"Súlyos és fájdalmas album ez, de képes erőt adni..." - Aebsence: 'Sűrű' lemezkritika
Végre megérkezett az Aebsence 'Sűrű' névre keresztelt negyedik albuma, amelynek címe nem az albumaik megjelenésének gyakoriságára utal, ők inkább a minőségre koncentrálnak, nem a mennyiségre.
A prog. metalnak aposztrofált stílus itt nem azt jelenti, hogy ki tud másodpercenként több hangot lefogni, itt a hangulat, az értelmi és érzelmi alapon vett súlyosság, a fifikás ritmizálás, és a stílusok finom fuzionálása teszi a banda zenéjét progresszívvé. Nekem a korai Tool jut eszembe mint párhuzam, főleg a ritmizálás, a tiszta nyers gitársound, és a helyenként fájdalmas ének miatt. Budai Péter hangja és énekstílusa nagyon egyedi, ezer közül felismerhető, etnos hatásokkal operáló. A szövegek mélyek, komolyak, és a szóhasználat messze visszanyúl a régmúltba, és ás elő olyan szavakat, szófordulatokat, amik a népdalok világát idézik meg, és mégis aktuálissá tudnak olvadni a tonnás gitárriffek alatt. Többször meghallgatós ez a lemez is, mint a többi anyaguk, de mindig van valami kapaszkodó, olyan zenei rész ami leejti az állát az embernek.
A kezdő "Ne maradjak idegen" primitív riffel rúgja be az ajtót, majd a dinamikai váltás után olyan málházásba kezdenek, hogy öröm hallgatni.
A következő, "Egyetlen" zakatolós gitártémával, és szállósabb énektémával varázsol, majd a vége felé átcsapnak egy laza hetvenes évekbeli szólóorgiába, majd mindennek a végére olyan atombrutál lezárást kanyarintanak, mintha a Meshuggah ugrott volna be, hogy befejezze nekik a dalt.
A harmadik "12 fáradt mozdulat" akusztikus kezdés után lassan gomolyogva bekeményít, amolyan balladaszerűen, de nem kapunk feloldozást, nyomasztóra vették a figurát a srácok nagyon.
Utána kimondottan jól esik az "Akinél az ördög" simogató lágy akkordokkal teli kezdése, és szállós énektémája, majd berobbanó markáns refrénje. A dal végén súlyosan beindul a doom/stoner úthenger, mosolyt csalva a Kyuss, Trouble fanok arcára is.
Az ötödik "Fekete anyag" című dal nekem az Alice In Chainst juttatta eszembe dinamikai és hangulati váltásaival, fogós refrénjével.
A hatodik track a "Sűrű" igen intenzív tempós tétel, zakatolós riffekkel startol, majd 1:30 körül bemutatnak egy jó kis thrash vágtát, mindeközben marad a grunge feeling is főleg vokális téren, ezek alapjául pedig brilliáns basszustémák szólnak Nedoluha György keze alól.
A hetedik dal a "Szép ellenségem" brutális mozdonyszerű riffel tarol, amit fogós verzékkel és refrénnel sikerült megtámasztani, azért a dallamtapadáshoz több hallgatás is kell, de megéri.
A befejező "Ábrándoknak gyilkosa" súlyos meditatív tétel baromi furfangos ritmizálással Karner Gábor dobjai jóvoltából. Az Isten Háta Mögött zsenialitása köszön vissza Budai Péter szövegéből és dallamaiból, szerencsére itt is fogós refrént kapunk, de a srácok gondoskodnak róla, hogy ne dudorászva érjünk az albumuk végére, és lezárásnak olyan tonnás riffet tol Perneczky András gitáros, amivel hosszan elnyújtva áthengerelnek minket a sztratoszférába.
Súlyos és fájdalmas album ez, de képes erőt adni, és ez a metal lényege.
A "Sűrű" album dallistája:
01. Ne maradjak idegen
02. Egyetlen
03. 12 fáradt mozdulat
04. Akinél az ördög
05. Fekete anyag
06. Sűrű
07. Szép ellenségem
08. Ábrándoknak gyilkosa
A lemez egyben is elérhető a stream szolgáltatóknál: Spotify, YouTube, Apple Music, Bandcamp, Deezer
Szabó Gábor
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
