Bejelentkezés

x
Search & Filters

Tíz remek AC/DC dal, ami sokkal nagyobb figyelmet érdemelne

Az AC/DC diszkográfiájában több olyan sláger is akad, amit azok is ismernek, akik egyébként egyáltalán nem hallgatnak rockzenét: gondoljunk csak a Highway to Hell-re vagy a Back in Black-re, ugyanakkor olyan dalokat is találunk, amiket talán még a legnagyobb rajongók is csak néhányszor hallottak. Az Ultimate-Guitar tíz méltatlanul alulértékelt AC/DC nótát gyűjtött össze, amelyek sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének.
 
10. Night Prowler – Highway to Hell (1979): ha van olyan dal az egyébként ultrasikeres Highway to Hell lemezen, amiről hajlamosak megfeledkezni az emberek, az egyértelműen a Night Prowler, pedig a fogós bluesos dallam és a fülbemászó refrén alapján könnyen nagy közönségkedvenc lehetett volna.
 
 
 
9. House of Jazz – Stiff Upper Lip (2000): a címmel ellentétben a House of Jazz nem éppen jazzes hangulatú: sokkal inkább egy tipikus AC/DC nóta, amit Angus Young érdekes riffje és rövid szólója tesz igazán különlegessé, de érdemes odafigyelnünk Malcolm Young és Phil Rudd játékára is.
 
 
 
8. Can I Sit Next To You Girl? – kislemezdal (1974): a Can I Sit Next To You Girl? volt az AC/DC legelső kiadott dala, amelyben még a csapat első énekesét, Dave Evans-t hallhatjuk, aki ugyan nem volt olyan karizmatikus egyéniség, mint Bon Scott, de könnyed, játékos stílusa jól passzolt az Elvis-t idéző nótához.
 
 
 
7. Let Me Put My Love Into You – Back in Black (1980): a Back In Black A-oldalának záródala tökéletesen megágyaz az ezt követő címadó számnak. Angus Young egy újabb izgalmas szólóval örvendeztet meg minket, Brian Johnson hangát pedig élmény hallgatni. 
 
 
 
6. Problem Child – Dirty Deeds Done Dirt Cheap (1976): a Problem Child először a Dirty Deeds ausztrál kiadásán szerepelt, a nemzetközi piacon pedig a Let There Be Rock-on debütált, de mindkét esetben háttérbe szorult az olyan slágerek mellett, mint a Love At First Feel vagy a Let There Be Rock, pedig Bon Scott remekel, Angus Young pedig az egyik legjobb szólójával zárja a dalt.
 
 
 
5. Sin City – Powerage (1978): a Sin City-ben minden megvan, ami egy jó AC/DC dalba kell: dögös, ütős, fülbemászó és hiteles.
 
 
 
4. Bedlam in Belgium – Flick of the Switch (1983): a kritikusok annak idején ízekre szedték az egész Flick of the Switch albumot, ugyanis véleményük szerint a változások finoman szólva sem tettek jót a bandának. Ennek ellenére ezen a lemezen is vannak jó dalok sőt, még olyan lendületes rockhimnuszok is, mint a Bedlam in Belgium.
 
 
 
3. Burnin' Alive – Ballbreaker (1995): a Ballbreaker album újabb kísérletnek számított a zenekarnál. A dalok szövege és dallamvilága sötétebb lett a korábbiaknál, ugyanakkor megőrizte a banda jellegzetes stílusjegyeit, a Burnin' Alive pedig tökéletes példa a régi és az új stílus ötvözésére.
 
 
 
2. Got You By The Balls – The Razor's Edge (1990): a The Razor's Edge-en ugyan ismét csúcsformában játszott a csapat, de az Are You Ready, a Moneytalks és persze a Thunderstruck árnyékában nem sok figyelem jutott a többi dalnak, így az egyébként remek Got You By The Balls is feledésbe merült.
 
 
 
1. Soul Stripper – '74 Jailbreak (1984): az egész '74 Jailbreak lemez méltatlanul háttérbe szorul az AC/DC diszkográfiájában, pedig olyan korábban ki nem adott dalokat tartalmaz, amelyek még a banda kezdeti időszakában készültek. A Soul Stripper-ben Rob Bailey basszusgitározik, Tony Currenti dobol, a nagyszerű szólót pedig Malcolm Young szállítja.