Bejelentkezés

x
Search & Filters

Three Days Grace

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1997

További képek

Biográfia: 

A kanadai Three Days Grace 1992-ben alakult Norwood-ban, Ontario tartomány, eredetileg Groundswell néven. Az 1995 végén történt feloszlás után a banda 1997-ben visszatér a mai nevükkel és a következő felállással: Adam Gontier – gitár és ének, Neil Sanderson – dob és vokál és Brad Walst – basszusgitár. 2003-ben csatlakozott hozzájuk Barry Stock gitáros is. Székhelyük ma már Toronto.

Miután leszerződtek a Jive Records-al négy stúdióalbumot is kiadtak, három évenként egyet: 2003-ban a Three Days Grace-t, 2006-ban a One-X-et,  2009-ben a Life Starts Now-t és a Transit od Venus-t 2012-ben. Az első három lemezük lemezük az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége által hitelesített platina, platina és arany lemez lett, illetve az Egyesült Államokban dupla platina, mivel korábban a kanadai Music Platina által már hitelesített platina lett. Az együttesnek egy sor száma szerepelt a Billboard Alternative Songs és a Hot Mainstream Rock Tracks listákon.

2013 január 9-én a banda énekese, Adam Gonties bejelentette, hogy „nem életveszélyes” egészségügyi problémák miatt lemond a posztjáról. Őt a My Darkest Days énekese, Matt Walst váltotta fel a 2013-as turné végéig.

A megalakulás évei

A Three Days Grace (eredeti néven Groundswell) grunge-banda 1992-ben alakult a Ontario tartomány-beli Nowood-ban. Kiadtak a Wave of Popular Feeling című nagylemezt. Ebben az időben a tagok Adam Gontier (ének), Neil Sanderson (dob), Brad Wlast (basszusgitár), Phil Crowe (szólógitár) és Joe Grant (ritmusgitár) voltak. Megalakulásukkor a banda legtöbb tagja még középiskolába járt.

1995 őszén Phil Crowe és Joe Grant kivált a Groundswell-ből. 1997-ben Gontier, Sanderson és Walst megváltoztatták a nevüket Three Days Grace-re. Gontier azt nyilatkozta, hogy a névválasztásuk az alábbi kérdéssel áll összefüggésben: ha lenne rá három napod, hogy megváltoztass valamit az életedben, meg tudnád tenni? Torontóban megismerkedtek egy helyi producerrel, Gavin Brown-nal. A banda a megalakulásuk óta összejött többéves anyagot adott át Brown-nak és ő kiszemezgette azokat, amiket csak „golden nuggets”-ként emlegetett – nyilatkozta Gontier. Brown és az együttes csiszoltak még egy keveset a dalokon és kiadtak az EMI Music Publising Canada-nál egy demo albumot. A kiadó további anyagokat is szeretett volna még hallani tőlük, így Brown közreműködésével a banda elkészítette „I Hate Everything About You” című számukat, ami több kiadó érdeklődését is felkeltette. Hamarosan szerződést írtak alá a Jive Records-al, miután a cég elnöke felkereste őket. Továbbá Three Days Grace dalok („Are You Ready” és „Home”) szerepeltek a Raise Your Voice c. filmben.

Three Days Grace (2003–2005)

Miután leszerződtek a Jive-val, az együttes átköltözött a Long View Farmra, egy stúdióba a Massachuesetts beli North Brookfield-re, hogy felvegyék debütáló albumukat. Az önmagukról elnevezett albumot a New York állam beli Woodstock-ban fejezték be és 2003 júliusában jelent meg. Ezt a lemezüket alapvetően kedvező visszhang fogadta. Az IGN-es Dave Doray az alábbiakat nyilatkozta az albumról: „Hiba? Nincs benne sok.” Heather Phares véleménye: „annak, hogy a banda fókuszt helyez az alternatív metál formulákra és be is tartja azokat – hogy a feszes szöveg nem várt szép refrénekkel párosul – egy erőteljes lemezt eredményez, amely emlékezetesebb, mint sok más hasonló együttes munkái. Egyszerűen és összefoglalva az következő kritikával látta el őket: „A Three Days Grace egyértelműen a 2000-es évek egyik leginkább elérhető alternatív metál zenekar; csak szükségük van még néhány egyedi hangzásra.”

Hogy bereklámozzák a névadó nagylemezüket, 2003-ban kiadták az első kislemezüket, az „I Hate Everything About You”-t, a dalt, ami meghozta számukra a lemezszerződést. A szám rádióadásba került és gyorsan széles körben elterjedt. Miután 2003 végén csatlakozott hozzájuk a szólógitáros Barry Stock, a Three Days Grace 2 éven keresztül folyamatosan turnézott bemutatkozó albumával. Az lemez elérte a 9. helyet a „Canadian Albums Chart”-on és a 69-et a Billboard 200-on, továbbá az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége által elismert platina lemez lett az államokban 2004  decemberében és dupla platina a CRIA által Kanadában. Ez volt az egyetlen album a Bertelsmann Music Group kiadásában.

One-X (2006–2008)

Nagyjából egy időben azzal, hogy befutottak első kislemezükkel, az „I Hate Everything About You”-val, amit még két maxijuk követett, az énekes Adam Gontier OxyContin (rendkívül erős fájdalomcsillapító – a szerk.) függővé vált. Miután befejeződött első albumuk turnéja, a banda tudta, hogy nem fogják tudni folytatni addig, amíg Adam ilyen állapotban van, ezért család, barátok és bandatagok támogatásával Adam Gontier bevonult egy addiktológiai és mentál egészségügyi központba, a Centre for Addiction and Mental Health-be (CAMH). A kezelés alatt elkezdett dalszövegeket írni arról, hogy érezte magát és mi minden ment keresztül a kezelés alatt. Miután sikeresen befejezte a kezelést, a banda tagjaival együtt úgy érezték, hogy béke és nyugalomra van szükségük, hogy elkészítsenek egy sikeres második albumot. A zenekar végül magára talált egy észak-ontarioi nyaralóövezetben, ahol kísérleteztek, tesztelték és gyakorolták a dalokat. Itt eltöltött három hónap után kialakult, hogy milyen számok is legyenek a következő lemezükön. Ezek a dalok meghatározó részükben magukban foglalták Gontier azon szövegeit, amiket még a rehabon írt. Az első kislemez a One-X-ről az „Animal I Have Become” lett, amit Adam írt a józanodása alatt. Az album még további négy olyan számot tartalmazott, melynek a szövegét szintén Adam írta a rehabilitációja folyamán, ezek az „Over and Over”, a „Gone Forever” és még két további maxi, a „Pain” és a „Never Too Late”. Egy 2006-os interjúban Gontier azt nyilatkozta, hogy ez a lemez sokkal személyesebb számára, mint a banda korábbi munkái, mivel ez kábítószerrel való visszaélés és a rehab tapasztalataiból született meg, amik az elmúlt két évét alapvetően meghatározták. A One-X 2006 június 13-án jelent meg, és ez volt a gitárosuk, Barry Stock rögzített debütálása. Adam Gontier szólóban is többször fellépett különböző rehabilitációs központokban, ezzel is köszönetét kifejezve mindazoknak, akik segítettek neki túljutni a függőségén és inspirálni a többieket, akik hasonló problémákkal küzdenek. Ezeken az előadásokon olyan számokat játszott, mint a „Pain”, az „Animal I Have Become” és a „Never Too Late”, hogy bátorítsa és motiválja a még kezelés alatt állókat, hogy mozduljanak előre és lépjenek túl a függőségeiken. Ezeknek a szóló akusztikus műsoroknak, amik a „Three Days to Change” turné nevet viselték, a legtöbbjére, bár nem az összesre, a One-X lemezbemutató turnéja alatt került sor. 2006 novemberében az egész zenekar egy különleges koncertet adott a torontói CAMH-ban, ahol Adam a rehabilitációját töltötte. A közönség, megközelítőleg 250 fő, betegekből, rádiójáték nyertesekből, a bandatagok családtagjaiból és barátaiból, valamint a lemezkiadójuk képviselőiből állt. A fellépést követően Adam részt vett egy 50 perces Q&A (Questions & Answers /Kérdések és Válaszok – a szerk.) ülésen, ami belekerült a „Behind of Pain” dokumentum filmbe.
    
"Animal I Have Become"

Az „Animal I Have Become” tükrözi, hogy Gontier mennyire sajnálja, hogy milyen emberré vált a Three Days Grace túrnéja alatt. „Közülünk pár emberrel nagyon elszaladt a ló, leginkább velem. Egy olyan valakivé váltam, aki nem akartam lenni.”

A „One-X” főként pozitív visszajelzéseket kapott. A Toronto Star azt nyilatkozta róla, hogy „Egy CD amit érdemes megvenni…” és a dalszövegekre fókuszálva pedig a következőt: „A szövegek igazán hozzád szólnak, különösen ha épp egy nehéz időszakon mész keresztül az életedben.” Az Allmusic kritikusa, Corey Apar dícsérte a zenéjüket, és hozzátette, hogy „annak ellenére, hogy továbbra is lírai sötétség” jellemzi. Az album szerzett pár negatív kritikát is. Apar rámutatott, hogy a Three Days Grace „aligha innovatív” a zeneszerzés megközelítésében és hogy „további jellegzetes tulajdonságok” segítenének a bandának, hogy kitűnjenek a „saját alternatív-metálos társaik” közül.
 
Life Starts Now (2009–2011)

2008 márciusától augusztusig és 2009 januárjától áprilisig elkészítették harmadik nagylemezüket a Brit Kolumbia tartomány-beli Vancouver-ben és Los Angeles-ben, producerük az a Howard Benson volt, aki már dolgozott velük a korábbi kiadások alkalmával is. A „Life Starts Now” album 2009 szeptember 22-én jelent meg. A kritikusok, csak úgy mint a banda tagjai, tudomásul vették hogy ez az album megszabadult korábbiakra jellemző dühös hangnemtől és egy sokkal optimistább, lírai vonalat képvisel. A gitáros Barry Stock szerint a lemez fő témája „egy újfajta frissességet” és azt a gondolatot járja körül, hogy „nem kell leragadni mindennél, amit épp elénk sodor az élet. Akár jó ez, akár rossz, a te döntésed, hogy változtatsz-e”.

A „Life Starts Now” a harmadik helyen debütált a Billboard 200-on, ez volt az együttes legjobb lista eredménye és 79000 példányt adtak el az első héten. Az album vegyes visszajelzéseket kapott. A Toronto Star-os Ben Rayner negatív kritikával illette, miszerint „egy hang se a sajátjuk, csak egy sekély tartomány a Linkin Park és a Nickelback között”. Az Allmusic kritikusa, James Cristopher, aki három csillagot adott az ötből a lemezre nyilatkozta, hogy a „Life Starts Now” folytatja a „One-X” témáját, Gontier személyes démonaival, de egy „csipetnyi napfénnyel”.  Kemény negatív visszhangot kapott a 411mania.com-nál levő Ben Czajkowski-tól, aki unalmasnak, mézesmázosnak, elcsépeltnek, fáradtnak és lestrapáltnak írta le.

Az első kislemez, a „Break”, 2009 szeptember 1-én jelent meg. Megkezdték a 20 állomásos november és decemberen át tartó turnéjukat. Ezek után 2010 januárjában és februárjában együtt turnéztak az Egysült Államokban a Breaking Benjamin and Flyleaf-fel.

2010 március 20-án, a Michingan állam beli Grand Rapids-ban elindították a Chevelle-lel és az Adelitas Way-jel közös amerikai turnéjukat, aminek az utolsó állomása a Massachusetts beli Springfield-ben volt.

A lemezt jelölték a 2010-es Juno Awards legjobb rock albuma kategóriában, de vesztett Billy Talent „III” című albumával szemben.

A banda részt vett a 2010-es Dark Horse Fall turnén a Nickelback-kel és a Buckcherry-vel. Turnéztak még a My Darkest Days-zel 2011 márciusában Seattle-ben, Washington államban. Továbbá csatlakoztak az Avenged Sevenfold-hoz azok tavaszi „Welcome to the Family” („Isten hozott a családban” – a szerk.) turnéjához ugyanebben az évben. A Rockstar Energy Drink Uproar turnéjában is rész vettek augusztustól októberig olyan együttesekkel, mint az Avenged Sevenfold, a Seether, az Escape The Fate és a Bullet For My Valentine. Ez volt az utolsó albumuk, amit a Jive Records adott ki.
 
Transit of Venus és Gontier kiválása a bandából (2012-től napjainkig)

2012 június 5-én 9:00-kor, ugyanaznap, amikor a Vénusz áthaladt a nap előtt, a banda bejelentette, hogy a negyedik stúdió albuma a Transit of Venus címet fogja kapni és ez a lemezt október 2-án ki is adták. Készítettek egy promóciós videót, ami felkerült a weboldalukra és a stúdióban felvett jelenetekből, valamint a Vénusz áthaladásról készült felvételekből volt összevágva. Ezen csillagászati jelenség ritka előfordulása miatt kitaláltak a szlogent, hogy „vannak dolgok, amik soha nem történnek meg újból az életedben”. Az első maxi az albumról, a „Chalk Outline” augusztus 14-én jelent meg.

2013 január 9-én bejelentették, hogy Adam Gontier kilép az együttesből. Brad bátyja, Matt Walst  (a My Darkest Days-ből) kezdett énekesként turnézni velük. Adam Gontier hírtelen távozását egészségügyi problémákkal magyarázták. A különválás után Gontier új bandát hozott létre és új zene kiadását tervezi rövid időn belül.

Január 16-án az a hír kelt szárnyra, hogy részleteket tudhatunk meg Gontier hírtelen és megmagyarázatlan kiválásáról. Később, ellentétben azon híresztelésekkel, hogy ismét szenvedély beteg lenne, Gontier azt nyilatkozta, hogy szimplán csak kész arra, hogy fejezetet kezdjen az életében, saját szavaival: „egy folyamatosan fejlődő bandában eltöltött 20 év után inspirálva éreztem magam, hogy tovább lépjek és folytassam a saját fejlődésem”.

2013-ban turnéra indultak a Shine-nal és P.O.D.-vel az Illinois állam beli Moline-ból, Adam Gontier helyét pedig Matt Walst-tal, aki helyettesítette és nem vált állandó tagjává a Three Day Grace-nek. Nem lett bejelentve, hogy csak átmeneti vagy állandó tag-e. Május 22-én megerősítették, hogy Matt Walst visszatér a My Darkest Days-be, hogy rögzítsék harmadik stúdió albumukat, bár augusztusig a Three Days Grace-el turnézott. A seattle-i 99.9 KISW interjú alatt Neil Sanderson megerősítette, hogy jelenleg egy új albumon dolgoznak, aminek a felét már rögzítették is.
 

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer