Bejelentkezés

x
Search & Filters

G.B.H.

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1978

További képek

Biográfia: 

1980. Birmingham, Anglia. Colin Abrahall tizenkilenc éves Rolls Royce-gyári melós és három haverja (Jock Blyth-gitár, Ross Lomas-basszus, és Wilf-dob) olyan bandák hatására, mint a Stranglers, a 999, a Cramps, a Lurkers, a The Sex Pistols, a Motörhead, az X-Ray Spex, és a The Damned, megalakítják Grievous Bodily Harm nevű zenekarukat, ami röviden annyit tesz: Súlyos Testi Sértés. Jock, aki tizenöt éves kora óta punk, a mindennapok kilátástalan unalmát jelöli meg végső okként a zenekar alapítására, és tulajdonképpen a punk életforma választására. Nyolcvanegyben sikerül leszerződniük a Clay Recordshoz, ami egy mániákus lemezboltos, Mike Stone alig egy évvel azelőtt összehozott kiadója volt (ő adta ki a Discharge első kislemezét a Realities of War-t is). A GBH is egy kislemezzel indított, ez volt a Leather, Bristles, Studs and Acne. Majd nem sokkal később újabb két kislemezzel hozakodtak elő, ezek voltak a No Survivors és a Sick Boy, az utóbbiról az Am I Dead Yet nótát játszotta a BBC Radio 1, természetesen a késő esti órákban.

Az első nagylemez tulajdonképpen az addigi kislemezek gyűjteménye, Leather, Bristles, No Survivors and Sick Boy címmel jelenik meg '82-ben. Ebben az évben jön ki a második, de valójában az első "rendes" LP, és ez nem más mint az alapmű, a legnagyobb isten, a City Baby Attacked By Rats, amire egyedüli hírmondóként felkerült a Sick Boy, olyan "slágerek" társaságában mint, a Time Bomb, a Slut, a Gunned Down vagy az I Am the Hunted. Tökéletes, minimalista, arcba mászó hard-core punk alapmű ez a lemez.

'83-ban átmennek turnézni Amerikába, amolyan parttól partig jellegű dolog ez, Bostontól Los Angelesig nyomatják a jó kis brit punkot. A nyugati oldalon például együtt játszanak az akkoriban aduász Social Distortionnel. És ugyanebben az évben jön ki egy új lemez, a City Babys Revenge, amelyen kissé visszafogták a tuti porszívó gitárhangzást, ami az első lemezen annyira ott volt, de így is korrekt lemez, biztosítótűvel feldíszített pelenkában nyomuló punk kisdeaddel a borítón. Majd két újabb kislemez, két-két számmal, a Give Me Fire/Man Trap, és a Catch 23/Hellhole, aztán '84-ben a változatosság kedvéért még egy kislemez a Do What You Do, kissé enervált punk rockkal.

Kábé eddig tart a zenekar "nagy" korszaka, aztán valami történik, amit sokféleképpen lehet nevezni, útkeresés, csömör, ötlethiány, vagy bármi más, mindenesetre ekkoriban az élpunk zenekarok vagy elkurvulnak (Discharge, Anti-Nowhere League) vagy valami elképesztően béna lemezt adnak ki (The Exploited: Horror Epics). Nem kivétel ez alól az általános "válság" alól a GBH sem. '86-ban kiadót váltanak (a Rough Justice-hoz szerződnek) és "előjönnek" a Midnight Madness and Beyond lemezzel, ami úgy szar ahogy van, a tartalom és a forma egysége, rossz hangzás, szar számok, összesen talán két nóta van a lemezen, amit ásítás nélkül végig lehet hallgatni.

Egy gyors doboscsere után (Wilf helyett Kai került a dobok mögé, egyenesen Németországból, egy Napalm nevű zenekarból) a '87-es No Need To Panic lemez kicsit jobban sikerül, itt rátalálnak egyfajta punkosított speedcore stílusra, ezt kenik végig a lemezen - vagy azt is mondhatnám a mai napig. A szokásos USA turné után, ahol, hogy, hogy nem, Jock a könyökét töri, tovább nyüstölik saját kis stílusukat. '88-ban megjelenik a Wot A Bargain, ebben az évben eljutnak Brazíliába is. Majd ismét egy "elmegy" lemez, az A Fridge Too Far, aztán '90-ben a From Here to Reality ami jobb, mint az előző három lemez együttvéve, de a "klasszikus" lemezekkel így sem lehet egy napon említeni.

A '92-es Church Of The Truly Warped lemez után két évig tartó turnézásba kezd a zenekar, új lemez viszont nem készül, mert a Rough Justice rossz néven veszi, hogy a zenekar kirúgja a menedzsert. Így a német We Bite kiadónál kötnek ki, itt jelenik meg '96-ban a Punk Junkies, ami '83 óta a legjobb GBH lemez. Mindeközben a jó öreg Clay kiadó szépen lassan kiárusítja az egykor a birtokába jutott GBH felvételeket, mert a zenekar szerződésében nagy okosan lemondott a jogokról. '99-ben az amerikai Hello Recordsnál jelenik meg Punk Rock Ambulance címmel egy a Billyclub zenekarral közös split EP, ismét új dobossal (Scott Preece). Közben '98 január 2-án zseniális részeg koncertet adnak Budapesten az E-klubban, majd Pécsett is fellépnek.

Az új lemez 18 számát 2002 januárjában vették fel. Február végén megejtettek egy kisebb cseh-szlovák turnét, aztán márciusban hat év után végre újra előálltak egy stúdióalbummal.

Videók

  • G.B.H. - Give Me Fire
  • G.B.H. - Diplomatic Immunity
  • G.B.H. - Big Women
  • G.B.H. - Sick Boy

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Colin Abrahall
ének
Colin "Jock" Blyth
gitár
Ross Lomas
basszusgitár
Scott Preece
dob