A The Beat, melyet Észak-Amerikában „The English Beat” néven ismernek, egy Two Toneska zenei stílusú együttes, melyet 1978-ban az Egyesült Királyságban alapítottak. Dalaik keverik a ska, a pop, a soul, a raggae és a punk-rock irányzatokat; a szövegeik a szeretetről, összetartozásról, és szociálpolitikai témákról szólnak.
A The Beat három albumot jelentetett meg: ’I Just Can’t Stop It’ (1980), ’Wha’ppen?’ (1981) és ’Special Beat Service’ (1982). Ezeken kívül single lemezeket is adtak ki, többek között említhetjük a ’Mirror in the Bathroom’, a ’Too Nice To Talk To’, a ’Can’t Get Used To Losing You’, a ’Hands off She’s Mine’ és az ’All Out To Get You’ című kislemezeket.
A siker évei
A The Beat 1978-ban, az angliai Birminghamben alakult meg egy különösen nagy szociálpolitikai felfordulás és az egekbe törő munkanélküliség közepette. Ranking Roger, az együttes egyik vokalistája egyedi stílusával némi jamaikai életérzést is csempészett a banda zenéjébe. A valódi jamaikai ska zene érzését leginkább mégis Saxának, a jamaikai szaxofonosnak köszönhetik.Saxa a ska első hullámában kísérte már hangszerével Prince Bustert, Laurel Aitkent és Desmond Dekkert is, sőt még a Beatlesszel is zenélt liverpooli napjaikban. A The Beathez az első kislemezük, a ’Tears of a Clown’ munkálatainak idején csatlakozott, mely tulajdonképpen a Motown és Smokey Robinson and the Miracles eredeti dalának feldolgozása volt.
Az első album legfigyelemreméltóbb számai a ’Can’t Get Used To Losing you’, a ’Mirror In The Bathroom’, a ’Hands Off She’s Mine’ és a ’Best Friend’ voltak. A Beat második albumát, a ’Wha’ppen?’ intenzív turnézás követte, melynek során a The Pretenders és a Talking Heads oldalán az USA-ba is kiutaztak. Az album azonban határozottan a briteknek tetszett jobban; az ’All Out To Get You’ és a ’Too Nice To Talk To’ is bekerült a brit slágerlisták Top 40-jébe. A formációt az olyan korabeli rock-rádióállomások segítették hozzá a sikerhez, mint a Los Angelesi KROQ és a seattle-i KYYX.
Bár a Beat legfőbb rajongói bázisa az Egyesült Királyságban volt, Ausztráliában is meglehetősen nagy népszerűségre tettek szert az ottani Triple J rádió és a Countdown nevű tévéműsor segítségével. Meglehetősen sokan követték figyelemmel az együttest Amerikában is, ahol a csapat nevéhez hozzátették az angol jelzőt, hogy jogsértés nélkül megkülönböztessék az USA-ban működő The Beat nevű együttestől. Az angol Beat olyan világszerte ismert előadókkal turnézott együtt, mint David Bowie, The Clash, The Police, The Pretenders, R.E.M., The Specials és a Talking Heads. A Beat és a The Specials tagjai gyakran egymás fellépésein is vendégszerepeltek. Az 1990-es évek elején Roger pár Specials taggal karöltve létrehozta a Special Beat nevű formációt, ami két élő-albumot és némi turnézást is megélt. Az együttesek tagjai támogatták a Nukleáris Fegyverek Leszerelése Kampányt, valamint résztvettek a „Free Nelson Mandela” elnevezésű kollaboratív stúdió-felvételen.
A szétválás után
A Beat ’83-as feloszlása után Wakeling (gitár, ének) és Ranking Roger (ének) közösen megalapították a General Public nevű együttest, míg a gitáros Andy Cox és a basszusgitáros David Steele a Fine Young Cannibals-t hozták létre, melyhez az Akrylykz énekesét, Roland Giftet hívták meg. Everett Morton és Saxa nevéhez fűzödik a ’The International Beat’ létrehozása, melynek frontembere Tony Beet lett. Ranking Roger rövid ideig csatlakozott Mick Jones Big Audio Dynamite nevű bandájához, akikkel több fellépésen is részt vett. Ez az együttműködés azonban rövid életűnek bizonyult, mikor a lemezkiadójuk nem engedte megjelentetni legújabb albumukat. 1986-ban a Beat egyik számának, a ’Rotating Heads’-nek egy hangszeres feldolgozása belekerült a Ferris Bueller’s Day Off című mozifilmbe, melynek szerzőit a film végén, mint „Az Angol Beat” listázták. Hasonlóképpen a ’SaveIt For Later’ is filmzene lett, méghozzá a ’96-os Kingpin című filmben.
A ’90-es években Roger szóló-albumot készített ’Radical Departure’ címmel, melynek reggae alapja volt. 2001-ben ennek folytatása is született, az ’Inside My Head’, amin viszont reggae, kissé elektronikus hangzású ska, jungle és dub stílusok is keveredtek. Ranking Roger fia, Ranking Junior apja nyomdokaiba lépett, mikor 2005-ben közreműködött a ’The Ordinary Boys’ című lemez egyik számán, a ’Boys Will Be Boys’-on. A fiú jelenleg az angliai Beat tagja.
Újra együtt
2003-ban a The Beat eredeti felállása Cox és Steele kivételével egy egyszeri, ám teltházas koncertet adott a Royal Festival Hall-ban. 2004-ben a VH1 műsora, a Bands United, sikertelen kísérletet tett az eredeti tagok újbóli összeboronálására.
2006-ban az angol Beat, melyben Ranking Roger és Morton játszott, felvett egy Adrian Sherwood által összevágott lemezt, ám ez a mai napig sem jelent meg. Miután Dave Blockhead kilépett az együttesből, a billentyűs szerepét Mickey Billingham vette át, aki a Dexys Midnight Runners és a General Public egykori tagja.
Az amerikaiaknak szánt Beat verziót Wakeling igazgatja. 2009-ben Wakeling a Reel Big Fish együttessel készült közös turnéra, 2009-re pedig új zenei anyag kiadását tervezte.
Nemcsak az angol, hanem az amerikai Beat is gyakran jár fellépni, nemrég pedig közösen ünnepelték a The Beat 30. évfordulóját.
