Scott Reeder a legendás stoner banda, a Kyuss ex-basszusgitárosa. Emellett játszott a szintén legendás The Obsessed-ben, majdnem tagja lett a Metallica-nak és a TOOL-nak, és van egy stúdiója is a kaliforniai farmján, ahol manapság producerkedik, és lemezeket kever. Új zenekara a Sun And Sail Club épp most jelentette meg első lemezét, amit Mannequin névre kereszteltek. Az év egyik legérdekesebb lemezét produkálták a srácok. Volt miről beszélgetnünk!

Rockbook: Üdv Scott! Gratulálok a Sun And Sail Club új lemezéhez! Örülök, hogy ennyi év után visszatértél egy teljes albummal. Nagyon jól sikerült, és ahogy látom, nagyszerűek a visszajelzések eddig.

Scott Reeder: Köszönjük! Hát igen, sok idő telt el – nagyon jó érzés új zenét kiadni!

Rockbook: Beszélhetünk valódi zenekarról, vagy ez csak egy stúdióprojekt?

Scott Reeder: Határozottan zenekarról van szó, de nagyon lassan fogja kiforrni magát, ami részemről teljesen rendben van. Tervben van néhány új anyag felvétele, közben azon agyalunk, hogyan oldjuk meg mindezt koncerten – a vocoder részek elég trükkösek!

Rockbook: Figyelgettem az albummal kapcsolatos kommenteket, és úgy tűnik, hogy eléggé megoszlanak a vélemények a vocoderrel kapcsolatban. Van, akinek nagyon bejön, van, akinek nem. Miért választottátok ezt az effektet az énekhez?

Scott Reeder: Szó volt arról is, hogy több énekessel csináljuk meg. De attól féltem, hogy nem lesz egységes a lemez, ha minden számot mással veszünk fel. Bob jött ezzel a vocoderrel, hogy megmutassa az elképzeléseit – tisztán rájátszotta a gitárt, kiegészítette a hangjával, és elképesztően jól szólt! Tele volt szavakkal, melódiákkal, úgyhogy lecsaptunk rá! Számomra olyan, mint egy instrumentális album a gitár által formált szavakkal.

 

Sun And Sail Club - Held Down

 

Rockbook: Terveztek klipeket a dalokhoz?

Scott Reeder: Igen, ha minden jól megy, decemberben forgatunk. Talán két videó lesz, nem tudom pontosan.

Rockbook: Elárulnál pár dolgot a dalszövegekről?

Scott Reeder: Nos, ez Bob asztala. Végighallgattam a lemezt miközben olvastam a dalszövegeket, amik amúgy a digitális album borítójában is benne vannak, és beleszőttem a saját őrült gondolataim, aztán megkérdeztem Bobot, jó úton járok-e, de a közelében sem voltam annak, amiről ő írt, haha! Ám a dolog nagyon illik a vocoderhez – olyan, mint egy test nélküli hang, ami megfigyeli az emberiséget.... Szerintem sokkal nagyobbat üt mint egy sima énekes, aki az arcodba üvölt.

Rockbook: Mit tudsz mondani a kiadótokról? Szerinted manapság feltétlenül szükséges saját lemezkiadó? Miben tud többet nyújtani?

Scott Reeder: Ez gyakorlatilag egy lenyomat amit Bob hozott létre a zenekar miatt. Nem igazán figyeltem az üzleti oldalát a dolognak, de úgy gondolom, hogy egyáltalán NEM szükséges egy lemezkiadó mostanság!

Rockbook: A szólóalbumod, a ”TunnelVision Brilliance” 2006-ban jelent meg. Tervezel hasonló szólólemezt?

Scott Reeder: Azóta is tettem fel szép csendben dalokat az iTunes-ra, mindegyiket külön-külön. Szintén van egy szám, amit nemrég töltöttem fel a Soundlcoud-ra. Van egy két dalt tartalmazó kiadvány, a ”Weaver’s Dawn”, amelyen szerepel az ”As We Become” amit a feleségemnek, Renee-nek írtam pár évvel ezelőtt, a 20. házassági évfordulónkra. A kedvenc dalom, azok közül, amiket valaha írtam! Hamarosan lesz több is…

 

Scott Reeder - Thanks

 

Rockbook: Milyen zenét hallgatsz szívesen? Vannak új kedvenceid, új bandák, akiket ajánlanál?

Scott Reeder: Általában annyira leköt az, amin éppen dolgozom a stúdiómban, hogy szinte semmit sem hallok a külvilágból. Épp pár hete töltöttem egy családi vacsorát együtt a Warwick cég basszerosaival – Rob Trujillo(Metallica) kicsit felrázott és arra sarkallt, hogy hallgassam meg Jaco Pastorius-t – eszméletlen! Közben belehallgattam pár Warwick-családtag anyagába – most kaptam meg Divinity Roxx szólólemezét, és egy kicsit belekóstoltam a death metalba is – a barátaim, Evan Brewer és Nick Shendzielos mindketten brutálisan nyomják – rendkívül inspiráló volt ilyen arcokkal lógni és kicsit kitágítani a látókörömet! Ami a stúdiózást illeti, nemrég volt itt a farmon a Crusade, ami a Tenacious D. mellékága. Gyilkos ’70-es évekbeli hangzás – remek lemez lesz!

Rockbook: Olyan legendáknál voltál meghallgatáson, mint a Metallica vagy a Tool. Milyen emlékeid vannak? Hogyan sikerültek? Mit gondolsz, miben lenne más az életed, ha bekerültél volna valamelyik zenekarba?

Scott Reeder: Őrületes volt, hogy mindkét zenekar felkért! A meghallgatások is jól sikerültek – azt hiszem eléggé kötetlen és zajos stílusom van – tudom magamról, hogy különc vagyok. Be tudok olvadni, ha akarok, de mindkét jam közben önmagam adtam – azt gondolja az ember, ha elhívnak, valószínűleg az kell nekik, amit eddig láttak tőled… Mindkét alkalommal remekül éreztem magam, örök barátságok kötődtek. Nem hiszem, hogy máshogy élnék, ha valamelyik összejött volna. Pontosan ott élek, ahol akarok, itt a stúdióm… Azt hiszem, nyűgös lettem volna a sok turnézástól. Kis adagokban szeretem, de ha elém rakták volna egy két éves turné útitervét… áú! Bár a dollármilliók talán enyhítettek volna a fájdalmamon, haha!

Rockbook: Min változtatnál, ha visszamehetnél 20-25 évet az időben?

Scott Reeder: Egy döntésem se bántam meg az évek során – egy fergeteges utazás volt rengeteg mellékúttal és kerülővel. Eszembe jut néhány ember, akik nélkül talán jobb életem lett volna, viszont számos hasznos leckét is kaptam tőlük. Szóval inkább ne változtassunk semmin!

Rockbook: Hogyan emlékszel vissza a Kyuss-ban töltött időre? A nagybetűs rocksztár életstílust követtétek? Érezted, mennyire nagy hatású volt a zenétek?

Scott Reeder: A Kyuss-korszak izgalmas volt! Semmilyen felelősség nem hárult ránk a zenélésen kívül. Na ja, néha elvetemült dolgok történtek azokban az időkben – egy utazó party volt az egész, és sok is lett a jóból, haha! Ami ezt a ”befolyásos”, ”nagy hatású” dolgot illeti, én soha sem vettem be. Nekem egy sima háromfős banda volt egy énekessel az élen, viszont elég laza, kötetlen volt – egyik este sem tudtad, mi fog belőle kisülni, emiatt maradt izgalmas. A jammelések mindig kicsit mások voltak – lehet, hogy ez furcsa volt egy akkori heavy rock bandánál? Még mindig elképeszt, hogy páran a mai napig hallgatnak minket, még így, húsz év elteltével is!

 

Kyuss - One Inch Man

 

Rockbook: Úgy látom, hogy Josh-sal(Josh Homme – Queens of the Stone Age főnök, ex- Kyuss gitáros) még mindig jó barátok vagytok. Megváltozott a Queens Of The Stone Age hatalmas sikerei után?

Scott Reeder: Egyáltalán nem. Még mindig olyan érzés együtt lógni vele, mint húsz éve, csak még jobb – mindketten felnőttünk kicsit. A koncertjeire is szívesen megyek – a backstage mindig egy igazi családi összejövetel régi barátokkal, családtagokkal.

Rockbook: Nem volt szó arról, hogy te legyél a QOTSA basszusgitárosa?

Scott Reeder: Egyszer elhívtak a stúdióba, amikor Josh és Alfredo az első lemezt vették fel, de akkoriban John-hoz(John Garcia – Kyuss énekes) voltam hű.

Rockbook: Hallottad a QOTSA új albumát? Mi a véleményed róla?

Scott Reeder: Imádom az új lemezt – Mondtam is Josh-nak, hogy olyan, mintha teljesen leszarták volna, kinek fog tetszeni – szabadon elkalandozhattak bármerre a zenében.

Rockbook: Mesélj a helyről, ahol laksz!

Scott Reeder: Egy Dél-Kaliforniai kisváros mellett lakunk egy farmon, az előhegységben. Egy melléképületet átalakítottunk stúdióvá, szóval csak pár lépés és a munkahelyemen vagyok, akár pizsamában is. Tökéletes! Rengeteg háziállatunk van: kutyák, macskák, lovak, kecskék, papagájok, pávák. Sok törődést igényelnek, de távol tartják a bajt!

Rockbook: Mit üzennél a magyar rajongóidnak?

Scott Reeder: Nos… csak szeretném megköszönni mindenkinek, aki hallgatta azt a zenét, aminek részese lehettem az évek során, és amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Most új a zene is, és remélem, még több anyagom jelenik meg életem során.

 

Rockbook: Köszi az interjút!

 

Sun And Sail Club

 

 

 

Interjú: M.G.