A Halestorm először adott önálló koncertet Budapesten (koncertbeszámoló)
Halestorm, Bloodywood – Barba Negra Red Stage, 2025.11.06.
Nem sok intenzívebben turnézó banda van a Halestorm-nál, akik az elmúlt tíz évben időről időre visszatértek Budapestre, azonban míg ezt korábban fesztiválon vagy mások vendégzenekaraként tették, ezúttal önálló bulival érkeztek hozzánk.
Érdemes volt időben érkezni a Barba Negra nagyobb színpadához, ugyanis bemelegítésként az a Bloodywood lépett színpadra, akiket az utóbbi években sokan az egyik legüdébb színfoltnak tartanak a metal színtéren, ebben pedig alighanem az a tény is alaposan közrejátszik, hogy a banda Indiából – egész pontosan Új-Delhiből – származik, ami erősen érződik is a produkciójukon.
Érdekes adalék, hogy a zenekar paródiákkal és popdalok feldolgozásával kezdte pályafutását szűk tíz évvel ezelőtt, jó ideje azonban már a saját útjukat járják és eddig két nagylemezt raktak le az asztalra, amelyek közül a Rakshak 2022-ben, a Nu Delhi pedig idén márciusban jelent meg és élőben nagyjából fele-fele arányban adtak ízelítőt ezekből. A bandának egyébként lényegében két frontembere van Jayant Bhadula és Raoul Kerr személyében, akik közül „hivatalosan” előbbi az énekért és a hörgését, míg utóbbi a rapért felel, ami a gyakorlatban leginkább úgy érzékelhető, hogy ketten alkotnak egy egységet, a kommunikáció pedig főleg Kerr reszortja, aki jóformán minden lehetőséget ki is használt arra, hogy szóljon néhány szót a közönséghez az éppen soron következő dal felvezetéseként.
Összesen 7 dal és szűk 50 perc jutott nekik, ami kedvcsinálónak és felvezetőnek pont elegendő volt és láthatóan be is talált a közönségnél, így valószínűleg jó páran akkor is jegyet váltanak majd, ha a zenekar legközelebb már önállóan lép majd fel Magyarországon, ami alighanem csak idő kérdése, hiszen minden jel arra utal, hogy a Bloodwood pályája továbbra is felfelé ível.
Nagyjából fél év telt el azóta, hogy a Halestorm legutóbb tiszteletét tette Budapesten, ráadásul akkor két egymást követő estén is felléptek a Papp László Sportarénában az Iron Maiden különleges vendégeként. Ezek közül nekem az első bulin volt szerencsém ott lenni, azonban annak ellenére, hogy kifejezetten kedvelem a zenekart, május végén nem igazán sikerült megfogniuk (koncertbeszámoló itt).
Ettől függetlenül az mégsem lehetett kérdés, hogy ott leszek az első önálló hazai koncertjükön, hiszen eddig minden alkalommal megnéztem őket, amikor nálunk jártak – a már említett Aréna mellett a Budapest Parkban és a Szigeten is – ráadásul a „széria” folytatása mellett arra is kíváncsi voltam, hogy mire mennek Lzzy Hale-ék akkor, ha valóban ők kerülnek a figyelem középpontjába és a jelenlévők többsége miattuk veszi meg a belépőjét.
Tekintve, hogy a banda már tavasszal is jócskán játszott dalokat az akkor még megjelenés előtt álló Everest albumról, borítékolni lehetett, hogy ezúttal még inkább a friss lemez felé billen majd a mérleg nyelve, ami végül nem kevesebb, mint 9 számot jelentett, és ezzel majdnem ki is tette a koncert felét, és bár pár nótát talán kihagyhattak volna, igazából így sincs kifogásom a setlist ellen, mert ezzel együtt is szerepelt benne minden, amit személy szerint hallani szerettem volna, sőt, ha minden igaz, a Black Vultures Budapesten került be először a programban az aktuális turné során.
Egy Halestorm koncertből nyilván nem maradhat ki a dobszóló, amit ugyan alapvetően elég öncélú és inkább csak helykitöltő „mutatványnak” tartok, de kétségtelen, hogy Arejay Hale nagyon izgalmas és látványos stílusban játszik, amivel egyébként is vonzza a figyelmet, így megérdemli, hogy az a pár perc valóban csak róla szóljon és ez által szó szerint is ő kerüljön a reflektorfénybe a nővére árnyékából.
Persze azt is kár lenne tagadni, hogy a zenekar elsőszámú nagyágyúja mégiscsak Lzzy Hale, aki már megjelenésével, személyiségével és karizmájával is vonzza mindkét nem képviselőit, ráadásul hangjával is az élvonalba tartozik, emellett pedig gitározik és szintetizátorozik is, amivel már tényleg azt az anekdotákból ismert jóképű, milliomos szívsebészt idézi, aki hobbiból megmenti a koalákat a kihalás széléről.
A kép úgy válik teljessé, ha megemlítjük a banda további két tagját, Joe Hottinger-t és Josh Smith-t is, akik szintén maradéktalanul hozzáteszik a maguk részét a sikerhez és messze nem a csereszabatos kategóriába tartoznak. Nyilván nem véletlen, hogy a csapat felállása immár több mint 20 éve stabil, hiszen a színpadon is szinte tapintható a köztük lévő kémia.
A setlistre visszakanyarodva, az új lemez mellett jobbára a legismertebb dalok kerültek előtérbe, többek közt egy olyan etappal, amelyben csak a Rain Your Blood On Me ékelődött be a Freak Like Me, az I Miss The Misery és a Love Bites (So Do I) hármasa közé, ennél magasabbra pedig aligha lehetne emelni a tétet, ráadásul arra is ügyeltek, hogy a koncert záróakkordja, az érzelmi csúcspont, vagyis a Here’s To Us legyen.
Fél évvel ezelőtt nem ragadott magával a Halestorm koncertje, most viszont abszolút sikerült berántaniuk és egyúttal azt is bizonyították, hogy könnyedén megbirkóznak azzal a feladattal, ha a főzenekar pozíciójába kell lépniük. Nem tudom, hogy a következő lépés mi lesz vagy mi lehet a zenekar számára, de őket ismerve Budapestet abból sem fogják kihagyni, én pedig biztos akkor is ott leszek.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Fallen Star
02. I Am the Fire
03. WATCH OUT!
04. Everest
05. Familiar Taste of Poison (részlet)
06. I Get Off
07. I Gave You Everything
08. Darkness Always Wins
09. How Will You Remember Me?
10. K-I-L-L-I-N-G
11. Back From the Dead
12. Dobszóló
13. Freak Like Me
14. Rain Your Blood on Me
15. I Miss the Misery
16. Love Bites (So Do I)
Ráadás:
17. Black Vultures
18. Like a Woman Can
19. Here's to Us
Tóth Mátyás
Fotók: Kónya Ferenc
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
