hogy majd műsor közben jön rájuk a vizelhetnék. Rászólt ezért Dee Dee-re, hogy okosan tenné, ha kimenne vécére.

Dee Dee persze ellenkezett, hogy még nem kell neki, de Melnick ráparancsolt: tűnés hugyozni. Ezek után Johnny is megszólalt, és azt javasolta Melnicknek, hogy Joey-t is küldje el vizelni. Melnick már épp tolmácsolta volna a velük egy helyiségben tartózkodó Joey-nak, hogy menjen ő is vizelni, amikor Joey közölte vele: „Mondd meg Johnnynak hogy menjen a picsába. „Tell Johnny to fuck off”. (Mert klasszikusokat csak szó szerint szabad idézni.)

Aztán Joey, Dee Dee és Johnny szép sorban meghaltak, mintha összebeszéltek volna, pedig életükben mindvégig elzárkóztak az ilyesmitől. És végül Tommy Ramone is, aki azt az első három lemezt olyan tökéletesre keverte, és olyan kurvajól dobolt rajtuk, plusz még az It’s Alive-on is.

 

R.I.P.

 

 

Barangó
 

Címkék: 
The Ramones