Szeretem folyamatosan hangoztatni azt a reklámtudományi alapvetést, hogy a vásárló a csomagolással találkozik először. Ha az igényes, szép, akkor pozitív érzésekkel kezd a tartalom fogyasztásába. Sokszor hallom viszont, hogy ennyi fért bele, nincs pénz, a banda a szívét lelkét beletette az anyagba, inkább azt értékeljem, meg amúgy is mindenki letölti, meg egyáltalán mit várok én Magyarországon? Ha legközelebb ilyen vitába keveredek, akkor egy hanyag mozdulattal előkapom a whitebacon cd-t. Szerzői kiadásban ilyen szép kiadványt még nem láttam itthon. A borító ötletes, igényes, informatív. A digipakk hibátlan és igen, van élet a CD-R-en túl is.

De ez mit sem ér, ha az árát a stúdiómunkából spórolják meg. Szerencsére erről sincs szó. Nem bontja le úgy a házat, mint egy Wings of Plague, de nagyon rendben van a keverés. Tisztán, kivehetően és arányosan szól minden. Olyan finnesen.

Vajon érdemes-e újat várni egy olyan stílusban ahol már a stílus alapítói is vért izzadnak, ha újat akarnak mutatni? Vagy elegendő az, ha egy bizonyos szintet elér a produktum technikailag, hangzásban, dinamikában?

Valami homályos koncertélményem még derengett a zenekarról egészen pozitív emlékként, ezért tudtam, hogy a dinamika meglesz. A további várakozásomat valahova középre lőttem be. Az első hallgatással arra jutottam, hogy nem kell elkapkodnom a dolgot, mert itt sokkal több ötlet van jelen, mint amennyi elsőre átszaladt a fülemen. És bizony sok minden átszalad, rendesen megpakolták összetevőkkel az anyagot.

A címadó alig másfél perces, amolyan intro track kellemesen kereplő dobtémával, egy vezérriffel megtámogatva nagyjából ki is teszi az irányjelzőt, mire számíthatunk.

Amin nálam el szoktak csúszni a metalcore gyökerű bandák az az ének egyhangúsága. Szerencsére a srácok figyeltek erre is és amennyire a korlátok engedték változatos lett a hörgős/üvöltős ének.

Az Era of Decay olyan fejleszakítós lendülettel indul, hogy csak elismerően hümmögtem. Takács Attila ügyesen váltogatja a mélyebb és magasabb fekvésű hörgést. Nekem egyértelműen a második féle megoldás jön be jobban, de a koncepcióhoz mindkettőre szükség van. A téma a szürke társadalom mindennapi mókuskereke.

Az Anger is jól odatapos, mintha az előző számból nőtt volna ki. A szöveg pedig mintha reflektálna az előző dalra. A Blessed Scars-nál viszont már kicsit elkalandoztam és érdekes módon több újrahallgatásnál is éppen itt. Pedig becsületesen összerakott szám.

Eddig a pontig volt egy olyan érzésem a lemezzel, hogy ügyesen pakolgatják a paneleket, de valahogy olyan „már hallottam” érzésem lett a 4. track végére. Valamit vártam még. Aztán szerencsére meg is kaptam a lemez második felétől. Lehet, hogy csak én dramatizálom túl, de húznék egy virtuális határvonalat ide, mert nekem itt egy minőségi javulás érzetem volt.

A Love is a Dark Holenak egy halvány thrashes húzása is van. Tempós, jól áttipor az emberen, de máris van egy más hangulata. A Hyporicte viszont már egy tonnás gránit tömböt dob a hallgatóra. Morbid Angel szintű betonozással indít. Aztán kicsit lazul a gyeplő, de azért marad a súlyból rendesen, mondjuk egy korai Arch Enemy szintű. Itt egyértelműen egy csúcspontja van a lemeznek. De igazából innentől csak csúcspontok követik egymást.

A Comming of Fenrir már szinte black/death kezdése újabb kellemes meglepetés. És a szöveget is sikerült hozzá formálni. Ilyenből egy teljes albumnyit is meghallgatnék tőlük. A Final Death Wish már nem ennyire sötét, kicsit „hagyományosabb”, de szépen végigmegy benne a reszelés. Ám így egészen más hatása van, hogy ilyen változatos környezetben van. Van benne egy kis gitárvirgázás, témaváltogatások, meg minden jó. A gitártémák amúgy végig jók voltak az albumon. A refrén azért itt is jó karcos lett.

Az Old Man’s Watching pedig már nem engedi lejjebb a nívót. Piszkosul megy a málházás és igen remek hangulatban búcsúzik a hallgatótól a korong.

Mindenképp ajánlom a lemezt. Nemcsak a zene miatt, ami főleg a második félidőben kifogástalanul oda lett téve, hanem az összképért. A kivitelezés mostantól nálam etalon. Csak így tovább!

Az 'It's All In Your Head' album dallistája:

1. It's All In Your Head
2. Era Of Decay
3. Anger
4. Blessed Scars
5. Love Is A Dark Hole
6. Hypocrite
7. Coming Of Fenrir
8. Final Death Wish
9. Old Man's Watching

A zenekar Facebook oldala.

vtb