A Danko Jones kanadai rock formációt Danko Jones énekes-gitáros, és John ’JC’ Calabrese basszusgitáros alapította 1996-ban. Eredetileg nem akartak albumot megjelentetni, jobban hittek a szájról szájra terjedő hírnévben.
A trió – rengeteg tagcserével, jelenleg Atom Willard dobossal kiegészülve – végül 1998-ban kiadott egy hat dalt tartalmazó EP-t, majd az 1999-ben megjelent ’My Love Is Bold’ című kiadásukkal nemzetközi sikereket értek el, és 2000-ben Juno Award jelölést kaptak a legjobb alternatív album kategóriában.
2001-ben kiadásra került egy válogatás, a banda régi kiadatlan dalaival, demóival, és b-oldalas számaival, ekkor kezdtek európai turnéba, és év végén már a Backyard Babies előzenekaraként játszottak.
Az első igazi stúdióalbumuk 2002-ben jelent meg, Born A Lion címmel, majd a lemezt népszerűsítve ismét Európában, majd Kanadában indultak turnéra. 2002. augusztus 16-án a torontoi Palais Royale-ban a The Rolling Stones előtt léptek fel.
Második albumuk, a We Sweat Blood 2003-as megjelenésével érték el a rájuk jellemző hard rock hangzást. A lemezt ismét turné követte, már nem csak Európában, hanem Japánban is koncerteztek, és újból Juno Award jelölést kaptak legjobb rock album (Born a Lion), valamint legjobb videó (Lovercall) kategóriában.
Amíg a zenekar külföldön sikert sikerre halmozott, otthon a kanadai kiadójuk szerződést bontott, de a Danko Jones nem állt meg, és folytatta a turnét egészen 2004 végéig, olyan zenekarok társaságában mint a Sepultura, vagy a The Bronx. Ekkor a legnagyobb európai fesztiválokra is meghívást kaptak, mint például a német Rock am Ring, és a brit Download, Leeds és Reading fesztiválokra.
2005. eleje stúdiózással telt, de bőven maradt idejük turnézni Hollandiában, Németországban, valamint Dél-Afrikában. Ennek ellenére a legújabb anyag, a Sleep Is The Enemy megjelenése 2006-ra tolódott. Eközben dobosuk, Damon Richardson elhagyta a bandát, helyére Dan Cornelius lépett.
2005 nyara és ősze turnézással telt, majd 2006-ban a zenekar új kiadója négy év után újból kanadai koncertsorozatra indította őket a Nickelback előzenekaraként, és 2006-ban az összes európai nyári zenei fesztivál vendégül látta őket.
Negyedik albumuk, a Never Too Loud 2008. február 27-én jelent meg, az ezt promótáló turné során pedig koncerteztek Németországban, Észtországban, Hollandiában, Franciaországban, és többek között Magyarországon is, a Sziget Fesztiválon. 2008 telén az együttes a Motörhead előzenekara volt.
2009-ben egy extra korongot adtak ki, mely csupán Európában volt elérhető, és az 1996 és 2008 között összegyűlt b-oldalas dalokat, valamint kiadatlan szerzeményeket tartalmazta. Ezután egy 7 hetes turnét jelentettek be, majd ’This is Danko Jones’ címmel megjelent a zenekar best of albuma, kizárólag a kanadai rajongóknak.
2009 nyarán olyan zenekarokkal álltak egy színpadon, mint a Faith No More, The Offspring, 2010-ben pedig a Guns N’ Roses-al, és Sebastian Bach-al turnéztak Kanadában.
2010-ben jelentették meg ötödik nagylemezüket (Below The Belt), az album első kiadott dalának klipjében, mely a ’Full of Regret’ címet viseli, olyan sztárok tűnnek fel, mint Elijah Wood, Lemmy Kilmister és Mike Watt.
2011-ben újból tagcsere történt, a Danko Jones bejelentette, hogy a dobos Dan Cornelius már nem a zenekar tagja. Ugyanebben a bejelentésben fedték fel az új dobos kilétét, aki nem más, mint Atom Willard.
2012 elején a zenekar új album készítésébe kezdett, ami vélhetőleg még abban az évben ősszel fog megjelenni.
Közben egy 90 perces dokumentumfilm is kiadásra került, Bring on the Mountain címmel, a 2 lemezes DVD tartalmazta az összes videóklipet, néhány élő felvételt, valamint egy kisfilmet.
Könyv is jelent meg a zenekarról, a ’Too Much Trouble: A Very Oral History of Danko Jones’ 2012 októberében került a boltokba.
A legutóbbi beígért album (Rock and Roll Is Black and Blue) Európában 2012 szeptemberében, Észak-Amerikában pedig októberben jelent meg.
