2014. július 11-én, a nyár közepén jelent meg a Suicide Silence legújabb albuma a You Can’t Stop Me névre hallgató mű, amit immáron a 2012 őszén, tragikus motorbalesetben meghalt Mitch Luckert helyettesítő Hernan ’Eddie’ Hermida énekelt fel, nem is akárhogyan…

Mint, ahogyan az előző írásomban említettem, most kitérek mélyebben is erre a remekműre, az egészre, úgy, ahogy van, de szemezgetni is fogok azért rendesen.
Először is, vegyük az éneket, ami azért nem volt szerintem egyszerű választás a zenekarnál, hogy ki is legyen a méltó utódja Mitch-nek, de végül is ’Eddire’-re esett a választás, és szerintem telitalálat lett ez a szép énekelő srác. Teljesen vissza tudja adni azt a hangot, ami a lemezen van, és azért szerintem ez egy deathcore csapattól jól esően várattatott.

A másik pedig, ami mondjuk, nem csak erre a lemezre jár, mint elismerés, de azért erre is, és amiért Én kifejezetten szeretem a Suicide Silence-t, az pedig az, hogy bármennyire is deathcore csapat, megvan a zenéjükben az a dallamosság. Most senki ne gondolja azt, hogy egy szimfonikus deathmetal brigádra gondolok, hanem arra, hogy a jól megszokott, és ’elvárt’ dallamok mögött ott van az a jólesően megszólaló szóló cucc, amit Mark Heylmun szolgáltat.

És akkor…maga a lemez. Egy erőtől duzzadó, és minden igény szerint (szerintem) az egyik legerősebb Suicide Silence album lett. És most nem azért írom ezt, mert elfogult vagyok, vagy azért, mert ennyire tetszik ’Eddie’ hangja, ami mondjuk igaz is. Hanem azért, mert úgy ment tovább ez a csapat, hogy a csapat egyik láncszeme már nincs sajnos Velük, és, mégis megcsinálták teljes erőbedobással, le nem állva a zenéléssel.

Az album egy introval kezdődik, ami elsőre nem is lenne fontos, mivel egy alig 50 másodperces kis valamit, csakhogy, ha a címet megnézzük, akkor rájövünk, hogy ez valaminek a rövidítése, és nem is akárminek. M.A.L., Mitchell Adam Lucker, azaz Mitch Lucker előtt így (is) tiszteleg a zenekar. Jó ötlet, szép gesztus.

Aztán érkezik az Inherit the Crown című szám, ahol máris megmutathatja ’Eddie’, hogy mi tud a mikrofon mögül, és nem is fogják vissza magukat a fiúk. Majd, amire már klip is készült jóval a lemezmegjelenés előtt, amit május 6-án tett közzé a zenekar, és, ami az egyik legelvetemültebb, legziláltabb számuk lett az albumon, a Cease to Exist. Erre mehet rendesen a felsőtest emelgetés, és itt is van egy szép szóló rész, amire már utaltam.

Ezután jön a leghosszabb szám a Sacred Words személyében, majd a Cannibal Corpse-os emberrel, George ’Corpsegrinder’ Fisher-rel feljátszott Control.

Az album feléhez érve jön a harcos, azaz a Warrior című dal, amit igazából utalhat Mitch-re és a zenekarra is, de Én ennyiben is hagynám, szóval mind a kettőre, majd a lemez címadó dala, a You Only Live Once szám tökéletes folytatása a You Can’t Stop Me. Hát ezek után, már tényleg nem lehet megállítani Őket…

Majd következik egy újabb vendégeskedő mű a Monster Within jóvoltából, amit a The Dilinger Escape Plan-es, Greg Puciato-val vettek fel az albumra.

Aztán jön egy kis érdekesség, mivel egy, már felvett dalt rögzítettek újra az új albumon, az Ending Is the Beginning című nótát. És ezúttal egy dal Mitch-nek, amit szerintem nyugodtan nevezhetünk majd egy koncertfavoritnak, ahol aztán majd rendesen lehet üzenni Mitch-nek, mert mindig figyelni fog. Az pedig nem más, mint a Don’t Die, amit szerintem tényleg így is gondol nem csak a csapat, hanem a leghűségesebb rajongóik is, hogy Mitch nem halt meg.

És a legvégén egy bónusz track, az Ouroboros, ami méltó befejezése ennek a munkának, és a szám legvégén a zongora még külön élvezeti faktor is.

Szerintem gyönyörű emléket állított Mitch előtt ezzel az albummal a banda, és úgy hiszem, hogy ez a korong valaminek a vége, és ugyanakkor valaminek a kezdete is…

R.I.P. Mitchell Adam Lucker (1984 – 2012)!

A komplett album itt meghallgatható: