Idén nyáron nagy örömömre sikerült kijutnom a Novarock-ra. Hogy miért is érdekes ez a Seether koncerttel kapcsolatban? Hát azért, mert a nagy headliner-ek mellett, olyan zenekarok is fellépnek ott, akik Magyarországra ritkán, vagy soha nem jönnek. Ez idáig közéjük tartozott a Seether is. Régebben már a videoklipjeik által ismertem a zenekart, de itthon valahogy nincs túl nagy felhajtás körülöttük –annak ellenére, hogy az USA-ban listákat döngetnek az albumaik,- így hamar eltűnnek az ember szeme elől. A Novarock-os 40 perces műsoruk aztán újra a csapatra irányította az érdeklődésemet. Beszereztem az albumaikat, és azóta rongyosra hallgattam őket. Amikor a nyár közepén bejelentették, hogy decemberben Magyarországra látogatnak tudtam, hogy mindenképp meg kell őket néznem újra. Azt már előre borítékoltam, hogy bőven lesz olyan kedvenc Seether dalom, ami nem fog beleférni a setlist-be. Na, de ne rohanjunk ennyire előre.

Az estnek ugyanis volt egy vendégzenekara, az orosz Prana személyében. Még a koncert előtti napokban próbáltam informálódni felőlük, hogy mire számítsak velük kapcsolatban, de meg kell mondjam, nem sok semmit találtam róluk, így rábíztam magam a meglepetésre. Ami elmaradt, ugyanis nem esett le az állam a csapattól. A zenekar trió formában nyomja, a leginkább a német és angol underground punk/grunge keverék muzsikát. A frontcsaj leginkább Cortney Love-ra emlékeztetett. Nyilván sokat hallgathatta a Hole-t, és merített is a zenéjükből, de hiába ugrált, pörgött a színpadon, kevés volt ahhoz, hogy igazán beindítsa a közönséget. Őket ez csöppet sem törte le. Élvezték, hogy a Seether előtt játszhatnak.

Kilenc óra után nem sokkal aztán színpadra léptek Shaun Morganék. Addigra félig telt a Dürer koncertterme. Abból kifolyólag, hogy a zenekar itthon nincs agyonsztárolva, valahol erre a nézőszámra számítottam. Titkon azért reméltem, hogy nem lesz igazam, mert ez a zenekar megérdemelne minimum egy Dürer teltházat. Szóval színpadra lépett a Seether és a Gasolin-al (ahogy a Novarockon-is) belecsaptak a lecsóba. A közönség rögtön beindult a szaggatott riff hallatán.  A Seether egyébként trió formátumú, de turnén, a vastagabb hangzás érdekében, kisegíti őket a zenekar egykori gitártechnikusa Bryan Wickmann. Egy másik érdekesség a színpadképpel kapcsolatban, hogy az énekes Shaun Morgan nem a színpad közepén helyezkedik el, hanem a jobb szélen. A Gasolin után jött a Needles és a Rise Above This, micsoda kezdés! Ezután az új album nyitó dala a See You At The Bottom következett. Majd jött az egyik személyes kedvencem a Fine Again, ezúttal nem akusztikusan, mint a Nován és az Amy Lee-vel népszerűvé vált Broken, természetesen Amy nélkül. Ezt egy dobszóló követte. Bár biztos volt, aki élvezte és a zenekarnak is volt egy szusszanásnyi ideje, én nem éreztem odaillőnek így a 6. szám után.

A My Disaster-el aztán újra belelendültek és folytatták a sort a Wordsas Weapons-al az új albumról. Nem csak a közönség, de Morgan-ék is jól érezték magukat, jónéhány pengetőt szétosztogattak, amiből jutott nekem is. A legnagyobb ováció a Country Song-ot fogadta. Nem hiába, jó pár díjat besöpört ez a nóta. A pörgősebbTonight és FakeIt kettős után, előhúztak egy feldolgozást is, a Nirvana Heart Shape Box-át. Bár ez a dal soha sem volt nagy kedvencem a Nirvanától, de mivel Seether-ék  sokat merítenek a Kurt Cobain örökségből, jól állt nekik ez a nóta és Shaun hangjához is remekül passzol. Én mégis szívesebben hallgattam volna meg helyette élőben egy Driven Undert vagy egy Truth-t. De említhetném akár a Same Damn Life-ot is az új albumról. A zúzós Fuck It-el és a szintén nagy kedvenc Remedy-vel aztán le is zárták a műsort, majd ráadás nélkül távoztak.

Kicsit csalódott voltam –gondolom, ezzel nem vagyok egyedül,- mert minimum az említett kimaradt dalokkal még visszajöhettek volna, de ne legyünk telhetetlenek. Inkább örüljünk, hogy végre itthon is láthattuk őket és reméljük, hogy újra eljönnek hozzánk és eljátsszák a most nem hallott többi nagy slágerüket is.

Tekintsétek meg a koncertről készült további fotókat ide kattintva!

Köszönet a Skalar Music-nak! :)

Bodzilla