Bár a folyamatosan és valószínűtlenül kellemes időjárást néhány esőcsepp megzavarta, abban biztos voltam, hogy nem a hideg fogja visszatartani az érdeklődőket. Ellenben örömteli hátráltató tényező volt, hogy párhuzamosan több másik koncert is zajlott a városban. Még ha nem is fedték egymást teljesen a stílusok, egész biztos volt olyan, akinek választania kellett melyik ujjába harapjon. A kezdési időpont, kapunyitás és más varázsszavak elég képlékenyek egy rock koncert esetén, de az este nyolc egy referenciapont, amivel nehéz mellélőni. Ez most sem történt másként. A korábban érkezők kedélyes pulttámasztással töltötték az időt, a színpadon nem volt még nagy mozgás. Sajnos nem voltak túl sokan. Az első pozitív impulzus mégis ekkor ért, amikor Rudán Joe-t láttam meg a pultnál. Teljesen fesztelenül szóba elegyedett mindenkivel és viselte a fényképkészítéseket és az aláírás osztásokat. A saját fellépéséig még több óra volt, mégis ott maradt, megnézte a többi zenekart is. Szimpatikus hozzáállás.

Elsőnek érkezett a Signal Motorock...

Egészen megdöbbentő, hogy ez a zenekar 30 éves. Az pedig még megdöbbentőbb, hogy ennek ellenére milyen kevés anyag van róluk, tőlük. A motoros találkozók törzsközönségének természetesen nem kell őket bemutatni. A játékukon végig érződött, hogy nem most keresgélik az akkordokat.

A közönség lassan szállingózott,  de azért folyamatosan nőtt. A zenekar láthatóan nem a külsőségekkel akarja eladni magát, inkább csak zenélni akarnak. Programjuk túlnyomó részét hard rock feldolgozások adták nemzetközi és hazai slágerekkel, közéjük ékelődtek a saját szerzemények. Amolyan kellemes zene volt. Jó hangulatot teremtettek.

Nem volt túl feszesre véve a program, az átszereléseket remekül át lehetett hidalni szabadtéri beszélgetésekkel a bejárat előtt.

Az EGO Projecttel szemben két fenntartásom van, de ez természetesen a saját kekecségemből adódik.

Az első a bandanév. Úgy, hogy már többször hallottam felvételről és élőben is őket, még mindig nem tudok a név mögé egy „nem-egri HC bandát” képzelni. Miközben a hard rocktól a thrashbe hajló power metálig mindent játszanak, csak hardcore-t nem. Emellé felsorakozott egy újabb tévképzet a LEGO Project. Bocs srácok, ezért a kockamánia a hibás. A másik pedig Kiss Zoltán énekes. Egyszerűen túl jó a hangja lassú-középtempós motoros rock számokhoz.

Látszott, hogy a zenekarnak már van rajongói bázisa, ami helyes és érthető is. Jobban meg is telt a nézőtér. Több hangzóanyaggal a hátuk mögött, könnyedén raktak össze egy koncertnyi dalcsokrot, amiben máris több biztos pont van. Szerencsére a hangzás is jó volt, talán kicsit túl hangos is volt ahhoz, hogy az ének nagyszerűsége mindig átjöjjön, de a gitárok nagyon karcoltak. A buli legjobb pillanatai, egyben a legerősebb iránymutató szerzemények szerintem:

Tízperces bálvány. Ezt a témát már klisésnek is vehetnénk, annyian írtak róla, de mégis működik. Fogós énektéma, a szöveg sem esetlen, ízes szóló (ami nem mellékesen minden számra jellemző).

Harcom! Nailyenből még két-hármat esetleg egy lemeznyit!!! Egy Helloween lemeznek is erős pontja lenne, így ahogy van. Élőben letaposott. Abszolút kedvenc.

Pár sör és pár barát...lett volna a harmadik csúcspont, ha előkerültek volna az akusztikus hangszerek. Így is jó volt, de az amúgy hangulatos klippel rendelkező nótát szívesen hallgattam volna eredeti formájában.

A mérleg másik serpenyőjébe nálam csak a Gázt még! kerül, ami szerintem nem üti meg a többi szerzemény szintjét (a szóló azért itt is hibátlan természetesen)

Van kiállása a zenekarnak, technikailag sincs hiányosság és dalokat is tudnak írni. Mi kell még?

Bár szellősre lett véve a program, mégis a tervezetthez később kezdett a Radar legénysége, akikhez néhány saját nóta után csatlakozott Rudán Joe. Talán kicsit hálátlan szerep jutott a Radarnak, mert a közönség itt bizony már Pokolgép számokat akart hallani. Se többet, se kevesebbet. Amit meg is kapott végül. A két énekes felállást, bevallom nem tudom hova tenni. Persze szép gesztus, de Mák István hangja, még ha kellő mértékben „metálos” is nem ad hozzá sokat Joe teljesítményéhez. Viszont Papp Gergely vokálozására többször felkaptam a fülem.

A másik dolog amit furcsállottam, hogy főleg Kalapács érás Pokolgépeket hallottunk, miközben Rudán Joeval több lemezt készítettek (és a Pokolgép azóta is játsza a Rudán érás számokat). Az is örök talány marad, hogy ezek a lemezek, főleg a Csakazértis után, miért nem kerültek a megérdemelt státuszba (bár mintha ebben némi változás mutatkozna). A Hol van a szó volt az egyik kivétel, amit a közönséggel megtámogatva acapella adott elő Joe. Itt ütközött ki, hogy 50-en túl is milyen erő van a hangjában. Talán egyszer még hallom tőle élőben a Túlélőt, Az Elesettekért-et, vagy  a Hős lettélt…

Egy rövidebb P. Mobil blokkot is kaptunk, ezt nem vette olyan jól a közönség, talán mert nem a legismertebb/legkedveltebb dalokból állt.

Ettől függetlenül a közönség lelkes volt és a zenekar is láthatóan jól érezte magát.

vtb