2014. március 3-án jelent meg a magyar Subscribe legújabb nagylemeze a 'This Moment Will Soon Be Gone' névre keresztelt korong, ami a szintén elég nagy hírnévre szert tett Bookmarks utódaként látta meg a napvilágot és az előzetes kis videók azt mutatták, hogy ennél a lemeznél sem lesz hiányérzetünk semmiben…és teljesen így is lett!

A Bookmarks lemezhez hasonlóan, itt is nagyobb teret kaptak az angol dalok, méghozzá úgy, hogy 1 darab magyar dal kapott helyet, a Tépj függönyt c. alkotás, de erről még később beszélünk.

Na, akkor vágjunk is bele a lecsóba, amely olyan ízletes lett, hogy még a legjobb francia szakácsok is megirigyelnék!

Az album nem kisebb hangerővel kezdődik, mint egy brutálisan erős hangzással kísért (ami egyébként az egész albumra kihat) 'Gazing' című szám, amit véleményem szerint azért tettek az első helyre Bálinték, hogy az elején lévő kis gitárszóló beleégesse a fülünkbe a fülhallgatót és csak azért se tudjuk lerakni. Szóval a Gazing…a legjobb helyre került a lemezen. Egy ilyen számmal nyitni, ahol az üvöltözést és határozott vágással elválasztja a lazább, jazzesebb hangzás, majd vissza, mintha hullámvasúton lennénk, valami frenetikus hangsúlyt és érzelmet ad a számnak, és elég nagy hangsúlyt ad az egész Subis költeménynek. Az elején szétszakítja a dobhártyánkat, és meglesz a jól megérdemelt szívinfarktus is, majd jön a nyugalom a filmnek, de nem ússzuk meg, mert a nyugalmat ugyancsak Bálinték hangja töri meg. Egyszerűen nagyszerű.

Aztán jön egy nyugalmasabb kezdés az Every skin jóvoltából. Ez a track igen csak líraira sikeredett, és ezt a szép összképet egy kicsit megtöri Bálint, majd visszaejt minket egy jó kis táncos eseménybe, mintha Olaszországban lennénk, és csak hallgatni kell a dallamosnál dallamosabb hangokat. Amit a gitárok a dobok és Bálinték hangjai adnak, roppant teljes az összkép, az üvöltős részeket is beleértve, mert így lesz teljes egész ez a nótácska ami Nekem személy szerint az egyik kedvencem a TMWSBG
albumról.

Talán az „arany középút”-nak nevezhető, dallamos, de durvább részekkel telerakott 'Turbulent' következik a sorban. A néhol laza, néhol pedig a földbe döngölés részek teljesen jól el vannak találva, és talán erre (is) lehet azt mondani, hogy egyértelműen koncert kedvenc lesz szerintem, a maga energikus, lassabb szövegével. Lehet majd rá rendesen ordibálni és táncikálni.

Ezek után jön a jóval lassabb 'The Verdant' címre hallgató dal. A számnak a hangulata nagyon jól beleillik a sok ordítozós szám közé, de ezen felül vannak természetesen itt is zúzósabb részek is, amikor (egyik kedves barátom fogalmazásában) adnék egy mentolos cukorkát Bálintnak és Máténak. De inkább elmerülök a Mozarti hangzásvilágban és élvezem a kicsit erősen lágynak nevezhető muzsika hangját, amit akarva és akaratlanul is libabőrös leszek…na de nem a fiúk miatt, hanem amit csinálnak.

Ezt követi a másik személyes kedvencem, a 'Run To The City', ami olyan érzést kelt, mintha a felhőkben feküdnénk, szabadon, és csak élvezzük a nagy semmit…pontosabban a finoman összehangolt hangszereket a nagyszerű énekkel. Azért vannak itt is rázósabb metál témák, de azok csak nagyobb szabadság érzetet adnak. A végén pedig a basszusgitár, dob és ének játéka egyszerűen mámorító, meg Bálint mennyei üvöltése is A végén pedig jön a „ráadás”, ahogy a szám eleje kezdődött. Egyszerűen nagyszerű, és nem több (kevesebb sem).

És elérkezett a rajongók által annyira várt…magyar szövegű dal, a 'Tépj függönyt'. Igazából Nekem első hallgatásra nagyon furcsa volt, leginkább a szöveg, mert ezt nem igazán „szabályosan” írták meg a fiúk, de aztán megbarátkozott Vele a fülem, és a refrénnél teljesedik ki az egész. És persze (hasonlóan a másik magyar számhoz, az Álomtéglához) ebben is van éneklős rész, amikor rendesen meg lehet szólaltatni a közönséget, és ezt már meg is mutatták nemrég (az A38-on), hogy hogyan is működik ez a valóságban.

Ezután jön az album majdnem leglassabb száma, a The Trice, amiben Bálint csodálatos hangja varázsol el minket hallgatás közben, visszafogott dallamokkal a háttérben. Aztán jön egy kis gyorsítás, majd a „hangzavar”, ami nem is annyira zavaros, mint azt gondoljuk, majd, mintha visszacsöppennénk a nyugalmas hétköznapokba, aztán megint jön az eszeveszett őrjöngés. Hát igen…ezek Bálinték (persze kifejezetten jó értelemben), mert ki ne akarna egy olyan albumot hallgatni, amikor elfelejthet minden bajt, és csak a zenére koncentrálhat, ami körüljárja minden porcikáját, és még élvezi is…

És jön a Message Of The Sentinels, ami olyan akár egy tavaszhoz komponált dal a maga dallamos zenéjével és simogató hangjával (azért nem gondoltam volna, hogy olyat írok Bálinték hangjáról, hogy simogató, de itt igen), és ahogy gyorsítanak egy kicsit, mintha a sürgő-pergő tavaszi estéket játszanák le újból, és újból. Nagyon vidám és egzotikus hangulatú kis dalocska. De persze itt is kijár egy rendes ostromlás a hallójáratoknak, mert miért is ne…de….kell is.

Ahogy az album végéhez közeledünk, egyre közelebb jutunk a végkifejlethez, amihez a 'We Are Stardust' szolgáltatja a hangulatot, ami igazán szoros rokoni kapcsolatban állhat az előtte álló Message Of The Sentinel cí számmal, csak itt a szám közben jönnek a hirtelen fellángolások, elvágva a nyugalmas, visszafogott hangulatot. És talán előkészítve a hallójáratainkat az utolsó felvonásra?...

Úgy bizony, mivel elérkeztünk az album legvégére, az 'Obsessive-Compulsive' című remekhez, ami méltóképpen zúzósan zárja le az amúgy sem gyenge albumot. Az elején lévő kis „felvezetés” biztosít minket arról, hogy ezúttal sem fogunk elaludni a szám közben, és erről még jobban gondoskodik a 2 éneklős fiúcska újabb levegővétele. Remekül keretbe foglalja az OC. a Gazing-el egybevéve ezt az isteni nedűt.

És jöhet az ismétlés gomb, és kezdődhet minden elölről, mert megunhatatlan.

Az egész CD hallgatása során mindig az az érzés fogott el, mint amikor egy ejtőernyőből ugranék el…eleinte nem akarunk ugrani, mert félünk, aztán nagy levegő, ugrás, adrenalin, és utána már csak a szívdobogásunkat halljuk…

Igazából sosem voltam egy nagy Subi fanatikus, de azt hiszem, hogy aki meghallgatja „szűz Subis” füllel ezt az albumot, az rögtön meg is váltja a következő koncert jegyét, ugyanis június 16-án a Budapest Parkban játszanak a fiúk.

Zorg

Fotó: Zsibi