Míg a The Sex Pistols a királynő fasiszta rezsimjének profin megszervezett szidalmazásával volt, elfoglalva, a The Clash pedig nagyvárosi gerillát játszott, és folyton bajba került, a Buzzcocks maszturbált, serdülőkori zavarokról és pénztároslányokról énekelt. Sid Vicious és Joe Strummer azóta halott, Johnny Rotten pedig elszegényedett és meghízott, ellenben a Buzzcocks ma is fiatalos lendülettel zenél. A politizálás káros, mondhatnánk.

A történet 1976. június 4-én kezdődött Manchesterben. Ezen nap estéjén játszana együtt az ekkor még ismeretlen Pistols, és az alakulófélben lévő, még egyáltalán nem színpadképes Buzzcocks. A koncert természetesen balul sül el, de legalább szereznek basszusgitárost. A következő koncert már teltház előtt zajlik, a punkzene népszerűsége csúcsán van ekkor.

1977-ben kiadják több tekintetben is első kislemezüket, a Spiral Scratch-t. Ez a zenekar debütáló anyaga, és a punk korszak első független kiadású hanghordozója. És az első (és egyben utolsó), amin Howard Devoto énekel. Helyét a másik alapító, Pete Shelley, és a kalandos úton szerzett, majd gitárra váltott basszeros, Steve Diggle veszi át. Basszusgitáron kísér: Garth Smith, majd Steve Garvey, dobon pedig John Maher. Korai, klasszikus punkzenekar lévén természetesen ők sem ússzák meg felháborodás nélkül, Orgasm Addict c. kislemezük, mely az önkielégítés árnyoldalairól szól, kellően pukkasztja a prűd kispolgárokat.

1978-ban megjelenik két klasszikus lemezük, amik egyben a korszak alapművei közé tartoznak: Another Music in a Different Kitchen és a Love Bites.
A 79-es A Different Kind of Tension azonban bukás. Ebben az évben jelenik meg az addigi kislemezsikerekből összeválogatott Singles Going Steady, rajta többek közt legnagyobb slágerükkel, az Ever Fallen In Love?-val. Ezzel úgy tűnik vége is.

1980, új évtized. A régi zenekarok eltűnnek, vagy hanyatlanak. Pete Shelley inkább az előbbit választja, és feloszlatja a bandát, hogy átadja helyüket az új nemzedéknek, a brit punk 2. hullámának. Ezzel az egyik legnagyobb hatású punkzenekar megszűnik, de nem tűnik el.

Rengeteg együttesre gyakorolnak hatást, többek közt az Offspring, a Green Day, a Blink 182, de még a Nirvana is hatásaként nevezi meg.

Közel egy évtizeden át csend, és más semmi, mígnem 1989-ben váratlanul Shelley és Diggle újra összeáll egy turné erejéig. Az új lemezre 1993-ig kell várni.

Új évtized, új trendek, a Buzzcocks azonban még mindig ugyanazt a dallamos, popos punkzenét játssza, amit 20 éve. És ismét bejön, jókora fricskát mutatva ifjú követőiknek, újabbkori lemezeik éppúgy a fiatalos poppunk alapvetései, mint korai munkáik.